Szegeden aggasztó ütemben pusztulnak a fák, miközben a pótlásuk jelentős kihívásokba ütközik. A tavalyi adatok szerint több mint kétszer annyi fát kellett kivágni a közterületekről, mint amennyit újonnan ültettek. A helyzetért a klímaváltozás és a városi infrastruktúra egyaránt felelős, ami sürgős alkalmazkodási stratégiákat tesz szükségessé.
A Szegedi Tudományegyetem szakértői, Gulyás Ágnes adjunktus és Gál Tamás városklíma-kutató szerint a szegedi faállomány állapota kritikus. Tavaly több mint 2300 kiszáradt vagy elpusztult fát kellett eltávolítani a város közterületeiről, miközben mindössze 800 új facsemetét ültettek. Ez a jelentős különbség rávilágít a probléma súlyosságára és a pótlás nehézségeire.
A klímaváltozás okozta hőhullámok és aszályos időszakok mellett a sűrűn kiépült közműhálózat is komoly akadályt jelent. Sok esetben egy kivágott fa helyére már nem lehet újat ültetni, mert a föld alatti vezetékek és csövek miatt nincs elegendő hely a gyökérzet számára. Gulyás Ágnes kiemelte, hogy néha „cipőkanállal kell keresni” a biztonságos ültetési pontokat.
A városi környezet maga is súlyosbítja a klímaváltozás hatásait. A burkolt felületek nappal felmelegszenek, éjszaka pedig lassan adják le a hőt, hozzájárulva a városi hőszigethatáshoz. Emellett a lehulló csapadék jelentős része elfolyik, és nem jut el a fák gyökérzónájába, ami tartós vízhiányt okoz. Szeged, mint az ország egyik legmelegebb térsége, különösen kitett ezeknek a folyamatoknak.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy egy rendkívül száraz nyár hatása nem azonnal, hanem gyakran csak évekkel később válik láthatóvá. A fák fokozatosan legyengülnek, immunrendszerük romlik, így könnyebben válnak kórokozók és kártevők áldozatává. Gulyás Ágnes szerint ez a folyamat nagyjából két év alatt zajlik le, és mivel a térséget 2022 óta folyamatos aszály sújtja, a száraz időszakok hatásai egymásra rakódnak.
A Tisza tartósan alacsony vízállása tovább rontja a helyzetet, mivel a talajvízszint is csökken. Ez azt jelenti, hogy nemcsak felülről érkezik kevesebb csapadék, hanem az idősebb fák is nehezebben jutnak nedvességhez a talaj mélyebb rétegeiből. Gál Tamás megfigyelései szerint a klímaváltozás már a fák működésén is megmutatkozik: az elmúlt évtizedben eltolódott a vegetációs időszak, és a nyári hőhullámok idején a fák gyakran már júliusban vagy augusztusban lehullajtják lombjuk egy részét.
Ez a korai lombhullás a fák védekező mechanizmusa, amellyel kevesebb vizet párologtatnak el, növelve túlélési esélyeiket az aszályos időszakokban. Azonban a legyengült immunrendszer miatt a másodlagos kártevők, mint például a platán csipkéspoloska, drasztikusan elszaporodhatnak. Ezt a jelenséget közvetlenül a felmelegedő klímához és a fagymentes, enyhe telekhez kötik a kutatók, ami tovább súlyosbítja a fák állapotát.
A kutatók szerint nem kell attól tartani, hogy a városok fák nélkül maradnak, azonban a következő évtizedekben jelentős átalakulás várható a faállományban. Egyre több fafajról derül ki, hogy már nem képes alkalmazkodni a Dél-Alföld egyre forróbb és szárazabb éghajlatához, ezért a fajcsere hosszú távon elkerülhetetlen. Ez a változás Szegeden már most is érzékelhető.
Az ötven-hatvan évvel ezelőtt gyakran ültetett nagylevelű és kislevelű hársak közül sok rossz állapotban van, lombjuk a nyár végére gyakran leég. Hasonlóan sérülékenyek a sekélyen gyökerező fajok, mint a nyírek, fenyők és tuják. Ezeket a fajokat sokszor még napi öntözéssel sem lehet életben tartani, mivel nemcsak a talaj, hanem a levegő is száraz, ami agresszíven támadja őket.
Ezért a jövőben a szárazságtűrőbb fajok kapnak egyre nagyobb szerepet. Gál Tamás példaként említi a nyugati ostorfát, a perzsa varázsfát, valamint egyes klímaadaptív juhar- és kőrisváltozatokat. Fontos szempont, hogy a Kárpát-medence éghajlata nem csupán forróbb nyarakat, hanem szélsőséges teleket is hozhat. Ezért Gulyás Ágnes szerint a kelet-európai és nyugat-ázsiai sztyeppterületek növényvilága jelenthet megfelelő mintát az új fafajok kiválasztásához, szemben a mediterrán régióval.
A szakemberek kiemelik, hogy legalább ennyire fontos az is, milyen körülmények közé kerülnek az újonnan ültetett fák. Szegeden ezért az elmúlt években olyan megoldásokon dolgoztak, amelyek túlmutatnak a puszta faültetésen, és a városi környezet átfogó átalakítását célozzák. Ennek része egy új ültetési protokoll kidolgozása is, amelyet a budapesti Főkert szakembereivel közösen hoznak létre.
Az új megközelítés nagyobb hangsúlyt fektet a fahely előkészítésére, a csapadék helyben tartására és a talaj állapotának javítására. Ezek a fejlesztések már nem csupán egy-egy kísérleti helyszínre korlátozódnak, hanem arra irányulnak, hogy a klímaadaptív szemlélet a város működésének szerves részévé váljon. Gál Tamás szerint a városi fák jövője azon múlik, mennyire képesek a városok alkalmazkodni a megváltozott klímához.
Gulyás Ágnes úgy véli, ha ezek a városszintű lépések megvalósulnak, van esély a város fafájának megmentésére. Azonban a következő tíz év kritikusnak ígérkezik ebben a tekintetben. A sikerhez nem csupán az önkormányzatok, hanem a lakosság aktív szerepvállalására is szükség lesz, hiszen a közös erőfeszítések elengedhetetlenek a szegedi zöldfelületek megőrzéséhez.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása