Az Egyesült Államok rakétaelhárító képességei komoly kihívásokkal néznek szembe, mivel a legmodernebb elfogórakéták készletei kritikusan alacsony szinten állnak. Szakértői elemzések szerint ez a hiány jelentősen gyengítheti az ország elrettentő erejét egy esetleges, nagy intenzitású fegyveres konfliktusban, különösen Kínával szemben. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a meglévő készletek akár napok alatt kimerülhetnének egy ilyen összecsapás során, ami drámai következményekkel járhat.
A Heritage Foundation friss jelentése szerint az Egyesült Államok jelenleg a szükséges PAC-3 MSE, THAAD, SM-6 és SM-3 típusú elfogórakétáknak kevesebb mint tíz százalékával rendelkezik ahhoz, hogy elrettessen egy elhúzódó, nagy intenzitású kínai konfliktustól, vagy abból győztesen kerüljön ki. A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) már 2023-ban figyelmeztetett arra, hogy egy Tajvan körüli összecsapás első hetében kifogynának a kulcsfontosságú készletek. Májusi jelentésük többéves sebezhetőségi időszakot prognosztizált, amíg a készletek elérik a hadműveleti tervezők által elvárt szintet, ami komoly stratégiai kockázatot jelent. A közelmúltbeli Irán elleni Epic Fury művelet során az amerikai és szövetséges erők mintegy 1738 föld-levegő rakétát használtak fel 565 iráni ballisztikus rakéta és 57 cirkálórakéta elhárítására. Tom Karako, a CSIS Rakétavédelmi Projektjének vezetője rámutatott, hogy ez a konfliktus során felhasznált készlet milliárdos értékű, és nagyjából egy évtizednyi termelésnek felel meg.
A Trump-kormányzat már korábban lépéseket tett a hadiipari termelés növelésére, felismerve a készletek pótlásának fontosságát. Januárban a Fehér Ház megállapodást kötött a Lockheed Martin vállalattal a PAC-3 rakéták éves gyártásának megháromszorozásáról, kétezer darabra. Ezen felül a Pentagon egy hétéves, hárommilliárd dolláros szerződést is aláírt a Lockheed Martinnal és a Northrop Grummannal a PAC-3 szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművek gyártásának felfuttatására. Ez a beruházás a THAAD elfogórakéták termelésének megnégyszereződését is elősegíti, ami jelentős kapacitásbővítést jelez. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy ezek a gyártási célszámok még az Epic Fury művelet előtt születtek, így nem vették figyelembe az azóta bekövetkezett jelentős készletfelhasználást. Sam Paparo tengernagy, az Egyesült Államok Indo-csendes-óceáni Parancsnokságának vezetője egy áprilisi meghallgatáson kifejezte aggodalmát, miszerint a jelenlegi gyártási ütemtervek nincsenek összhangban sem a hadműveleti felhasználással, sem a fenyegetések léptékével.
A rakétaelhárító készletek hiánya nem csupán az Egyesült Államok közvetlen védelmi képességét érinti, hanem stratégiai elrettentő erejét is. Egy elhúzódó konfliktusban a korlátozott készletek komoly hátrányt jelenthetnek, különösen, ha az ellenfél olcsóbb, nagy számban bevethető eszközökkel, például drónokkal próbálja túlterhelni a védelmi rendszereket. A Heritage Foundation jelentése nem is számol azzal a kockázattal, hogy Kína olcsó drónokkal is megnehezíthetné az amerikai műveleteket a térségben, ami tovább súlyosbítaná a helyzetet. Sam Paparo tengernagy áprilisi meghallgatásán kiemelte a rakétahiány és az olcsó drónok elleni védelem elégtelenségének problémáját, hangsúlyozva a fenyegetések sokrétűségét. Az elfogórakéta-hiány Ukrajnát is súlyosan érinti, mivel a Patriot rendszerekhez tartozó rakéták fogyatkozó készletei rontják az ország védekezési képességét az orosz ballisztikus rakétákkal szemben, ami globális biztonsági kihatásokkal is jár.
A helyzet megoldása hosszú távú elkötelezettséget és jelentős ipari kapacitásbővítést igényel, melynek eredményei csak évek múlva jelentkezhetnek. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök júliusban tárgyalt a Lockheed Martin képviselőivel a PAC-3 licencgyártásának lehetőségéről, azonban egy ilyen megállapodás legkorábban 2030-ra eredményezne bevethető rakétákat. Ez a hosszú időtáv rávilágít a hadiipari termelés felfuttatásának komplexitására és időigényességére. A szakértői jelentések és a katonai vezetők aggodalmai egyaránt azt sugallják, hogy az Egyesült Államoknak sürgősen fel kell gyorsítania a rakétaelhárító rendszerek gyártását és készletezését. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelően felkészülhessen a jövőbeli biztonsági kihívásokra, megőrizze globális stratégiai pozícióját és elrettentő erejét a potenciális ellenfelekkel szemben. A jelenlegi ütemezés nem elegendő a fenyegetések mértékéhez képest, ami folyamatos kihívást jelent a védelmi tervezők számára.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása