A Paksi Atomerőmű kiesése következtében Magyarország villamosenergia-importszámlája drámai mértékben emelkedett. A korábbi napi 0,6 milliárd forintról közel 4 milliárd forintra ugrottak a behozatal költségei, ami jelentős terhet ró az ország energiarendszerére. Az önkéntes fogyasztáscsökkentés ellenére az importra fordított kiadások továbbra is magasak, különösen az esti órákban, amikor az árak a legmagasabbak.
A Paksi Atomerőmű kiesése, amely július 25-én, a 30 fok körüli hőmérséklet idején még teljes kapacitáson működött, augusztus 4-ére már napi közel 4 milliárd forintos importszámlát eredményezett. Ez a tizenegy napos időszak alatt, július 25. és augusztus 4. között, becslések szerint mintegy 24,9 milliárd forint nettó importköltséget jelentett.
Az importköltségek emelkedésében kulcsszerepet játszik, hogy az ország kénytelen a legdrágább órákban behozatalra szorulni. Augusztus 4-én például a behozatal átlagos fajlagos ára 218 euró/megawattóra volt, ami meghaladta az aznapi tőzsdei átlagot (187 euró/megawattóra). Amennyiben ugyanezt a mennyiséget a július végi, kedvezőbb árszinten (93 euró/megawattóra) lehetett volna beszerezni, több mint 2,3 milliárd forinttal kevesebbet kellett volna fizetni. Az energiaválság miatti árfelár az aznapi importszámla közel felét tette ki.
Az európai árampiac integráltan működik, és az áramkereskedelem a "merit order" elve szerint zajlik. Ez azt jelenti, hogy az áram az olcsóbb területekről a drágábbak felé áramlik, amíg a határkeresztező kapacitások lehetővé teszik. Normális körülmények között Magyarország akkor importál, ha a külföldi áram olcsóbb, mint a legdrágább hazai termelő egység, jellemzően egy gázerőmű.
A jelenlegi energiakríziós helyzet azonban eltér ettől a logikától. A paksi kiesés miatt nem egy drága hazai termelőt kell kiváltani, hanem az egyik legolcsóbb forrás helyett kell alternatív, gyakran drágább megoldásokat találni. Emellett a rendszerüzemeltetési szempontok, mint például az ellátásbiztonság fenntartása, felülírhatják a tisztán gazdasági megfontolásokat. Ezért előfordulhat, hogy nem használják ki teljes mértékben az elérhető importkapacitást, hogy váratlan események esetére elegendő tartalék maradjon a rendszerben.
A behozatal órás bontású vizsgálata rávilágít egy kritikus mintázatra. Nappal a nagyméretű napelemes flotta miatt Magyarország jellemzően exportőr, gyakran nagyon olcsón vagy akár negatív áron szállítva áramot külföldre. Azonban estére, a naplemente után, a napelemek termelése leáll, és az ország importra kényszerül.
Ez a váltás különösen problémás, mivel az import a legdrágább időszakokban történik. Augusztus 4-én például a magyar rendszer a nap mindössze egyetlen negyedórájában tudott exportra termelni. Míg kora délután az ár 80 euró/megawattórára süllyedt, és a behozatal minimális volt, addig estére az ár 439 euró/megawattórára ugrott, miközben a behozatal 3522 megawattra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb mennyiséget a legmagasabb áron vásárolta az ország.
A napi importszámla túlnyomó része, több mint négyötöde, az esti és éjszakai órákban keletkezik. A 19 és 23 óra közötti öt óra önmagában a napi költség közel felét tette ki, a hajnali órák pedig további 36 százalékot. Ezzel szemben a déli-kora délutáni órák hozzájárulása a napi költséghez elhanyagolható volt.
A fogyasztói visszafogásnak volt értelme, de hatása elsősorban az ellátásbiztonságra terjed ki, nem pedig közvetlenül a pénztárcákra. Az elmúlt tizenegy nap során becslések szerint 1,2-1,5 milliárd forint piaci értékű fogyasztást spórolt meg a lakosság. Emellett a spórolásnak van egy másodlagos hatása is: a kereslet csökkentése a merit order görbéjét balra tolja, ami potenciálisan az összes többi fogyasztott áram árát is mérsékelheti.
Összességében a Paksi Atomerőmű kiesése napi szinten milliárdos nagyságrendű többletköltséget jelent az országnak. Azonban nemzetgazdasági szempontból vizsgálva ez a veszteség nem tűnik elviselhetetlennek. Az elmúlt másfél hét 25 milliárd forintos költsége az éves bruttó hazai termékhez (GDP) képest elenyésző, még egy hónapig tartó hasonló viszonyok esetén is csupán a GDP 0,1%-át tenné ki.
Fontos azonban megjegyezni, hogy egy leállított vagy visszafogott üzem gazdasági vesztesége nem kizárólag az áramszámlán mérhető. A becslések saját számításokon alapulnak, és számos tényező torzíthatja azokat. Például a hőhullám önmagában is növelte a keresletet és az árakat, ugyanakkor az atomerőmű leállása alatt bizonyos változó költségek szünetelnek.
A becslés lefelé torzít abból a szempontból, hogy Paks kiesése nemcsak az importigényt növeli, hanem a hazai piaci árakat is felhajtja, miközben a drágább gázerőművek és a magasabb szabályozási költségek sem szerepelnek a számításokban. Ugyanakkor a telített határkeresztezőkön keletkező árkülönbözet egy része kapacitásaukciós bevételként visszakerül a rendszerbe, így a többletköltség nem teljes egészében hagyja el az országot.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása