Magyarország energiabiztonsága soha nem látott próbatétel elé került, mivel a Paksi Atomerőmű működése kritikus ponthoz érkezett. A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt az erőmű blokkjait fokozatosan le kellett állítani, és a teljes leállás lehetősége is felmerült. Ez a helyzet nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem egy több napos folyamat eredménye, amely komoly aggodalmakat vet fel az ország villamosenergia-ellátásával kapcsolatban.
A Paksi Atomerőmű, amelynek névleges összteljesítménye 2000 megawatt, négy korszerűsített blokkból áll. Az elmúlt napokban azonban a Duna drasztikusan alacsony vízszintje miatt bevezetett korlátozások fokozatosan visszavetették a termelést. A folyamat kedden kezdődött az első teljesítménykorlátozásokkal, majd szerdán délután leállították a harmadik blokkot. Csütörtök reggelre a második blokk teljesítményét is ötven százalékra csökkentették, így csütörtök délelőttre a négy blokkból már csak kettő működött, azok is csökkentett kapacitással.
A cikk írásának időpontjában az erőmű nyolc turbinájából már csupán egy üzemelt, és a korábbi nyilatkozatok alapján reális forgatókönyvvé vált, hogy hétfő reggelre az ország legfontosabb áramtermelő létesítménye teljesen leáll. Ez az esemény az első blokk 1982-es üzembe helyezése óta példátlan lenne, mivel azelőtt sosem fordult elő, hogy a teljes, négyblokkos erőmű egyszerre kényszerüljön leállásra.
Az atomerőmű hűtőrendszere teljes egészében a Duna természetes vízszintjére épül. A folyó vize gravitációs úton jut be egy hidegvíz-csatornába, ahonnan szűrőkön keresztül a hűtővíz-szivattyúkhoz kerül. Normál üzemben, amikor mind a négy blokk és a hozzájuk tartozó nyolc turbina működik, a szivattyúk folyamatos vízkivétele körülbelül harminc centiméteres vízszintkülönbséget eredményez a szívóoldalon. Amikor egy-egy turbina leáll, a vízkivétel mérséklődik, csökken a szívóhatás, így az erőmű alacsonyabb dunai vízállás mellett is biztonságosan üzemelhet. Ezért a blokkok fokozatos leállítása nemcsak a villamosenergia-termelést csökkenti, hanem időt is nyer az üzemeltetőknek a folyó apadásával szemben.
Aszódi Attila atomenergetikai szakértő magyarázata szerint a Paksi Atomerőmű hőerőműként működik: a reaktorokban felszabaduló hőnek csak körülbelül egyharmada alakítható villamos energiává. A fennmaradó kétharmadot, ami a négy blokk együttes működése során mintegy 4000 megawatt hőteljesítményt jelent, folyamatosan el kell vezetni a környezetbe. Ehhez hatalmas mennyiségű hűtővízre van szükség, mivel a Duna vizét közvetlenül használják. A négy blokk nyolc kondenzátora másodpercenként összesen mintegy száz köbméter vizet igényel. A vízigény nagysága a fizika alapvető törvényszerűségeire vezethető vissza, valamint a környezetvédelmi előírásokra, amelyek korlátozzák a Dunába visszavezetett hűtővíz hőmérsékletét. Ezért szükséges nagy vízmennyiséggel dolgozni, ami különösen érzékennyé teszi az erőművet az alacsony dunai vízszint esetén.
A Paksi Atomerőmű biztonsági hűtőrendszere teljesen elkülönül a normál üzemi hűtővízrendszertől. A biztonsági szivattyúkat úgy tervezték, hogy alacsonyabban helyezkedjenek el, így akkor is képesek vizet kivenni a Dunából, amikor a normál hűtőrendszer már elérte működőképességének határát. Ez azt jelenti, hogy az összes blokk leállítása nem hagyja hűtés nélkül az erőművet. Éppen ellenkezőleg, a leállással a hűtővízigény drasztikusan csökken, ami értékes időt biztosít az üzemeltetőknek a biztonságos állapot fenntartására.
Amennyiben a Duna vízszintje tovább süllyedne, egy további vészhelyzeti megoldás is rendelkezésre áll: az erőmű úszószivattyúkat telepíthet a hidegvíz-csatornába. Ezek a szivattyúk kizárólag arra szolgálnak, hogy a már leállított blokkok hűtése minden körülmények között garantált legyen, nem pedig áramtermelésre. Azonban ez a műszaki mozgástér véges. Ha a folyó vízszintje tovább csökken, elérkezik az a pont, amikor már nincs más lehetőség, mint a teljes atomerőmű leállítása.
A blokkok újraindítását kizárólag a Duna vízjárása határozza meg; csak akkor lehetséges, ha a vízszint ismét eléri a biztonságos üzemhez szükséges szintet. Kedvező időjárási körülmények között ez akár néhány napon belül is bekövetkezhet, de ha a vízgyűjtő területen továbbra sem hullik érdemi csapadék, a teljes leállás akár hetekig, vagy akár egy hónapig is elhúzódhat. Egy atomerőmű újraindítása nem egyszerű feladat, hanem egy úgynevezett "black start" eljárást igényel, amely során az erőmű külső villamosenergia-ellátásra támaszkodva, szigorú műszaki protokoll szerint építi fel újra saját rendszereit, mielőtt ismét áramot termelhetne a hálózat számára.
A probléma nem korlátozódik Magyarországra, a régió mozgástere is szűkös. Robert Fico szlovák miniszterelnök szombaton felajánlotta Szlovákia segítségét Magyarországnak, amennyiben a Paksi Atomerőmű teljes leállása bekövetkezik. A lakosság ellátása is komoly kérdés, különösen az esti órákban, amikor a naperőművek termelése megszűnik, de a fogyasztás magas marad vagy nő. Tartósan fennálló helyzet esetén a rendszerirányítónak ipari fogyasztáskorlátozásokat vagy más rendkívüli intézkedéseket is mérlegelnie kellhet az ellátásbiztonság fenntartása érdekében, mely akár gördülő áramszünetekhez is vezethet.
Egy paksi leállás önmagában is példátlan kihívást jelentene a magyar villamosenergia-rendszer számára. Amennyiben ehhez további termeléskiesések vagy hálózati zavarok társulnának, az már a rendszer stabilitását is próbára tehetné. A következő napok és hetek tehát meghatározóak lesznek abból a szempontból, hogy Magyarország képes lesz-e fennakadások nélkül átvészelni a kialakult energiaválságot.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása