Ötven évvel ezelőtt, 1976-ban rendezték meg a montreali nyári olimpiai játékokat, ahol Magyarország összesen 22 érmet szerzett. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 2002 óta minden évben emlékezőtúrát szervez a helyszínre az akkori érmeseknek.
Az idei alkalommal Tuncsik József dzsúdós, a sportág első magyar olimpiai érmese is részt vett a kanadai utazáson. Az 1976-os év kiemelkedő volt számára, hiszen májusban Európa-bajnoki címet szerzett, majd az olimpián bronzérmet nyert.
Tuncsik József a kijevi Európa-bajnokság megnyerése után érkezett Montrealba, ahol a 63 kilogrammos súlycsoportban indult. Az első két fordulót sikeresen vette, majd a harmadik körben egy komoly kihívással nézett szembe.
Ellenfele az 1972-es olimpia ezüstérmese, a mongol Bakhvain Buyadaa volt, aki korábban doppingvétség miatt vesztette el érmét, így rendkívül motiváltan lépett tatamira. Tuncsiknek sikerült megfordítania a mérkőzést, azonban a győzelem után alig maradt ideje a pihenésre és regenerálódásra.
A következő ellenfél, a kubai Héctor Rodríguez ellen már kimerülten kellett küzdenie. Rodríguez, akit Tuncsik jól ismert a korábbi közös edzőtáborokból, és akinek az első dzsúdóruháját is ő adta, kihasználta ellenfele fáradtságát.
Az első három percben Tuncsik a túlélésre játszott, de Rodríguez egy belső combhoroggal a földre vitte, és bár a magyar sportoló próbált egyenlíteni, már nem sikerült. Tuncsik József később a vigaszágon folytatta a küzdelmet, ahol a lengyel Marian Standowiczot legyőzve szerezte meg a bronzérmet.
Tuncsik József már 1972-ben, a müncheni olimpián is részt vehetett volna, de egy combnyaktörés miatt kénytelen volt kihagyni az eseményt. A montreali felkészülés során tudatosan kereste a fejlődési lehetőségeket, más sportágak edzésmódszereit is tanulmányozta.
Felkereste a súlyemelőket, a vízilabdásokat, a vívókat és a kajakosokat is, hogy elsajátítsa az alkarerősítés, a lábhasználat, a reflexek fejlesztésének és a húzódzkodás technikáit. Ez az önszorgalom és elszántság segítette abban, hogy a dzsúdóban, ahol akkoriban kevés hazai referencia állt rendelkezésre, sikeres legyen.
A magyar dzsúdóválogatottat korábban súlyos tragédia érte 1966 novemberében, amikor egy repülőgép-balesetben életét vesztette Kovács Ákos kapitány és négy válogatott versenyző. Ez a tragédia megakadályozta, hogy a tapasztaltabb sportolók átadják tudásukat a következő generációnak.
Tuncsik és Héctor Rodríguez között különleges kapcsolat alakult ki, hiszen a kubai sportoló gyakran edzőtáborozott Magyarországon, és Tuncsiktól kapta első dzsúdóruháját. Bár Tuncsik sajnálta az olimpiai döntőbe jutás elszalasztott esélyét, örült Rodríguez sikerének, aki hazája első olimpiai dzsúdóbajnoka lett.
Tuncsik József bronzérme a magyar dzsúdósport történetének első olimpiai érme volt, amely megalapozta a későbbi sikereket. Bár az 1980-as olimpiára már nem jutott ki, és 1978-ban még egy Európa-bajnoki bronzot szerzett, a versenyzői pályafutása után az edzősködés felé fordult.
Fontos szerepet játszott Paks városában a dzsúdóélet kialakításában, ahol a sportágat bevezették az iskolákba. Az atomerőmű körüli növekvő lakosság és a sok gyerek számára a dzsúdó sportiskolai tananyaggá vált, segítve energiájuk lekötését.
Tíz éven keresztül építette a paksi dzsúdó alapjait, majd 1992 tavaszán távozott. Helyére Hangyási László érkezett, aki Kovács Antallal együtt történelmet írt. Néhány hónappal később Kovács Antal olimpiai bajnoki aranyérmet szerzett Barcelonában, majd egy évvel később világbajnok lett.
Tuncsik úgy véli, hogy a „gyümölcs beérett”, és bár mások szüreteltek, Kovács Antal hálával gondol rá a mai napig, ami számára a legfontosabb elismerés.
Paksi munkája után Tuncsik József a budapesti agglomerációban is alapított dzsúdó szakosztályokat, ezzel is hozzájárulva a sportág terjedéséhez. Emellett Törökbálinton egy állatmenhelyet is létrehozott, amelyet egy korábbi német versenytársa anyagilag is támogatott.
A most 76 éves Tuncsik elmondása szerint a kóbor kutyák és az alultáplált lovak látványa indította arra, hogy ezen a területen is segítsen. Tuncsik József története nem csupán egy sportoló pályafutását mutatja be, hanem egy olyan emberét is, aki a sportág fejlődéséért és a társadalmi felelősségvállalásért is sokat tett.
Az 1976-os montreali bronzérem öröksége a mai napig él a magyar dzsúdóban, és az általa lefektetett alapoknak köszönhetően születhettek meg a későbbi olimpiai és világbajnoki sikerek. A "legszebb pillanat" elillanása ellenére Tuncsik József élete a kitartás, az elszántság és a segítőkészség példája maradt.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása