Csikvári Tamás, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) korábbi stratégiai tanácsadója szerint a szervezet átalakítására vonatkozó tervek már egy évtizede elkészültek, ám a politikai érdekek meghiúsították azok bevezetését. A tanácsadó, aki 2014 és 2017 között dolgozott a NAK felső vezetése mellett, belső rálátással rendelkezett a kamara működésére. Állítása szerint a problémák gyökere nem a szakmai hiányosságokban, hanem a politikai befolyás fenntartását szolgáló döntésekben keresendő.
Csikvári Tamás az Indexnek nyilatkozva részletezte a NAK működésének belső anomáliáit, hangsúlyozva, hogy a ma szükséges reformok jelentős részét már egy évtizeddel ezelőtt kidolgozták. Az általa vezetett működésátalakítási projektek és stratégiai tanulmányok azonban a kamara akkori vezetése szerint számos érdek sérelmét okozták volna. Ennek következtében a projekteket leállították, és a kidolgozott dokumentumok a fiókban landoltak.
A tanácsadó szerint egy új vezetés számára elegendő lenne ezeket a korábbi terveket elővenni és alkalmazni. Csikvári Tamás 2017-ben távozott a kamarától, miután elmondása szerint a szerződések egyre inkább „baráti vállalkozók” felé tolódtak el. Tapasztalatai alapján nem csupán a múlt visszásságainak feltárása fontos, hanem az is, hogy a következő rendszer milyen garanciákra épüljön a jövőben.
A szakértő két, a 2010-es évek közepére visszanyúló történettel illusztrálta a rendszerszintű problémákat. Az egyik a teljesítménymérés bevezetésére tett kísérlethez kapcsolódott, ahol egy méréseken alapuló vezetési modellt dolgoztak ki a kamara elnöksége számára. Ez a modell lehetővé tette volna a NAK szolgáltatásainak minőségének és eredményeinek egyértelmű meghatározását és számonkérését. Az előkészítés ellenére a minőségbiztosításra és a teljesítménymutatókra vonatkozó részek végül eltűntek a jogszabály szövegéből, így az intézményt nem tették felelőssé az eredményeiért.
A másik példa az adatkezelésről szólt, ahol egy integrált rendszer épült, amely technikailag alkalmas volt az állami rendszerekben – mint az adóhatóság vagy a földnyilvántartás – már meglévő adatok automatikus átvételére. Ez megvalósíthatta volna az „egyszeri adatszolgáltatás” elvét, csökkentve a gazdák adminisztratív terheit. A rendszer készen állt és tesztelték, de bevezetése elmaradt. Csikvári Tamás szerint ezek nem technikai kudarcok, hanem tudatos döntések eredményei voltak.
Ezen döntésekből kirajzolódik a korábbi kamarai modell alapvető problémája: miközben a NAK deklarált feladata az adminisztratív terhek csökkentése volt, a gazdáknak továbbra is ismételten adatokat kellett szolgáltatniuk. A tanácsadó értelmezése szerint a kötelező adminisztráció kapcsolódási pontokat teremtett a szervezet és a gazdák között, ami befolyást jelentett. Úgy véli, a NAK valódi „terméke” a politikai kontroll volt, a gazdáknak nyújtott szolgáltatások pedig csupán a „csomagolást” jelentették, ahol az elszámoltathatóság „gyártási hibának” számított.
A politikai kontrollra épülő logikába illeszkedett a tanácsadó szerint az árbevétel-alapú kötelező tagdíj, amely becslése szerint évente mintegy 20 milliárd forintot vont el az ágazattól. Ezenkívül ide sorolta a listás választási rendszert, a földbizottságok működését, a tagi adatbázis kampánycélú felhasználását, valamint a belső „egopárbajokat” és „pozícióvadászatot” is.
A problémákra már a NAK-on belül is születtek megoldási javaslatok. A kamara 2016-os jövőkép-tervezete például már rögzítette a tagok erőforrásigényének minimalizálását és más közfeladatot ellátó szervezetek adatbázisainak igénybevételét, megfogalmazva ezzel az egyszeri adatszolgáltatás elvét. Részletes tervek készültek a teljesítménymérésre is, az ügyfélszolgálati mutatóktól a projektek mérföldköveinek követéséig, sőt, 2017-ben vezetői műhelymunkán bontották le a szervezet működését SMART-célokra, személyre szabott teljesítménycélokkal. Az „elszámoltatható kamara architektúrája” nem csupán lehetséges volt, hanem megtervezett és bemutatott.
Csikvári Tamás kiemelte a NAK országos elnökségének 2016 novemberi stratégiai műhelymunkáját Soboron, ahol maguk a választott megyei vezetők fogalmazták meg a „szakma és politika szétválasztásának” szükségességét. Belső stratégiai anyagok dán és ausztrál példákat is megneveztek követendő modellként, és egy 2016. szeptemberi dokumentum arra is figyelmeztetett, hogy „a támogatások felélése innováció nélkül önsorsrontás”. Ezek a belső forrásból származó javaslatok azt mutatják, hogy a megoldások már léteztek, de nem kerültek bevezetésre.
A tanácsadó szerint a jelenlegi agrárkamarai reformról szóló vita alapvető hibája, hogy a „ki irányítsa a kamarát” kérdésre fókuszál. Véleménye szerint a helyes kiindulópont az, hogy „mire való egy kamara”. A NAK legnagyobb tervezési hibájának azt tartja, hogy öt olyan funkciót olvaszt egybe, amelyeket az egészséges agrárrendszerek külön kezelnek, mindegyiket saját elszámoltathatósággal. Először tehát azt kellene tisztázni, milyen feladatokat kell ellátnia egy agrárkamarának.
Csikvári Tamás szerint nem szükséges új kamarai modellt feltalálni, hiszen Európában számos működő példa mutatja be, hogyan lehet szétválasztani ezeket a funkciókat. Figyelmeztet arra, hogy ami egy tőkeerős, szövetkezetileg szervezett agráriumban működhet, az Magyarországon azt kockáztatja, hogy a nagyobb szereplők világszínvonalú tudáshoz jutnak, míg a kisgazdák körül „tanácsadási sivatag” alakul ki, tovább erősítve a birtokkoncentrációt.
A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem az agrárkamarai reform alapirányát vitatja. Helyesnek tartja a politikamentesítést, az egyéni jelöltes választási rendszer bevezetését, a szigorú összeférhetetlenségi szabályokat, valamint a kamarai pénzek politikai célú felhasználásának megakadályozását. A lényeges kérdés az, hogy a már létező, kidolgozott szakmai megoldások miként kerülhetnek végre alkalmazásra a politikai érdekek helyett, egy átláthatóbb és elszámoltathatóbb rendszerben.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása