Az utóbbi hetekben intenzív vita robbant ki a kotorékozás vadászati módszerének betiltásáról, miután Gajdos László miniszter kezdeményezte annak megszüntetését. A bejelentés azonnal megosztotta a közvéleményt: míg az állatvédő szervezetek üdvözölték a lépést, addig a vadászati szakma és a vadbiológusok széles körű szakmai egyeztetést hiányoltak. A helyzet komplexitását Heltai Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem intézetigazgatója is hangsúlyozta, rámutatva a lehetséges ökológiai, vadgazdálkodási és közegészségügyi következményekre.
Gajdos László miniszter bejelentése, miszerint betiltaná a kotorékozást, azonnali reakciókat váltott ki. Az állatvédők, köztük a Rókales Alapítvány vezetője, Kurunczi Norbert, régóta érvelnek amellett, hogy a módszer szükségtelen szenvedést okoz a rókáknak és a vadászkutyáknak egyaránt. Kiemelik, hogy a föld alatti járatokban a kölykeiket védő rókák gyakran élet-halál harcot vívnak a kutyákkal, amelyek súlyos, akár halálos sérüléseket is szenvedhetnek. Az állatvédők etikai és jogi szempontból is megkérdőjelezik a jelenlegi gyakorlatot, és úgy vélik, a hagyományokra való hivatkozás nem indokolja egy ilyen vadászati mód fenntartását.
Heltai Miklós professzor szerint a vita alapvetően téves irányból közelíti meg a kérdést, mivel nem magáról a vadászati módszerről, hanem a vörös róka magyarországi ökológiai helyzetéről kellene beszélni. Elmondása szerint az állatvédelem az egyes állatok sorsára fókuszál, gyakran érzelmi alapokon, míg a természetvédelem és az ökológia populációk szintjén vizsgálja az állományok állapotát és más fajokra gyakorolt hatását. A döntéseket így tudományos adatokra alapozzák, nem pedig érzelmekre.
A professzor kiemelte, hogy a mai magyarországi táj már nem természetes, hanem ember által alakított élőhely, ahol a mezőgazdaság és más emberi tevékenységek egyes fajoknak kedvező, másoknak kedvezőtlen környezetet teremtettek. Ebben a környezetben a fajok három csoportba sorolhatók: nyertesek, vesztesek és stagnálók. A vörös róka egyértelműen a "nyertes" fajok közé tartozik, állománya az elmúlt öt-hat évtizedben megháromszorozódott, és ma már szinte minden élőhelyen megtalálható. Hasonlóan sikeres fajként említette a dolmányos varjút, az aranysakált és a nyestet is.
A professzor rámutatott, hogy a sikeres ragadozók, mint a róka, jelentős nyomást gyakorolnak az amúgy is nehéz helyzetben lévő, sérülékeny állatfajokra. Különösen a földön fészkelő madarak és több kisebb emlősfaj állományát befolyásolja negatívan a rókák magas egyedszáma. A modern természetvédelem ezért indokoltnak tartja az emberi beavatkozást az ember által létrehozott ökológiai egyensúlytalanság mérséklésére, ami magában foglalja a nyertes fajok állományának csökkentését is. Ennek részeként a vörös róka egész évben vadászható.
Heltai Miklós szerint a kotorékozásnak két szakmai formája létezik, és a közbeszéd gyakran félreérti a módszert. Az "ugrasztás" során a kutya bemegy a kotorékba, a róka kimenekül, majd lőfegyverrel ejtik el, nem a kölyöknevelési időszakban. Ez a módszer lehetővé teszi a vadász számára, hogy eldöntse, az állat jogszerűen elejthető-e, figyelembe véve a védett fajokat vagy a vadászati idényt. A másik forma a kotorék "kiásása", amely során készült felvételek gyakran felháborítják a közvéleményt. Bár ezek megrázóak lehetnek, a professzor szerint bizonyos területeken ez az egyetlen hatékony módja a rókaállomány visszaszorításának.
Az intézetigazgató hangsúlyozta, hogy a kotorékozás teljes betiltása komoly természetvédelmi, vadgazdálkodási és közegészségügyi következményekkel járna. A róka számos betegséget terjeszthet, ezért állományának szabályozása humán- és állategészségügyi szempontból is kiemelt érdek. Az állatvédők által felvetett probléma, a kotorékban maradt kölykök sorsa sem oldódna meg a módszer betiltásával, mivel ha a szülőállat más vadászati módszer miatt pusztul el, a kölykök ugyanúgy halálra vannak ítélve. A rókák fogamzásgátlásával kapcsolatos kísérletek Nyugat-Európában és az angolszász országokban évtizedekkel ezelőtt kudarcot vallottak, így ez sem tekinthető járható útnak. A modern vadgazdálkodás évtizedek óta alkalmazza a populációszabályozás különféle eszközeit az ökológiai egyensúly fenntartása érdekében.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása