Ötven évvel az 1976-os montreali olimpia után a Magyar Olimpiai Bizottság emlékezőtúrát szervezett Kanadába az érmeseknek. Az eseményen részt vett Réczi László is, aki a 62 kilogrammos súlycsoportban szerzett bronzérmet kötöttfogásban. Élete során nemcsak kiváló sportolóként, hanem sikeres jogászként és helyi politikusként is bizonyított.
Réczi László viszonylag későn, a pingpong iránti kezdeti vonzódás után fedezte fel a birkózást Kiskunfélegyházán. Gyorsan kiderült rendkívüli mozgékonysága és ereje, ami a sportágban való tehetségét jelezte. 24 évesen került be a válogatottba, és az 1971-es várnai világbajnokságon már negyedik helyezést ért el.
A 'bronzkorszaka' 1973-tól 1976-ig tartott, amikor Teheránban (1973), Katowicében (1974) és Minszkben (1975) is világbajnoki harmadik helyezést szerzett. Az 1976-os montreali olimpián, ahol a szabadfogású magyar birkózók kiemelkedőbben szerepeltek, ő mentette meg a kötöttfogásúak becsületét bronzérmével. A verseny lebonyolítása akkoriban még körmérkőzéses rendszerben zajlott, ahol a büntetőpontok döntöttek a továbbjutásról.
Az olimpián Réczi több emlékezetes mérkőzést vívott; a japán Mijahara Teruhiko és a szovjet Nelszon Davidján ellen is hátrányból fordított. A román Ion Păun elleni győzelme is jelentős volt, mielőtt a hetedik fordulóban a lengyel Kazimierz Lipień ellen lépett szőnyegre az aranycsatáért. Bár Lipień 12:4-re győzött, Réczi egy évvel később, az 1977-es göteborgi világbajnokságon visszavágott, és megszerezte a világbajnoki aranyat.
Réczi László gyermekkorában libapásztorként dolgozott az Alföldön, ami rávilágít szerény származására és kitartására. A birkózás előtt a pingpong volt a szenvedélye, városi bajnoki címet is szerzett Kiskunfélegyházán. A birkózók edzését véletlenül nézte meg, de azonnal megtetszett neki a sportág, és másnap már ő is a sorakozónál állt.
A válogatottban töltött közel tíz év alatt komoly súlycsökkentésekre is szüksége volt, gyakran tíz kilót is le kellett adnia a versenyek előtt. A göteborgi világbajnoki arany után Kiskunfélegyházán hatalmas ünneplésben részesült, a helyi közösség a vállán vitte a tanácsházára, ahol köszönetet mondott a támogatásért. A városához mindvégig hű maradt, nem váltott klubot, ami ritkaságnak számított a birkózók körében.
Réczi László pályafutása példaértékűen mutatja be a sportolói kitartás és az önfejlesztés fontosságát. A sportkarrierje mellett folyamatosan képezte magát; 14 évesen lakatosnak tanult, de érezte, hogy többre hivatott. A világbajnoki aranyérem megszerzésével egy időben felvételizett a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karára, ahol 1983-ban diplomázott, majd ügyvédi szakvizsgát tett.
Ez a kettős karrier, az olimpiai dobogó és a jogi pálya, kiemeli Réczi László sokoldalúságát és intellektuális képességeit. Az, hogy egy „kis alföldi libapásztorfiú” eljutott két olimpiára, bronzérmet szerzett, majd világbajnok lett, és mindemellett sikeres jogi karriert épített, inspiráló üzenetet hordoz. Az olimpiai emlékek és a sport által nyújtott élmények a mai napig meghatározóak számára.
A rendszerváltás idején Réczi László a politikai életben is aktív szerepet vállalt az SZDSZ színeiben. Bár az országgyűlési választáson nem nyert Kiskunfélegyházán, önkormányzati képviselő lett, majd 1994-től 1998-ig alpolgármesterként szolgálta városát. Ez a politikai szerepvállalás is bizonyítja, hogy a sporton kívül is kereste a lehetőséget a közösségért való munkára.
Az ötven évvel ezelőtti olimpia helyszínére való visszatérés során Réczi László mélyen átélte sikereinek jelentőségét. Az emlékek felidézése, a csarnokba való visszatérés segített neki tudatosítani, „micsoda nagy dolog is volt” az, amit elért. Életútja, a sportolói csúcsok és a sikeres civil pálya egyaránt emlékezetes és tiszteletreméltó.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása