Ötven évvel ezelőtt, 1976-ban rendezték meg a montreali nyári olimpiai játékokat, ahol Magyarország összesen 21 érmet szerzett. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 2002 óta rendszeresen emlékezőtúrákat szervez a helyszínre az egykori érmeseknek, melynek keretében a közelmúltban Egervári Márta tornász is visszatért Kanadába. Az ikonikus sportoló a felemás korláton szerzett bronzérmet, melynek történetét és utóéletét most felidézzük.
Egervári Márta az 1976-os montreali olimpián a magyar tornászcsapat kiemelkedő tagja volt, ahol az egyéni összetettben a hetedik helyen végzett, és két egyéni döntőbe is bejutott. Az ugrás fináléjában az első gyakorlatát elrontotta, ami nagyban csökkentette esélyeit a dobogóra, bár a második ugrása jól sikerült. Ezt követően egy órája volt felkészülni a felemás korlát döntőjére, amelyre a világ lélegzet-visszafojtva figyelt, hiszen a 16 éves román Nadia Comăneci már a selejtezőben is tíz pontot kapott, és a döntőben is hibátlanul szerepelt.
A döntőben a szovjet Nelli Kim és Olga Korbut is leesett a szerről, így Egervári Márta, aki utolsóként lépett a pódiumra, nagy esélyt kapott az éremszerzésre. Bár remegett a keze-lába, azzal nyugtatta magát, hogy képes volt már sokszor végrehajtani a gyakorlatot. Koncentráltan, maximális erőbedobással teljesítette a feladatot, beleértve egy nehéz elemet is, a dobbantóról forgással történő felső karfára fogást, valamint egy elfogadható leugrást.
Teljesítményével a harmadik helyre került, ezzel megszerezve a bronzérmet. Ez a pillanat hatalmas boldogságot jelentett számára, és az erről készült fotó nemcsak a montreali olimpiai múzeumban, hanem a lelkében is mélyen megőrzött emlék, hiszen sokat küzdött érte.
Egervári Márta a Honvédban kezdett tornázni, és viszonylag későn, 17 évesen került be a magyar válogatottba. Egy évvel később, az 1974-es várnai világbajnokságon már a bronzérmes magyar csapat meghatározó tagja volt. A montreali olimpián a csapat a negyedik helyen végzett, de Egervári egyéni teljesítményével kiemelkedett.
Bronzérme különleges jelentőséggel bír a magyar tornasport történetében, hiszen Makray Katalin és Ducza Anikó 1964-es érme után az övé volt a következő egyéni olimpiai érem. Ezt követően egészen Ónodi Henrietta 1992-es aranyérméig ő volt az utolsó magyar női tornász, aki egyéni számban olimpiai dobogóra állhatott.
Egervári Márta kiemelkedő tehetségét és szorgalmát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyedül ő tudott Magyarországon egy bizonyos elemet, és ő hajtotta végre először a nyújtott testű cukaharát. 1976-ban és 1977-ben is az ország legjobb tornásznőjének választották, ami elismerés volt kimagasló eredményeiért.
Azonban a montreali sikerek után, 1978-ban egy súlyos fegyelmi ügybe keverték, melynek következtében három hónapra eltiltották a versenyzéstől. A sportoló ezt az esetet mélységesen igazságtalannak érezte, lelkiismerete tiszta volt, és a mai napig nem érti az eltiltás valódi motivációját. Véleménye szerint az ügy hátterében a hierarchiában felette álló kapitány és az edzője közötti rossz viszony állt, ami egyszerű erőfitogtatásból fakadó büntetéshez vezetett, verbális bántalmazással kiegészülve.
Ez a méltánytalan bánásmód törést okozott Egervári karrierjében, és bár akkoriban a versenyzők védelme nem volt olyan hangsúlyos, mint ma, ő mégis úgy döntött, hogy nem adja fel. Eredetileg a montreali olimpia után tervezte a visszavonulását, de a fegyelmi ügy és egy 1979-es televíziós műsor, a "Sportolók a porondon" ösztönzést adott neki a visszatérésre, még gyermeke születése után is.
Egervári Márta sikeresen visszatért a sportba, és bekerült az 1980-as moszkvai olimpiai csapatba. Bár az olimpia hangulata és szervezése nem volt olyan élvezetes, mint Montrealban, és négy évvel idősebben már nem tudott a csúcsformájában lenni, még anyukaként is bejutott az egyéni összetett döntőjébe. A csapat az ötödik helyen végzett, és ő érte el a harmadik legmagasabb pontszámot.
Még egy évet versenyzett, 1981-ben is megnyerte a magyar bajnokságot, majd 25 évesen, a moszkvai világbajnokság után fejezte be aktív sportolói pályafutását. Ezt követően edzőként dolgozott, majd második házassága révén Svédországba költözött Nagy Lajossal, ahol letelepedett és folytatta edzői tevékenységét.
Jelenleg Stockholm környékén él nyugdíjasként, és augusztus elején tölti be hetvenedik életévét. Rendszeresen látogatja Magyarországot, és unokája is büszkén mutogatja iskolájában a nagymamájáról készült felvételeket. Az 50 évvel ezelőtti montreali emléktúra során, más bronzérmes kézilabdázókkal és az aranyérmes Magyar Zoltánnal együtt, felidézték a régi emlékeket, és az épületeket látva az olimpiai falu is eszükbe jutott, ami fiatalabbnak éreztette őket.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása