A Tour de France idei kiadását nem csupán a sportteljesítmények, hanem egy súlyos bukás és az azt követő éjszakai doppingellenőrzések körüli vita is beárnyékolta. A kerékpárosok, élükön a legnagyobb sztárokkal, élesen bírálták a hajnali órákban történő mintavételeket, amelyek szerintük befolyásolják a teljesítményüket és veszélyeztetik a fair play elvét.
A 15. szakasz eseményei különösen felerősítették a feszültséget, amikor az összetett verseny második helyén álló Jonas Vingegaard súlyos balesetet szenvedett, ami miatt fel kellett adnia a versenyt.
Jonas Vingegaard, a Tour de France egyik esélyese, a 15. szakaszon szenvedett szerencsétlenül egy bukást, amely kulcscsonttöréséhez vezetett, és ezzel véget ért számára a verseny. A dán kerékpáros egy körforgalomból kijövet csúszott ki nagy sebességgel egy terelőszigetnél, miután rossz ívet választott.
A bukásban több más versenyző is érintett volt, köztük csapattársa, Sepp Kuss, valamint az UAE csapatából Felix Großschartner és Isaac Del Toro. Utóbbi elmondása szerint szándékosan vállalta a bukást, hogy megvédje csapattársát, Tadej Pogačart. A baleset után azonnal megindultak a találgatások a lehetséges okokról, beleértve az alváshiányt és a pályabiztonság hiányosságait.
A baleset körülményeit vizsgálva többen is a szervezőket és az útbiztosítókat tették felelőssé. Tom Dumoulin, korábbi Giro d'Italia-győztes kerékpáros szerint a szervezők nem mérték fel megfelelően a veszélyes kanyart és a körforgalmat, ahol egy elválasztósáv is nehezítette a haladást. Úgy vélte, egy útbiztosítónak sípjelzésekkel kellett volna figyelmeztetnie a versenyzőket.
Vingegaard maga is elismerte, hogy túl gyorsan közelítették meg a körforgalmat, és az első kereke megcsúszott. Hozzátette, hogy bár a felvezető motoros hibázhatott, a versenyzőknek is saját döntéseket kell hozniuk. Csapatának sportigazgatója, Marc Reef is a felvezető motoros hibás fékezését említette a bukás lehetséges okaként.
A pályabiztonsági aggályok mellett az éjszakai doppingellenőrzések is heves kritikát váltottak ki. A vasárnapi szakasz előtt több csapatnál is megjelentek az ellenőrök, álmukból felriasztva a kerékpárosokat. Vingegaard-t hajnal kettőkor ébresztették, míg Pogačart öt órakor kötelezték mintavételre. Pogačar panaszkodott is, hogy mindössze négy órát aludt, és a teszt után már nem tudott visszaaludni.
A sárga trikós szerint Vingegaard hibája a kanyarban összefüggésbe hozható az alvásának megzavarásával, ami koncentrációs zavarokhoz vezethetett. Vingegaard is egyetértett abban, hogy az éjszakai ellenőrzés nem tett jót, és sérti az egyenlő esélyek elvét, ha egyeseket hajnalban ébresztenek, másokat pedig nem.
A doppingellenőrzések időzítése és a versenyzők pihenésének zavarása komoly etikai és sportteljesítménybeli kérdéseket vet fel. A kerékpárosok, köztük Johnny Hoogerland, Oscar Freire és Remco Evenepoel is élesen bírálták a gyakorlatot, „embertelennek” és „tiszteletlennek” nevezve azt. Hoogerland „vámpíroknak” nevezte az ellenőröket, Freire pedig úgy fogalmazott, mintha hajnalban fegyvert fognának rájuk, és csalónak neveznék őket.
Evenepoel hangsúlyozta, hogy az alvás az egyetlen regenerálódási lehetőségük a világ legkeményebb versenyén, és ennek megzavarása elfogadhatatlan. Egy belga szakújságíró, Michel Wuyts, még összeesküvés-elméletet is felvetett, miszerint a tesztelés Paul Seixas helyi versenyzőt segíthette azzal, hogy a két legerősebb riválisát hajnalban tesztelték.
Az éjszakai ellenőrzések jogosságát tudományos magyarázatok támasztják alá, miszerint bizonyos mikrodózisban beadott szerek néhány óra alatt kimutathatatlanná válnak. Az alapesetben reggel 6 és este 11 óra közötti tesztelési időszakon kívüli mintavételre az UCI doppingszabályzata is lehetőséget ad, ha konkrét gyanú merül fel. Azonban Vingegaard és Pogačar esetében ilyen vádakat nem fogalmaztak meg, ami szokatlanná tette a korai ellenőrzést.
A Nemzetközi Tesztelő Ügynökség (ITA) szóvivője szerint a hajnali mintavétel jogos volt, összhangban a doppingellenes szabályokkal és a francia törvényekkel. Kiemelték, hogy figyelembe vették a versenyzők alapvető jogait és jóllétét, és igyekeztek minimalizálni a tesztelés hatását. Az ITA azonban felelős a doppingellenes program hatékonyságáért, ami indokolt körülmények között megkövetelheti a szokásos órákon kívüli tesztelést.
A Tour de France-on történt események rávilágítottak a doppingellenes harc és a sportolók jólléte közötti feszültségre. Míg Tadej Pogačar elfogadhatónak tartja az éjszakai ellenőrzéseket, ha azok a tisztaság bizonyításához szükségesek, sokan mások, köztük Lance Armstrong is, emberi jogi kérdésnek nevezték a hajnali felébresztést.
A vita várhatóan folytatódik arról, hogyan lehet hatékonyan fellépni a dopping ellen anélkül, hogy az a sportolók egészségét, biztonságát és a verseny tisztességét veszélyeztetné. A jövőben valószínűleg újra kell gondolni az éjszakai doppingellenőrzések protokolljait a legnagyobb kerékpárversenyeken.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása