A magyar hatóságok jelentős mennyiségű vizet juttatnak el a Hortobágyi Nemzeti Park egyik kiterjedt területére, hogy megakadályozzák a mocsarak kiszáradását a rendkívüli aszály idején. Ez a beavatkozás kulcsfontosságú az UNESCO világörökségi védelme alatt álló puszta síkságai és vizes élőhelyei számára, amelyek vonuló madarak tízezreinek biztosítanak nélkülözhetetlen pihenőhelyet az őszi, Afrikába tartó vándorlás előtt. A vízpótlás célja, hogy megőrizze a térség egyedülálló ökológiai értékét és biológiai sokféleségét, melyet a klímaváltozás és az egyre gyakoribb aszályos időszakok súlyosan veszélyeztetnek.
A Fekete-rét, amely a térség legnagyobb mocsara, egykor a Tisza árteréhez tartozott, és mélyebben fekvő területeit a folyó áradásai táplálták. Ez a természetes vízellátás biztosította a mocsár fennmaradását és gazdag élővilágát. Azonban az elmúlt években drámai változások következtek be. Először 2013-ban száradt ki teljesen ez a kritikus fontosságú terület, majd a 2022-es rendkívüli aszály során újból csontszárazzá vált. Ennek következtében több mint 800 hektáros terület égett le, ami hatalmas ökológiai károkat okozott, és rávilágított a vizes élőhelyek sérülékenységére.
A nemzeti park szakemberei aggodalommal figyelik a talajvízszint folyamatos süllyedését a térségben, ami hosszú távon fenntarthatatlan helyzetet teremt. Az idei év abban tér el a korábbiaktól, hogy a hőség rendkívül korán köszöntött be, és az esztendő már eleve súlyos vízhiánnyal indult. A csapadékszegény tavasz miatt a mocsármedrek nem tudtak megfelelően feltöltődni természetes úton, ami azonnali beavatkozást tett szükségessé. A szakemberek ezért a vízügyi hatóságoktól kértek segítséget ökológiai célú vízpótlásra, hogy megmentsék a még meglévő vizes élőhelyeket és a hozzájuk kapcsolódó fajokat.
A beszámolók alapján eddig mintegy kétmillió köbméternyi vizet juttattak a mocsarakba a Nyugati-főcsatornából, és az utánpótlás biztosítása jelenleg is tart. Ez a hatalmas mennyiségű víz elengedhetetlen ahhoz, hogy a terület ne száradjon ki teljesen. A vízügyi beavatkozás nélkül a Fekete-rét és környező vizes élőhelyei mára valószínűleg teljesen kiszáradtak volna, ami visszafordíthatatlan károkat okozott volna az ökoszisztémában. A folyamatos vízpótlás biztosítja, hogy a madarak és más állatok továbbra is menedéket és táplálékot találjanak a területen.
A klímaváltozás és a csökkenő csapadékmennyiség nem csupán a vízháztartást befolyásolja, hanem a madarak vonulási szokásait is jelentősen átformálta. A tavaszi vándorlás egyre korábban kezdődik, és mivel a valódi, fagyos telek elmaradnak, a madarak nem egyszerre, hanem egy hosszabb időszakra elnyúlva érkeznek vissza. Ez a változás felborítja a természetes ciklusokat és megnehezíti a fajok alkalmazkodását. Több olyan faj, amely korábban jellegzetes része volt a tájnak, mára gyakorlatilag eltűnt a Hortobágyról, ami a biodiverzitás csökkenését jelzi.
Ugyanakkor új jövevények is megjelentek a térségben, mint például a kis kárókatona, amely régebben ritkaságnak számított errefelé, mára viszont már jelentős állománya él a Fekete-réten. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy az élővilág folyamatosan reagál a környezeti változásokra, és egyes fajok számára új élőhelyek nyílhatnak meg, míg mások számára megszűnnek a korábbiak. A szakemberek szerint a hosszú távú megoldást az országba érkező felszíni vizek minél nagyobb arányú visszatartása jelentené. A vizes élőhelyek ugyanis kedvező mikroklímát teremtenek, párologtatásukkal hűtik a környezetet, és alapvetően befolyásolják a talajvíz egyensúlyát is, hozzájárulva a régió vízellátásának stabilitásához. A fenntartható vízgazdálkodás elengedhetetlen a magyar természetvédelem jövője szempontjából.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása