A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, Byrappa Ramachandra egy olyan új geopolitikai együttműködés lehetőségét vázolta fel, amely az észak-európai térségtől egészen a Fekete-tengerig húzódhat. Ez a kezdeményezés, amelyet „Új Európai Ívnek” nevez, jelentősen átalakíthatja Európa biztonsági, gazdasági és politikai erőviszonyait a jövőben.
Az elemző szerint Közép- és Kelet-Európa válhat a kontinens új stratégiai súlypontjává, és a magyarországi kormányváltás kedvező pozíciót teremthet az országnak a formálódó regionális együttműködésbe való bekapcsolódáshoz. Az „Új Európai Ív” nemcsak a NATO és az Európai Unió működésére gyakorolhat hatást, hanem új fejlődési és befektetési lehetőségeket is kínálhat a résztvevő országok számára.
Az „Új Európai Ív” egyelőre körvonalazódó geopolitikai együttműködési övezet, amelynek pontos formája még nem tisztázott. Kialakulhat fokozatosan, a meglévő regionális partnerségekre építve, de egy közös stratégiai jövőkép mentén akár gyorsan intézményesülhet is.
Byrappa Ramachandra rámutatott, hogy a Bukaresti Kilencek (B9) májusi csúcstalálkozóján már a NATO északi tagállamai is részt vettek. Ez a fejlemény arra utal, hogy a csoport intézményes bővítése előtt megnyílhat az út, bevonva Finnországot, Svédországot, és esetlegesen Dániát is, ami egy Bukaresti Tizenegyek (B11) vagy Tizenkettesek (B12) formátumot eredményezhet.
A kutató szerint az európai észak-déli geopolitikai ív létrejöttének stratégiai indokai ma már egyértelműek, és az együttműködés alapfeltételei kedvezőbbek, mint korábban. A politikai és biztonságpolitikai konvergencia már korábban is megfigyelhető volt, de a magyarországi kormányváltás jelentősen felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Fél évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt volna egy szorosabb együttműködés a bizalom hiánya miatt, azonban az áprilisi magyar országgyűlési választás eredményét sokan a magyar demokrácia megújulásának jeleként értelmezték, megteremtve ezzel az új geopolitikai együttműködés feltételeit.
A Bukaresti Kilenceket 2015-ben hozta létre Lengyelország és Románia, válaszul a Krím-félsziget 2014-es orosz annektálására. A kezdeményezés célja a NATO keleti szárnyának tagállamai közötti biztonság- és védelempolitikai álláspontok összehangolása, valamint közös javaslatok megfogalmazása a szövetség számára.
A csoport jelenlegi tagjai Magyarország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Csehország, Szlovákia, Észtország, Lettország és Litvánia. Az „Új Európai Ív” kezdeményezés az észak-európai térségtől a Fekete-tengerig, tágabb értelemben pedig a Dél-Balkán irányába húzódó, egymással összekapcsolódó regionális együttműködésekre épülhet.
Ez a kezdeményezés számos állam számára a hosszú távú biztonság és stabilitás egyik legfontosabb garanciáját jelentheti, sikerét pedig Európa jelenlegi geopolitikai helyzete teszi stratégiai szükségszerűséggé.
Byrappa Ramachandra szerint több tényező is növeli Közép- és Kelet-Európa stratégiai jelentőségét. Egyrészt felértékelődik a régió geopolitikai szerepe és földrajzi elhelyezkedése, másrészt a 2000-es évek elején végrehajtott gazdasági reformok mára kézzelfogható eredményeket hoztak. Emellett a térség számos országát stabilabbnak és alkalmazkodóképesebbnek tartják, mint Nyugat-Európát, amely egyre összetettebb biztonsági és geopolitikai kihívásokkal néz szembe. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Közép- és Kelet-Európa fokozatosan Európa biztonsági súlypontjává váljon.
Európa biztonsági környezete mára minden irányból romlott. Keleten Oroszország jelenti a legjelentősebb katonai kihívást, délen az instabilitás, a migráció, valamint a közel-keleti és észak-afrikai konfliktusok okoznak problémát, északon pedig az Északi-sarkvidék felértékelődése és a nagyhatalmi versengés teremt új biztonsági kockázatokat. Ez alapvető változást jelent, hiszen korábban a stratégiai gondolkodás elsősorban a NATO keleti szárnyának védelmére összpontosított.
A kontinens védelme jelenleg jelentős részben Európán kívüli hatalmakra támaszkodik, amelyek érdekei idővel eltérhetnek az európai érdekektől. Európa nem azért képtelen önállóan megvédeni magát, mert hiányoznának az ehhez szükséges erőforrásai, hanem mert nincs egyetértés a közös stratégiai irányról. Az egyes európai régiók geopolitikai helyzete, történelmi tapasztalatai és biztonsági prioritásai jelentősen eltérnek egymástól.
A vezető kutató szerint 2023 óta egyre erősebb az a törekvés, hogy a regionális biztonságot ne elszigetelten, hanem az egész európai biztonsági architektúra részeként értelmezzék. Ezt a folyamatot erősítették a 2025 elején Donald Trump Grönland megszerzésére vonatkozó kijelentései körül kialakult viták, amelyek ráirányították a figyelmet arra, hogy Európának egyszerre több stratégiai térségben is számolnia kell a nagyhatalmi versengéssel.
Hipotetikus forgatókönyvek is felmerültek: mi történne, ha Oroszország csapatokat vezényelne a lengyel határ közelébe, miközben az Egyesült Államok katonai nyomást gyakorolna Grönlandon vagy Kanadával szemben? Vagy ha Argentína ismét érvényesítené területi igényét a Falkland-szigetekre? Emellett felmerült a kérdés, mi történne, ha Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban egyszerre kerülnének hatalomra Oroszország-barát politikai erők. Egy ilyen helyzet jelentős bizonytalanságot okozna Európában, és megbéníthatná a közös döntéshozatalt.
Az Oroszországgal közvetlenül szomszédos országok már most abból indulnak ki, hogy saját védelmi képességeikre kell támaszkodniuk. Az északi országok, a balti államok és Lengyelország jelentős haderőfejlesztésbe kezdtek, emellett intenzív vita zajlik Európában a nukleáris elrettentés megerősítéséről és a francia–brit nukleáris képességek európai szerepéről.
Az „Új Európai Ív” mintegy 2,51 millió négyzetkilométeres területet ölelne fel, 147 millió lakost foglalna magában, összesített nominális GDP-je pedig 2025-ös adatok alapján megközelítené az 5 billió amerikai dollárt, ami nagyjából Németország gazdasági teljesítményének felel meg. Az északi országok jelentős, mintegy 3 billió dollár értékű nyugdíjalapokkal rendelkeznek, amelyek a régió infrastruktúrájának, védelmi iparának és stratégiai beruházásainak finanszírozásában is szerepet kaphatnának. A térség országai a 2025–2026-os időszakban együttesen mintegy 143 milliárd dollárt, vagyis GDP-jük közel 2,9 százalékát fordították védelmi kiadásokra. A térség vezetői egyre intenzívebben keresik az együttműködési lehetőségeket.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása