Portugália festői városában, Sintrában rendezték meg az Európai Központi Bank (EKB) éves magas szintű szakmai fórumát, amelyet gyakran az amerikai Jackson Hole szimpózium európai megfelelőjeként emlegetnek. Az eseményen a globális pénzügyi világ számos meghatározó szereplője, köztük az EKB, az amerikai Fed, az angol és a kanadai jegybank elnöke is felszólalt, hogy megosszák nézeteiket a monetáris politika jövőjéről és az inflációs kihívásokról.
A fórumon elhangzottak rávilágítottak a vezető jegybankok eltérő prioritásaira és stratégiáira a jelenlegi gazdasági környezetben. Az egyik kulcsfontosságú téma a monetáris politika fő eszközének megválasztása volt: a kamatlábak vagy a jegybanki mérleg szerepe.
Az EKB határozott fellépést sürget
Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke hangsúlyozta, hogy az inflációs folyamatok indokolása esetén azonnal lépni kell a kamatemelés mellett. Kiemelte, hogy a legutóbbi időszakban is ez volt a helyzet, utalva a gyors és határozott beavatkozások szükségességére a stabilitás megőrzése érdekében. Az EKB elnöke ezzel egyértelmű üzenetet küldött a piacoknak a jegybank inflációellenes elkötelezettségéről.
A Fed elnökének eltérő megközelítése
A Fed elnöke, Kevin Warsh (a forrás szerint) nem kívánt előretekintő iránymutatást adni a négy hét múlva esedékes találkozó előtt, ami óvatos megközelítésre utal a jövőbeni monetáris politikai döntésekkel kapcsolatban. A Fed elnöke ugyanakkor egyértelművé tette, hogy a monetáris politikában a kamatnak kell dominálnia, nem pedig a jegybanki mérlegnek.
Ez a kijelentés összhangban van Warsh korábbi, hosszan tartó kritikájával az amerikai jegybank kötvényvásárlási programjaival szemben, amelyek 2008 óta jelentősen megnövelték a Fed mérlegfőösszegét. Warsh nézete szerint a Fed túl nagyra nőtt, és maga is hozzájárult a többletinflációhoz, valamint torzulásokat és túlzott kockázatvállalást okozott a költségvetésben és a piacokon. Úgy vélte, hogy a mennyiségi lazítás (QE) abnormálisan alacsony szinten konzerválta a hosszú kamatokat, hozzájárulva az államadósság soha nem látott szintjéhez, és ismétlődő buborékok kialakulásához a tőkepiacokon.
A Fed elnöke szerint a mennyiségi lazítás szinte időbeli korlátok nélküli alkalmazása felerősíti a monetáris politika költségvetési igényeknek való alárendelésének, a fiskális dominanciának a kockázatát. Bár a mérlegfőösszeg radikális csökkentéséről beszélni egyszerűbb, mint megvalósítani, Warsh szerint ez a lépés elengedhetetlen lenne. Hangsúlyozta, hogy az infláció egy választás kérdése, és a jegybanknak megvan az akarata és képessége is annak 2%-ra való csökkentésére.
Warsh a kommunikáció terén is új irányt jelölt ki, jelezve, hogy a jegybank kevésbé lesz kommunikatív, mint elődje, Jerome Powell alatt. Szerinte a legfontosabb a monetáris politika hatása, nem pedig az arról szóló kommunikáció. Emellett bejelentette, hogy akciócsoportokat hoznak létre a teljes monetáris politika átvilágítására, melynek eredményei őszre várhatóak.
Az angol jegybank óvatossága
Az angol jegybank elnöke a gazdasági lassulással indokolta, hogy az emelkedő infláció ellenére sem emeltek kamatot. Ez a megközelítés rávilágít arra a dilemmára, amellyel számos jegybank szembesül: az infláció megfékezése és a gazdasági növekedés támogatása közötti egyensúly megtalálása. Az angol jegybank döntése azt sugallja, hogy a gazdasági stabilitás és a recesszió elkerülése prioritást élvezett a szigorú inflációellenes intézkedésekkel szemben.
Összességében a sintrai fórum rávilágított a globális jegybankok eltérő, de egyaránt komplex kihívásaira. Míg az EKB és a Fed elnöke a kamatpolitika dominanciáját hangsúlyozta az infláció elleni küzdelemben, addig az angol jegybank a gazdasági lassulás kockázatát mérlegelte. A monetáris politika jövőjét illetően a piacok továbbra is kiemelt figyelemmel kísérik a jegybanki vezetők nyilatkozatait és döntéseit.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása