Egy nemzetközi összehasonlító tanulmány riasztó képet fest a női politikusok elleni nemi alapú erőszakról, kiemelve Magyarország különösen rossz helyzetét. A JÓL-LÉT Alapítvány megbízásából készült kutatás szerint az online, szexuális vagy pszichológiai erőszaknak kitett női képviselők aránya Magyarországon a legmagasabb az öt vizsgált európai ország közül. A felmérésben résztvevő magyar női honatyák 91 százaléka számolt be ilyen jellegű tapasztalatokról, ami európai összehasonlításban is kiemelkedő.
A „Tolerancia határai: Női parlamenti képviselők tapasztalatai a nemi alapú politikai erőszakkal” című kutatást Keveházi Kata, Zorigt Burtejin és Szél Bernadett vezette. A tanulmány a Cseh Köztársaság, Magyarország, Írország, Szlovákia és Németország adatait vetette össze. A magyarországi rész a 2022-2026-os parlamenti ciklus 31 női képviselőjének bevonásával készült, valamennyi parlamenti frakció részvételével. A nemi alapú politikai erőszakot a kutatók olyan cselekedetekként és struktúrákként értelmezik, amelyek kizárólag a nemük miatt korlátozzák vagy akadályozzák a nők politikai részvételét.
A kutatók az online erőszakot gyűlölködő közösségi média kommentekként vagy zaklató üzenetként definiálták. A szexuális erőszak magában foglalja a szexuális zaklatást, a szexuális célzású viccektől a nem kívánt fizikai érintkezésig, valamint a szexuális támadást. A pszichológiai erőszak kategóriájába tartoznak a szexista megjegyzések, megalázó képek közzététele, megfélemlítő viselkedés és erőszakkal való fenyegetés. A megkérdezett képviselők nagyon hasonló tapasztalatokról számoltak be, miszerint a bántalmazó, szexista és lealacsonyító online kommentek mindennapos részévé váltak munkájuknak.
Sokan úgy érezték, hogy nem politikai állításaikat, hanem testüket, nőiességüket és megjelenésüket támadják. Egy képviselő szerint parlamenti munkája során az emberek feljogosítva érzik magukat arra, hogy jobban bántsák, sértőbb megjegyzéseket tegyenek, ami a helyi képviselői szinthez képest teljesen más. A kutatók szerint mindez nem független attól, hogy az illiberális kormányzat rendszeresen használta a nemi kérdéseket ellenségképzésre, erősítve egy „hipermaszkulin politikát”.
Ez a „hipermaszkulin politika” előtérbe helyezi a rendet, az ellenőrzést és a hierarchiát, miközben a nőket deviánsként vagy fenyegetésként kezeli. Ez nemcsak a női politikai szereplők legitimitását kérdőjelezte meg, hanem az erőszakot is a politikai élet részévé tette. A tanulmány négy olyan magyar sajátosságot is azonosított, amelyek európai összehasonlításban is kiemelkednek.
A nők alulreprezentáltak a magyar politikában; részvételük a rendszerváltás óta folyamatosan 10-15 százalék körül stagnál. A 2022-2026-os ciklusban ez az arány 15,6 százalék volt, ami kivételesen alacsony az EU-átlag 33,6 százalékához képest. Ennek hátterében több, egymással összefüggő tényező áll.
Kulturális magyarázatok szerint az okok közé tartoznak a hagyományos nemi szerepfelfogások, a feminizmus iránti negatív attitűdök és a kommunista-szocialista korszak kvótarendszerének öröksége. Intézményi és párt szintű tényezők is szerepet játszanak. A kutatók szerint a pártelit jellemzően a férfi jelölteket részesíti előnyben, különösen az egyéni választókerületekben, míg a nőket gyakran a pártlisták alsóbb helyeire sorolja.
A nemi alapú politikai erőszak jelentős visszatartó erőként is működik, hatalomgyakorlási eszközként egy autoriter politikai rendszeren belül. A kutatás adatai szerint a pszichológiai és információs erőszak, valamint a cybererőszak is aránytalanul nagy számban érinti a nőket Magyarországon, különösen azokat, akik kritikusak a korábbi kormányzattal szemben.
A kutatás legfontosabb megállapítása, hogy a nemi alapú politikai erőszak nem elszigetelt esetek sorozata, hanem a politikai rendszer működésébe ágyazott minta. Nem kivétel, hanem norma; egy önfenntartó rendszer, amely hosszú távon alakítja a nők politikai részvételének feltételeit. A megkérdezett női képviselők nem kivételként, hanem politikai munkájuk mindennapos részeként írták le a szexista, lealacsonyító vagy agresszív viselkedést, valami olyasmiként, amihez „hozzá kell szokniuk”.
A kutatók szerint a nemi sztereotípiák és a szexista nyelvezet, mint szimbolikus és diszkurzív erőszak, arra szolgálnak, hogy delegitimálják a női politikusokat. Ezt úgy érik el, hogy túlérzékenynek vagy vezetői pozícióra alkalmatlannak állítják be őket, vagy kizárólag fizikai megjelenésükre redukálják őket. A strukturális és intézményi erőszak célja a nők kizárása a döntéshozatalból, míg a megelőző erőszak fenyegetésekkel és lejárató kampányokkal igyekszik eltántorítani őket a politikai karriertől. Ezek az erőszakformák egymásra épülnek, erősítik egymást, és rendszerszintű mechanizmusként működve hosszú távon a nők kizárásához vezetnek a politikából.
A tanulmány rávilágít arra, hogy a nők közéleti és politikai életben való biztonságos részvételének biztosításához, a nemi alapú politikai erőszak megelőzéséhez és a panaszok kezelésére szolgáló intézményi mechanizmusok létrehozásához konkrét szakpolitikai intézkedésekre van szükség. Ez különösen fontos, mivel a közelmúltban megalakult magyar parlamentben több női képviselő és kormányzati tisztviselő van, mint korábban. Ezért a nők biztonságos közéleti részvételét nagyobb hangsúlyt kell kapnia a jogalkotásban és a közpolitikai döntésekben.
Ennek jegyében tizenhat civil szervezet nyílt levelet küldött Péter Magyarnak májusban. Ebben arra kérték a miniszterelnököt, hogy biztosítsa egy megfelelő hatáskörrel rendelkező intézményi keretrendszer létrehozását. Ez a keretrendszer a nemi alapú politikai erőszak kezelésére és megelőzésére hivatott. A kutatás eredményei egyértelműen jelzik, hogy a probléma kezelése elengedhetetlen a demokratikus részvétel és a nemek közötti egyenlőség előmozdításához.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása