A korábbi szőlőhegyek és zártkertek, amelyek jelentős növényborítottságukkal és gyakran idős faállományukkal fontos szerepet játszhatnának a klímaváltozás elleni küzdelemben és a városi hősziget-hatás mérséklésében, egyre inkább lakóterületekké alakulnak. Ez a funkcióváltás a települések peremén számos környezeti és társadalmi problémát okoz, miközben a zöldfelületek folyamatosan zsugorodnak.
A zártkertekben az eredeti kiskertes művelés és üdülési funkció visszaszorulóban van, az állandó lakhatás pedig általánossá válik. E területeken ma már a zöldövezeti környezetet kereső, magasabb státuszú kiköltözők, a megfizethető lakhatás hiánya miatt ide kényszerülő háztartások, valamint a régi kerttulajdonosok és aktív gazdálkodók élnek együtt.
A zöldfelületek csökkenésének egyik fő oka az épületek terjeszkedése, melyek közül sok illegálisan épült vagy bővült. Emellett a városközponttól való távolság és a tömegközlekedés hiánya miatti közlekedési kényszer is hozzájárul a beépítettség növekedéséhez, gyakran idős fák feláldozásával.
Noha sokan a zöld környezet miatt költöznek ide, a kialakított nyírt füves, kavicsos vagy térkövezett udvarok nem tudják betölteni a korábbi növényzet klímavédelmi szerepét. Az elhagyott, gazdátlan telkek pedig invazív fajok terjedését segítik elő, és illegális hulladéklerakókká válnak, tovább rontva a környezeti állapotot.
A zártkerteket az államszocialista rendszer hozta létre a kollektivizált mezőgazdaság hiányosságainak pótlására és a társadalmi igények kielégítésére, vegyes funkciójú területekként. Az állandó lakóhellyé válást kezdetben felaprózott parcellákkal és szigorú beépítési korlátokkal próbálták megakadályozni.
A települések peremén elhelyezkedő zártkertek azonban idővel a városhatáron belüli szuburbanizáció célterületeivé váltak. A funkcióváltást és a környezeti károkat több jogi és településpolitikai lépés is ösztönözte, miközben a jogkövető magatartást a nehezen áttekinthető és gyakran változó jogszabályi környezet nehezítette.
Az építésügyi törvények gyakran telkenként eltérő szabályozásokat írnak elő a telekméret és a bejegyzett jogi jelleg alapján, ami bonyolult és inkonzisztens helyzetet teremt. Például, három szomszédos telekre is vonatkozhat 3, 10 vagy akár 40 százalékos beépíthetőség, a helyi szabályozásoktól függően.
A szabályok áthágása, mint az illegális épületbővítések vagy az idős fák bejelentés nélküli kivágása, gyakran következmények nélkül marad. Az újonnan kiköltözők többsége a művelési kötelesség ellenére sem folytat érdemi gazdálkodást ingatlanán, ami tovább rontja a területek zöldfelületi karakterét.
A városokban tapasztalható lakhatási válság arra ösztönözte az önkormányzatokat, hogy a zártkerteket lakhatási tartalékterületként kezeljék. Ezt a kormányzati politika is támogatta, például az Otthon Start Program külterületi ingatlanokra való kiterjesztésével, ami tovább gyorsította a beépítési folyamatot.
Egy kormányrendelet önkormányzati hatáskörbe utalta a zártkerti ingatlanok művelés alóli kivonásának lehetőségét. Ez segíthet a már kialakult lakófunkció rendezésében, de egyúttal új közmű-, útfenntartási, közlekedési és közszolgáltatási igényeket is teremt, melyek rendezése jelentős anyagi terhet ró az önkormányzatokra.
Az ELTE KRTK Regionális Kutatások Intézetének kutatói, Vasárus Gábor László és Lennert József szerint, nem kezelhető minden zártkert azonos szabályokkal. Egyetlen zártkerti utca rendezése is százmilliós tételt jelenthet az önkormányzatoknak, ami rávilágít a probléma nagyságára.
A kutatók differenciált megközelítést javasolnak. Ahol az állandó lakófunkció már összefüggővé vált, és a mezőgazdasági vagy rekreációs használat alig maradt fenn, ott indokolt lehet a hosszú távra tervezett, ütemezett belterületbe vonás vagy üdülőterületté nyilvánítás. Ehhez azonban átfogó vizsgálatra van szükség, mely kiterjed a közlekedésre, közműkapacitásra, csapadékvíz-kezelésre, alapellátásokra és a megőrzendő zöldfelületekre.
Más megoldásokra van szükség azokon a területeken, ahol még él a kiskertes gazdálkodás és megmaradt a zöldfelületi karakter. Cseh és lengyel példák azt mutatják, hogy kertszövetségek, közösségi szerveződések és a rekreációs kertművelés támogatásával ezek a területek a beépítési nyomás ellenére is életképesek maradhatnak, megőrizve eredeti funkciójukat és zöld értéküket.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása