Weiler Péter képzőművész "Készenlét" című kiállítása egyedülálló környezetben, az inotai hőerőmű romjai között nyílt meg 2026. augusztus 13-án. A tárlat, melynek kurátora Galcsik Vivien, az erőmű irodaházának földszintjén kapott helyet, és 2001 óta először teszi lehetővé a nagyközönség számára a monumentális ipari létesítmény bejárását. A kiállítás egyszerre kínál információgazdag és történetmesélő élményt, bemutatva a helyszín posztapokaliptikus hangulatát.
A látogatók egy időutazáson vehetnek részt, amely a fogyasztói társadalom jelenségeivel, például egy 32 500 forintos, hűtőtornyos pulóverrel szembesíti őket már a bejáratnál. Az erőmű kapujánál Kerényi Jenő Kossuth-díjas szobrászművész "Megbeszélés" című alkotása fogadja az érkezőket, amely a szocialista realizmus ideális képét testesíti meg. Weiler Péter, akit gyakran a "magyar Andy Warholnak" is neveznek, műveiben a pop art stílusjegyeit ötvözi a múlt feldolgozásával.
A "Készenlét" című tárlat olaj- és szita-vászon festményeket vonultat fel, melyeken a birkák motívuma központi szerepet kap. Ezek a juhok valójában az erőmű területén élnek, a fű legelésével tartva karban a környezetet, mintegy az egyetlen "dolgozóként" a 2001-es bezárás óta. A művész az állatok ártatlanságát a modern ember technikai fejlődésre való rácsodálkozásával állítja párhuzamba. Az irodaházban és a Béke Művelődési Házban Hincz Gyula "Ünneplők" című szocreál mozaikja is megtekinthető, míg az emeleti Bernáth Aurél-seccók egyelőre zárva maradnak a látogatók előtt. A kiállítás részeként Balogh Bökény, a MOME harmadéves hallgatójának "Fény-Tér Kontinuum" című interaktív fényinstallációja is látható a lobbiban, mely a fény, a mozgókép és a technológia kapcsolatát vizsgálja.
Az inotai hőerőmű tervezése 1949-ben kezdődött prágai mérnökök vezetésével, szovjet mintára, egy korábbi libalegelő és kukoricaföld helyén. A Magyar Gyárépítő Vállalat és a 31. számú Állami Építőipari Tröszt rekordgyorsasággal, másfél év alatt építette fel a gigantikus létesítményt. Az erőművet 1951. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján indították be, majd december 6-án már rá is kapcsolták az országos hálózatra.
Az építkezésen rabokat is dolgoztattak, és kevesen tudják, hogy 1951 és 1954 között Hamvas Béla író raktárosként tevékenykedett itt. Az erőmű kezdeti 120 megawattos teljesítménye az 1973 és 1975 között épült gázturbinás csúcserőművel 164 MW-ra nőtt. Az ötvenes-hatvanas években Inota látta el árammal Budapestet, ami kiemeli az erőmű akkori stratégiai jelentőségét. A fűtőanyagot, a csekély fűtőértékű barnaszenet és lignitet szállítószalagokon és vasúton juttatták el a kazánokba. Az erőmű 2001-es bezárása óta az enyészeté lett, jelenleg Demján Sándor örökösei a tulajdonosai.
Weiler Péter kiállítása nem csupán művészeti esemény, hanem egyfajta "katasztrófaturizmus" is, amely a posztapokaliptikus kulisszák között a múlt és a jelen párbeszédét hozza létre. A művész előszeretettel foglalkozik a szocializmus évtizedeivel, ahogy azt korábbi tárlatai, mint a "Kár lett volna disszidálni" vagy a "Mit adtak nekünk a magyarok?" is bizonyítják. Az inotai kiállítás ismételten rávilágít a szelíd iróniával átszőtt nosztalgiára és a múlt feldolgozásának szükségességére.
A tárlat rácáfol arra a téveszmére, miszerint a szocialista realizmus kizárólag értéktelen alkotásokat hozott létre, bemutatva Hincz Gyula mozaikját és Kerényi Jenő szobrát. Az irodaházban "megállt az idő", a korabeli Népszabadság újságok és Kádár János életrajza a munkások egykori fizetésfelvételi helyén a történelmi pillanatokat idézik fel. A kiállítás lehetőséget teremt az ipari örökség megőrzésére és újraértelmezésére, miközben a művészet segítségével új perspektívát nyújt a látogatóknak.
Az inotai hőerőmű és a "Készenlét" kiállítás a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programsorozathoz kapcsolódott, Besnyő Dániel és Kálmán Mátyás főszervezők vezetésével. Weiler Péter évek óta csodálattal tekintett az erőmű monumentális tornyaira, és elkerülhetetlennek érezte, hogy valamilyen formában kapcsolódjon hozzájuk. A helyszín megnyitása a nagyközönség előtt új lehetőségeket teremt az ipari műemlék hasznosítására és kulturális célú bemutatására.
Balogh Bökény fiatal művész fényinstallációja a jövő generációjának alkotói látásmódját képviseli, összekötve a múltat a modern technológiával. Az inotai hőerőmű így nem csupán egy elhagyatott ipari emlék, hanem egy élő, fejlődő kulturális térré válhat, ahol a művészet és a történelem találkozása inspirálhatja a látogatókat a múlt megértésére és a jövő formálására.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása