Simon Baron-Cohen, a neves brit klinikai szakpszichológus nyilvánosan bocsánatot kért egy korábbi, az autizmusról tett kijelentéséért. A szakember korábban az autizmus-spektrumzavart (ASD) szélsőségesen férfias agyi működéshez kapcsolta, egy két évtizeddel ezelőtti kutatására alapozva. Most azonban elismerte, hogy a megfogalmazás félreértésekhez vezethet, és nem segíti a neurodivergencia pontos értelmezését.
Simon Baron-Cohen a The Guardiannek adott interjúban fejezte ki sajnálatát a „szélsőségesen férfias agyi működés” kifejezés használata miatt. Úgy véli, az ilyen megfogalmazások ma már inkább megtévesztőek, és hozzájárulnak ahhoz a tévhithez, miszerint az autista emberekből hiányzik az empátia. A pszichológus hangsúlyozta, hogy ez a feltételezés nem valós, és pontosította, mire gondolt az eredeti kijelentésével.
Elmondása szerint az autizmus-spektrumzavarral élők gondolkodása a kognitív empátia terén mutat eltéréseket, azaz az arckifejezések, a nyelv és a kontextus értelmezésében. Az affektív empátia, vagyis mások érzéseire adott belső válasz tekintetében azonban nem különböznek a neurotipikus emberektől. Ez a pontosítás kulcsfontosságú a tévhitek eloszlatásában és az autizmus jobb megértésében.
Baron-Cohen korábbi kutatása, melyre a vitatott kijelentést alapozta, azt állította, hogy a férfiagy elsősorban a megértésre és rendszerek felépítésére kódolt, míg a női agy az empátiára. Az autizmus-spektrumzavar (ASD) egy idegrendszeri fejlődési eltérés, más néven neurodivergencia, amely befolyásolja a társas kapcsolatokat, az interakciót és az információfeldolgozást. Mivel ez egy spektrum, a jellemzők intenzitása rendkívül széles skálán mozog.
Egy nemzetközi kutatás, melyet az Olasz Műszaki Intézet és a Child Mind Intézet végzett, két eltérő agyi kapcsolatrendszert azonosított neurotipikus és neurodivergens minták alapján. Az agy különböző részeit idegpályák kötik össze, melyeken az információt szállító idegsejtek haladnak. Az egyik típus a hiperkonnektivitás, ahol az információszállító rendszer szokatlanul erősen összekapcsolódik, ami azt jelenti, hogy egy inger hatására egyszerre több agyi egység aktiválódik.
Ez azt eredményezi, hogy például egy hanginger nemcsak akusztikusan, hanem érzelmi, vegetatív és szenzoros szinten is egyszerre érkezik meg a neurodivergens idegrendszerbe. A másik típus a hipokonnektivitás, ahol nem elegendőek az idegpálya-kapcsolódások, ami nehézséget okozhat a témák közötti váltásban vagy a testbeszéd értelmezésében. Fontos megjegyezni, hogy ez a két típus nem zárja ki egymást, és egy személynél mindkettő jellemző lehet.
Az autizmus nem gyógyítható, és nem is gyógyítandó állapot. Ahelyett, hogy az autizmusspektrumon élőket próbálnánk a világhoz igazítani, a társadalomnak kell befogadóbbá válnia irántuk. Az autizmus-spektrumzavart hosszú ideje stigmatizáció övezi, ami diszkriminációhoz és bántalmazáshoz vezet az érintettek számára.
Ez a stigmatizáció gyakran akadályozza a megfelelő orvosi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférést, és sok esetben kiközösítéshez vezet. A tévhitek, mint például az oltások és az autizmus közötti állítólagos összefüggés, tovább erősítik a megbélyegzést. A Kaliforniai Egyetem 2026 elején kiadott egy kutatást, amely a DNS fejlődését vizsgálta neurodivergens és neurotipikus gének összehasonlításával, az autizmus kialakulásának okait kutatva.
A gének jelentős szerepet játszanak az autizmus kialakulásában, de nem egyetlen gén vagy eltérés felelős érte; több száz gén együttesen vagy külön-külön is hatással lehet. Emellett a környezeti tényezők is kockázati faktorként szerepelnek, mint például a várandósság alatti fertőzések, a légszennyező anyagoknak és növényvédő szereknek való kitettség, valamint a születési nehézségek. A stigmatizáció miatt sok gyermek nem kap időben diagnózist, mivel először a neurodivergencia ellenkezőjét próbálják bizonyítani orvosi szinten.
A kutatások fő célja, hogy az okok teljes körű ismeretében a jövőben hatékonyabb orvosi segítséget nyújthassanak azoknak, akik a legsúlyosabb állapotban vannak. Ide tartoznak azok, akik önmagukra jelentenek veszélyt, egész életükben gondozásra szorulnak, vagy genetikájuk miatt gyengébb immunrendszerrel rendelkeznek. A tudósok emellett az autizmus és az epilepszia közötti összefüggéseket is vizsgálják, hogy megértsék, miért társul gyakran a spektrumzavarhoz az epilepsziás rohamra való hajlam.
Alapvető fontosságú, hogy megértsük az autizmus lényegi jellemzőit, hogy megfelelő és befogadó környezetet teremthessünk a neurodivergens emberek számára. A társadalmi elfogadás és a tévhitek eloszlatása elengedhetetlen ahhoz, hogy az autizmussal élők teljes értékű életet élhessenek, diszkrimináció és előítéletek nélkül. Simon Baron-Cohen bocsánatkérése is ebbe az irányba mutat, elősegítve a nyitottabb és pontosabb párbeszédet.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása