Az európai Copernicus földmegfigyelési program honlapján 2026. augusztus 20-án közzétett műholdkép rávilágított a Velencei-tó aggasztó állapotára, amely egy négy nappal korábban, augusztus 16-án készült felvételen Magyarország harmadik legnagyobb tavának kiszáradó medrét mutatja. A hosszan tartó szárazság miatt a tó sosem látott alacsony vízállással küzd, ami komoly környezeti kihívások elé állítja a térséget. Szakértők, mint Boromisza Zsombor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem docense, hangsúlyozzák, hogy a tó jövője nem csupán a vízpótláson múlik, hanem a természetes működésének megértésén és az ahhoz való alkalmazkodáson, figyelembe véve annak természeténél fogva változékony, sekély jellegét.
A Copernicus program leírása szerint a Velencei-tó sosem látott alacsony vízállással küzd a tartós szárazság miatt. Augusztus első napjaira a vízszint a 2022-ben mért korábbi történelmi minimum, az 53 centiméter alá süllyedt. Ez a tendencia tovább folytatódott, és augusztus 16-án az Agárdi vízmérő már mindössze körülbelül 20 centiméteres értéket mutatott.
A Másfélfok meteorológiai portál kiegészítése szerint az agárdi vízmérce jelenleg 18 centiméteren áll, ami tovább erősíti a tó kritikus állapotáról alkotott képet. Az extrém alacsony vízszint komoly aggodalmakat vet fel a tó ökológiai egyensúlyával, élővilágával és turisztikai hasznosításával kapcsolatban.
Boromisza Zsombor, a Másfélfokon megjelent cikkében részletesen kifejtette a Velencei-tó természetes jellemzőit. A tó átlagos mélysége alig másfél méter, ami rendkívül érzékennyé teszi a párolgásra és az időjárási szélsőségekre. Ez a sekély jelleg alapvetően meghatározza a tó vízszintjének ingadozását.
A kutató szerint a Velencei-tó természetes vízforgalma olyan rendszert alkot, amelynek működéséhez hozzátartozik a változékonyság, a vízszintingadozás, sőt, szélsőséges években akár az időszakos kiszáradás lehetősége is. Ez a megállapítás alapjaiban kérdőjelezi meg azt a feltételezést, hogy a tó vízszintjének állandónak kellene lennie, és rávilágít a természetes folyamatok elfogadásának fontosságára.
A szakértői vélemények szerint rövid távon szükség lehet vízgazdálkodási beavatkozásokra a legkritikusabb helyzetek kezelésére. Azonban Boromisza Zsombor hangsúlyozza, hogy ha a cél kizárólag a korábban megszokott vízállás és tókép visszaállítása, akkor a probléma ismétlődő jelleggel elő fog állni. Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja a tó természetes dinamikáját és a klímaváltozás hatásait.
A valódi, hosszú távú megoldás az alkalmazkodásban rejlik. Ez magában foglalja a vízgyűjtő területeken, különösen a talajban történő vízmegtartás erősítését, a parti élőhelyek helyreállítását és a partvédőművek felülvizsgálatát. Emellett olyan turisztikai és rekreációs fejlesztésekre van szükség, amelyek figyelembe veszik és tiszteletben tartják a tó természetes változékonyságát, nem pedig egy fix, ideális állapotot próbálnak erőltetni.
Boromisza Zsombor szerint a tó korábbi szerepét nem lehet egy optimálisnak tekintett, fix állapothoz erőltetni és a tó természetes működésétől függetlenül fenntartani. A Velencei-tó jövőjének kulcskérdése tehát nem pusztán az, honnan lehetne több vizet szerezni, hanem az, hogy a klímaváltozás korában képesek vagyunk-e igazítani a tó használatát és a fejlesztési elképzeléseket egy természeténél fogva változékony ökoszisztémához.
Ez a paradigmaváltás elengedhetetlen a tó hosszú távú fennmaradásához és fenntartható hasznosításához. A kihívás az, hogy a társadalom és a döntéshozók elfogadják és integrálják ezt a dinamikus szemléletet a tó jövőjével kapcsolatos tervekbe, biztosítva ezzel a Velencei-tó ökológiai értékének megőrzését a változó környezeti feltételek között.
📰 Forrás: HVG — Eredeti cikk elolvasása