Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium (ÉKFM) nem hosszabbította meg a védett erdőterületeken érvényben lévő fakivágási moratóriumot, mely szeptember 30-án járt le. A minisztérium a döntést a lakosság tűzifaellátásának biztosításával magyarázta, ám a természetvédelmi szervezetek, köztük a Greenpeace, élesen bírálták a lépést.
A civilek szerint a moratórium feloldása súlyos visszalépést jelent, és lehetővé teszi a láncfűrészek visszatérését a védett erdőkbe. Álláspontjuk szerint a szociális tűzifa igényét az alacsony természetességű erdők, vagy akár faültetvények is fedezhetnék, anélkül, hogy a védett területekhez kellene nyúlni.
Az ÉKFM májusban hirdette meg a moratóriumot, mely a védett erdőkben leállította a fakivágásokat. Gajdos László miniszter korábban az ökológiai szemlélet előtérbe helyezését ígérte az állami erdőgazdálkodásban, a profitérdekek helyett.
A moratórium feloldása azonban azt sugallja, hogy az ígért átalakítás még kezdeti fázisban van, és a korábbi, természetpusztító gyakorlatoktól való eltérés nem mindenhol valósult meg. A Greenpeace szerint a döntés után "semmilyen törvényes akadálya nem lesz annak, hogy újra felzúgjanak a láncfűrészek védett erdeinkben".
A természetvédők a moratórium időpontját és időtartamát is képmutatónak tartották, mivel a fakitermelések jellemzően nem a nyári, kora őszi időszakban zajlanak. Felhívták a figyelmet a kormányzati döntések ellentmondásaira is, nehezen összeegyeztethetőnek tartva a tűzifa áfájának csökkentését és az erdők megóvását.
A minisztériumon belüli belső harcra utalhat Gajdos miniszter Facebook-posztjainak többszöri módosítása is, melyekben a szociális tűzifa érvként való felhozása változott. Kezdetben az őshonos erdők megóvását és kizárólag invazív, beteg fafajok kitermelését említették, majd ez a terv felpuhult.
A módosított verzió már magas ökológiai értékű erdőállományok szigorú védelmét, valamint olyan művelési módok bevezetését tartalmazta, amelyek biztosítják az erdők megmaradását, klímavédelmi és ökológiai szerepüket, miközben lehetővé teszik a tűzifa-kitermelést is. Ez a megfogalmazás már nem zárja ki teljesen a fakitermelés lehetőségét védett területeken sem.
A minisztériumi tisztségviselők több indokkal magyarázták a moratórium feloldásának szükségességét. Ferencz Zoltán, az erdészetért felelős helyettes államtitkár szerint egy kétszáz éves erdőgazdálkodási rendszert kell átalakítaniuk, amihez négy hónap alatt nem változtak meg a jogszabályok.
A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy újra kell keretezni az erdészek szerepét, és új szemlélettel kell meghatározni a jogszabályokat a következő kétszáz évre. Sipos Katalin, a természetvédelemért felelős helyettes államtitkár hozzátette, hogy az idei fahasználatok már korábban eldőltek, és a meglévő helyzet radikális felforgatása ellátási problémákat okozhatott volna.
Sipos Katalin szerint az összeomlás és a szabályozott átalakítás között kellett választaniuk, és az utóbbi mellett döntöttek. Kiemelte, hogy a szemléletváltozásnak már így is lesznek jelei, például ahol korábban végvágást terveztek, ott csak bontóvágásokra kerül sor.
Belső egyeztetési anyagok is alátámasztják a minisztérium jó szándékát. Kőrösi Levente, a biológiai sokféleségért felelős államtitkár augusztus végén felülvizsgálatra szólította fel az erdőgazdálkodási zrt.-ket és a nemzetipark-igazgatóságokat a 2026-os és 2027-es erdei haszonvételek kapcsán.
Kőrösi Levente levelében hangsúlyozta, hogy a magyar lakosság érdeke, hogy ne legyenek olyan fakitermelések, amelyek nem egyeztethetők össze a klímaváltozással és hazánk természeti állapotának javításával. Ferencz Zoltán belső tájékoztatójában arról írt, hogy a jövőben nem nehezedik olyan teljesítménykényszer az erdőgazdálkodókra, amely a fenntartható erdőgazdálkodás és a természetvédelem ellen hatna.
A moratórium 1441 olyan védett erdőrészletet érintett, ahol idén már jeleztek valamilyen fahasználatot. A minisztérium ezeket vizsgálta az elmúlt hónapokban, és mintegy 900-at dolgoztak fel.
Ezek közül 230-ban teljesen megtiltották a fakitermelést, 146-ban pedig korlátozták a beavatkozás mértékét. Sipos Katalin szerint ezáltal összességében 30-35 százalékkal csökkenthető a fahasználat a védett erdőrészletekben.
A döntések meghozatalában alapvetően a nemzetipark-igazgatóságoknak és az erdőgazdálkodási részvénytársaságoknak kellene megegyezniük. Amennyiben nem jutnak dűlőre, a minisztérium hozza meg a végső döntést.
Egy neve elhallgatását kérő természetvédelmi hatósági munkatárs azonban problémásnak tartja ezt a megközelítést. Szerinte a minisztérium egyedi problémák kezelését ígérte, de ez nem rendszerszintű megoldás, és a gazdálkodók könnyen átcsoportosíthatják tevékenységüket más, kevésbé ellenőrzött területekre.
A szakértő szerint addig nem lett volna szabad feloldani a moratóriumot, amíg nincs új, átfogó szabályozás. Úgy véli, az erdészetek érdekérvényesítő képessége továbbra is erős, és nehezen térnek el a korábbi gyakorlattól, ráadásul a régi jogszabályokra szabott erdőtervezések felülvizsgálata jelentős költségekkel jár majd.
Pribéli Levente, a Greenpeace biodiverzitáskampány-felelőse is visszalépésnek tartja a moratórium feloldását. Kiemelte, hogy alapvető probléma, hogy már korábban védelmet kapott területekről kell egyezkedni, ami a természet romlása felé hat.
Ez ellentmond az európai uniós szabályoknak is, melyek a természet helyreállítását célozzák, de társadalmi és gazdasági okokra hivatkozva ez gyakran elmarad. Selmeczi-Kovács Ádám, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) vezetője szerint az előző időszakokban az erdészeti ágazat volt az erősebb, míg a természetvédelem reaktív helyzetbe szorult.
A DINPI vezetője azonban most változást érzékel, és úgy látja, megnőtt a társadalom környezeti érzékenysége és az erdők iránti érdeklődése. Szerinte eljött az idő, hogy az erdészet és a természetvédelem összefogjon, és a folyamat végén jelentősen csökkenjen a védett területeken a fakitermelés.
A minisztérium deklarálta, hogy az erdészeti gazdálkodókon nincs akkora gazdasági nyomás, ezért felmerül a kérdés, mennyi költségvetési pénzt szánnak a kieső bevételek kompenzálására. A hosszú távú cél egy olyan rendszer kialakítása, amelyben a profit helyett az ökológiai szempontok érvényesülnek, de ennek elérése még időigényes folyamat.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása