A Föld körüli pályán keringő űreszközök biztonsága egyre nagyobb kihívást jelent, mivel az űrszemét mennyisége folyamatosan növekszik. Szakértők aggodalmukat fejezték ki a közelmúltban történt műholdszétesések miatt, amelyek rávilágítanak a probléma súlyosságára. Ez a jelenség nem csupán a régi, elavult eszközöket érinti, hanem a működő műholdakat és az űrhajósokat is közvetlenül fenyegeti.
A LeoLabs nevű vállalat, amely az űrbeli objektumok megfigyelésére specializálódott, nemrégiben észlelte, hogy egy 1981-ben felbocsátott szovjet meteorológiai műhold, a Meteor 2-7 váratlanul darabjaira hullott. Ez az esemény több tucat új törmelékdarabot hozott létre a Föld körüli pályán, mintegy 855 kilométeres magasságban, ahol a törmelék térbeli sűrűsége a legnagyobb. Jim Shell, az orbitális törmelékek szakértője az X közösségi oldalon hívta fel a figyelmet arra, hogy a Meteor 2-7 már 2004 márciusában is ütközött űrszeméttel, ami hozzájárulhatott a mostani széteséshez.
Ez a szétesés nem egyedi eset az elmúlt időszakban, hanem egy aggasztó tendencia része. A LeoLabs közösségi oldalán is jelezte, hogy az elmúlt fél évben ez a legújabb eset, és rávilágít a folyamatos megfigyelés szükségességére az űrbiztonság szempontjából. Egy hidegháborús amerikai kémműhold, a USA 32 is hasonlóan esett szét, melyet 2026 szeptemberében jelentettek be. Emellett egy kínai rakétatest augusztus végén, egy SpaceX Starlink műhold négy hónappal korábban, valamint egy orosz műhold januárban szenvedett hasonló balesetet, tovább erősítve a szakértők aggodalmait.
Az űrszemét problémája nem új keletű, de a helyzet az elmúlt években drámaian súlyosbodott a Föld körüli pályán. Az Európai Űrügynökség (ESA) adatai egyértelműen alátámasztják ezt a növekedést: 2005-ben mintegy 16 ezer, a Föld körül keringő törmelékdarabot követtek nyomon. Ez a szám 2026-ra több mint 44 ezerre emelkedett, ami egy jelentős, 180 százalékos növekedést jelent alig több mint két évtized alatt.
A szakértők évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a Föld körüli pályára állított műholdak folyamatosan növekvő száma fokozza az ütközések és szétesések kockázatát. Ez a jelenség egy úgynevezett láncreakciót, vagy Kessler-szindrómát indíthat el. Ugyan a törmelékek többsége apró méretű, a nagy keringési sebesség miatt jelentős energiát hordoznak, így ha űreszközbe csapódnak, komoly károkat okozhatnak, akár egy működő műhold teljes megsemmisülését is eredményezve.
A láncreakció azt jelenti, hogy minél több műhold esik szét, annál több törmelékdarab keletkezik, amelyek aztán más űreszközöket veszélyeztetnek, tovább növelve az ütközések valószínűségét. Ez a spirál hosszú távon ellehetetlenítheti az űrutazást és az űrtevékenységet bizonyos pályákon, különösen az alacsony Föld körüli pályán (LEO), amely egyre zsúfoltabbá vált. A működő műholdaknak gyakran kell kitérő manővereket végrehajtaniuk, nemcsak a törmelékek, hanem más műholdak elől is.
A SpaceX által az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottságnak (FCC) benyújtott féléves jelentés rávilágít a helyzet súlyosságára. A 2025. június 1. és 2026. május 31. közötti időszakra vonatkozóan a jelentés szerint minden egyes Starlink-műhold évente több mint 40 elkerülő manővert hajtott végre. Ezek a manőverek elengedhetetlenek a biztonság fenntartásához, de a szakértők szerint csak idő kérdése, hogy valamelyik manőver kudarcot valljon. Hugh Lewis, a brit Birminghami Egyetem asztronautikaprofesszora, az űrbeli fenntarthatóság szakértője korábban kijelentette, hogy egy működő műhold ütközése elkerülhetetlennek tűnik, nem a szándék hiánya, hanem az elkerülés nehézsége miatt.
Az egyre aggasztóbb adatok és a szakértői figyelmeztetések ellenére a magáncégek és a kormányok világszerte továbbra is évente több tízezer új műhold felbocsátását tervezik. A SpaceX például többször is kijelentette, hogy egymillió műholdat szeretne pályára állítani, ami tovább növelné a zsúfoltságot és az ütközések kockázatát. Ez a tendencia nemcsak az űreszközökre, hanem az űrhajósokra is közvetlen veszélyt jelent, ahogy azt a közelmúltbeli események is alátámasztják.
Ennek drámai példája volt 2026 februárjában a kínai Tiangong űrállomáson kialakult vészhelyzet. Egy törmelékdarab megrongálta a három űrhajós "mentőcsónakjaként" szolgáló űrhajót, amely így alkalmatlanná vált a visszatérésre. Az ország három űrhajósa tíz napig maradt mentőcsónak nélkül, rávilágítva az űrszemét által okozott valós, életveszélyes kockázatokra. A folyamatos megfigyelés, a nemzetközi együttműködés és a fenntartható űrtevékenységre vonatkozó szabályozások kulcsfontosságúak a jövőbeni űrutazás biztonságának megőrzéséhez.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása