A 2010 és 2024 közötti időszakban Magyarországra érkezett jelentős uniós kohéziós és regionális támogatások ellenére sem csökkentek a regionális gazdasági különbségek az országon belül. Az elemzés szerint a források elosztása és felhasználása nem érte el azt a célt, hogy a leszakadó térségeket felzárkóztassa a fejlettebb régiókhoz. Ez az eredmény felveti a fejlesztéspolitika hatékonyságának kérdését.
Az elmúlt másfél évtizedben, a Fidesz kormányzása alatt, mintegy 17 ezer milliárd forintnyi uniós támogatás áramlott a magyar gazdaságba. Ez az összeg a vizsgált időszak GDP-jének 2,5 százalékát tette ki, kizárólag a kohéziós és regionális fejlesztési alapokból származó kifizetéseket figyelembe véve. Az uniós források a vállalati és háztartási szektor jövedelmeinek együtteséhez képest hat százalékot képviseltek.
Statisztikai vizsgálatok alapján azonban nem mutatható ki szignifikáns kapcsolat az uniós támogatások és a személyi jövedelemadó alapját képező jövedelmek éves növekedési üteme között reálértéken. Sőt, a korrelációs együttható értéke enyhén negatív, -0,15, míg a vállalati árbevételek növekedési ütemével csupán gyenge pozitív összefüggés (0,28) volt megfigyelhető. Az adatok azt mutatják, hogy a magyar járások közötti bérek és vállalati árbevételek eloszlása alig változott az elmúlt másfél évtizedben. Ezzel szemben az uniós támogatások eloszlásában a regionális különbségek fokozatosan nőttek, különösen 2020 után váltak jelentőssé. Ez azt jelzi, hogy a fejlesztési politika nem tudta elérni a kitűzött célt, a regionális egyenlőtlenségek mérséklését.
Az uniós kohéziós politika egyik alapvető célja a tagállamokon belüli regionális különbségek csökkentése és a felzárkózás elősegítése. Magyarországon azonban a jelentős uniós források ellenére sem sikerült ezt a célt elérni, sem a munkavállalók jövedelmei, sem a vállalatok árbevételei közötti különbségek nem mérséklődtek járási szinten. Ennek egyik lehetséges oka, hogy az időszak során a fejlesztési forrásokat egyre inkább politikai alapon osztották el, különösen akkor, amikor az ország egyre nehezebben jutott hozzájuk.
Emellett számos olyan projekt valósult meg, amelyek a befejezés után nem generáltak további gazdasági élénkítő hatást. Példaként említhető a 40 centiméteres kilátó, a fák nélküli lomboronasétány, vagy a zalaszentiváni, szántóföld közepére épült körforgalom, amely utóbbi nemzetközi figyelmet is kapott. Ezek a beruházások rávilágítanak arra, hogy a források felhasználása nem mindig a hosszú távú gazdasági fejlődést szolgálta.
Az uniós támogatások eloszlása térképen is jól láthatóan egyenetlen volt 2010 és 2024 között. Pest megyébe és a Dunántúl északnyugati részére, az ország fejlettebb régióiba viszonylag kevés támogatás érkezett egy főre jutóan. Ezzel szemben a kevésbé fejlett keleti és déli térségekben akár négy-ötszörös különbségek is előfordultak szomszédos járások között az egy főre jutó támogatások tekintetében.
Budapest, mint az EU egyik legfejlettebb régiója, elvileg nem is részesülhetne felzárkózási forrásokban, mégis átlag feletti egy főre jutó támogatást mutatnak a statisztikák. Ez azzal magyarázható, hogy a forrásokat gyakran állami vállalatok vagy szervezetek nyerték el, például út- és vasútfejlesztésekre, és ők osztották tovább, így a végső felhasználási hely nem mindig ismert. Az emberek számára a jövedelmük változása jelzi leginkább életszínvonaluk alakulását. Bár jelentős jövedelemváltozások történtek, ezek nem fedték át erősen azokat a térségeket, amelyek kiemelkedő uniós támogatásban részesültek. Hasonló trendek figyelhetők meg a vállalati árbevételek esetében is. Például Vásárosnamény és Fehéregyháza járásaiban jelentős uniós támogatás ellenére alacsony volt a vállalatok árbevétel-növekedése.
Az elemzés rávilágít arra, hogy az uniós támogatásoknak statisztikailag nem volt szignifikáns hatása a vállalati teljesítményekre, a korrelációs együttható mindössze 0,04 volt. A személyi jövedelemadó alapját képező jövedelmek esetében is csak nagyon enyhe kapcsolatot találtak, 0,33-as értékkel. Ez az eredmény azt sugallja, hogy a jövőben elérhetővé váló uniós forrásokat más módon kellene felhasználni a hatékonyság növelése érdekében.
Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a vállalatoknak nyújtott közvetlen, vissza nem térítendő uniós források gyakran hatástalannak bizonyultak. Ezek a támogatások sok esetben inkább a rosszul működő cégek mesterséges életben tartását segítették elő, a versenyképesebb vállalkozások kárára. A jövőbeli fejlesztéspolitikának figyelembe kell vennie ezeket a tapasztalatokat a regionális különbségek tényleges csökkentése érdekében.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása