Magyarországra jelentős uniós források érkeznek, melyek felhasználására rendkívül szűk határidő áll rendelkezésre, mivel a pénzügyi programozási periódus szinte utolsó pillanatában sikerült ezeket a forrásokat kitárgyalni. A támogatások döntő részét 2026 végéig kell elkötelezni és felhasználni, ami komoly kihívást jelent a jelenlegi, lassú hazai pályáztatási rendszer miatt. Az uniós pénzek hatékony és gyors abszorpciójához a rendszer radikális átalakítása elengedhetetlen, hogy elkerülhető legyen a források elvesztése vagy nem optimális felhasználása.
A magyar uniós pályáztatási rendszer jelenleg húsz hónap alatt képes elbírálni a beérkező pályázatokat, ami jelentősen meghaladja az uniós átlagot, mely hasonló országokban mindössze három-hat hónap. Ez a lassúság különösen problémás, mivel a magyar delegáció által későn kitárgyalt források gyors felhasználása első látásra szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Felmerült az a megoldás, hogy egyes támogatási formák esetében Magyarország meggyőzze az Európai Bizottságot, hogy a pénzek kedvezményezettje valamilyen állami alap legyen, amely aztán nyugodtabb körülmények között osztaná tovább azokat, ám ebbe az Európai Bizottság valószínűleg csak kivételes esetekben egyezne bele.
Az uniós támogatások kiemelkedő szerepet játszottak a magyar gazdaság fejlődésében az elmúlt két évtizedben, különösen a 2013 és 2019 közötti időszakban, amikor nettó módon a magyar GDP 3-5 százalékát is elérték évente. Ezen transzferek hozzájárultak az ország egyetlen tartósabb növekedési időszakához, keresleti és szerkezetátalakító, fejlesztési hatásuk révén. Amikor az elmúlt években az uniós források volumene csökkent, a magyar gazdaság növekedése is lelassult vagy leállt, nem kis részben pontosan ezen hatások hiánya miatt. Az elemzők konszenzusa szerint a lengyel gazdasági csodában is kulcsszerepet játszott, hogy hatékonyan és korrupciómentesen használták fel az uniós pénzeket, ami példaként szolgálhat Magyarország számára.
A húsz hónapos elbírálási idő alatt a gazdasági környezet, a technológia, a végfelhasználói igények, az euró-forint árfolyam és a kamatlábak is ugrásszerűen megváltozhatnak, ami a pályázati anyagok elavulásához vezethet még a megvalósítás megkezdése előtt. Egy igazán hatékony pályáztatási rendszerben minden fázis egyetlen intézményen belül zajlana, a pályázat beérkezésétől az ellenőrzésen és döntésen át az életút végigkövetéséig. A pályázatok tartalmi volumene alapján elvileg akár húsz napon belül is elbírálhatók lehetnének, amennyiben kellő kapacitással rendelkező és megfelelően szervezett intézmény végezné ezt a munkát, szemben a jelenlegi húsz hónapos átfutási idővel, mely nem a szigorú közösségi elvárások, hanem saját rossz hazai döntések nyomán alakult ki.
A magyar pályáztatási rendszer lassúságára több magyarázat is létezik, amelyek közül az egyik a jóhiszemű megközelítés szerint az elbíráló rendszerekben tapasztalható emberhiány és az alacsony fizetések. Ennek orvoslására a bérek emelése és a munkatársak számának másfél-kétszeresére növelése javasolt, ami bár extra ráfordításokat igényelne, a pénzek hatékony elköltése során sokszorosan megtérülne. Egy kevésbé jóhiszemű magyarázat a korrupció lehetőségére utal, ahol a rengeteg dokumentum és a túlzott bürokratizáltság nem csökkenti, hanem éppen ellenkezőleg, növeli a visszaélések esélyét. A rendszer bonyolultsága lehetővé teszi, hogy a hatóságok egyes pályázatokat a lassúságra hivatkozva kiemeljenek és előnyben részesítsenek, miközben a bizáncian túlbürokratizált rendszerben a néha titkosított, néha szétszórt adatok miatt gigászi munkával gyűjthetők csak össze a bizonyítékok.
A hatékonyabb pályáztatási rendszer kialakításához elengedhetetlen a digitalizáció teljes körű kihasználása, ahol a pályázó adatai könnyen ellenőrizhetők, a pályázati anyag pedig tömör, akár húsz oldalnál rövidebb és teljesen digitalizált lehetne. Az engedélyek beszerzése a pályázó saját kockázata lehetne a megvalósítás során, nem pedig előzetes, a pályázattal együtt benyújtandó feltétel, ami jelentősen gyorsítaná a folyamatot. Emellett a rendszernek rugalmasabbá kellene válnia az apróbb változtatások kezelésében, lehetővé téve a megvalósító számára, hogy kis mértékben eltérhessen az elfogadott pályázati anyagtól, például hasonló technológiát használjon fel, anélkül, hogy hónapokon át egyeztetnie kellene az intézményekkel. Végül, a széles körű és folyamatos egyeztetés a potenciális pályázókkal már a kiírás előtt kulcsfontosságú lenne a tartalmi elemek és az igényelt volumen felméréséhez, még a rendkívül szűkös időkeret ellenére is, biztosítva ezzel az uniós források hatékony és célzott felhasználását.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása