A Szent Korona eredetére és évszázados történetére vonatkozó viták régóta foglalkoztatják a történészeket. Független kutatók újabb forrásokkal támasztják alá azt az elméletet, miszerint a korona csúcsát eredetileg egy zafírkő díszítette a ma ismert kereszt helyett, mely drágakő később a Habsburgokhoz került.
Spielmann Gábor numizmatikus kutató vetette fel először a drágakő-csúcsdísz teóriáját, miután egy 1206-os II. András király érmén a Szent Koronát kerek dísszel ábrázolva látta. Ez a megfigyelés indította el a csúcsdísz sorsának vizsgálatát, melynek során a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött Rudolf-féle osztrák császári korona csúcsdíszéhez jutott.
A kutatás szerint a Szent Korona tetején eredetileg egy másik díszítmény állhatott, melyet az 1500-as évek közepén cseréltek le a ma is látható keresztre. A mohácsi vész utáni zűrzavaros időszakban, amikor a korona többször is gazdát cserélt, Szapolyai János özvegye, Izabella királynő 1551-ben kényszerűen átadta a Szent Koronát Habsburg Ferdinándnak.
Az átadás előtt azonban a krónikák szerint Izabella leszedte a korona csúcsdíszét, és fiának, János Zsigmondnak adta. Ez a drágakő később Bocskai Istvánhoz, majd Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemhez került, aki II. Rudolf német-római császár udvarába menekült Csehországba. Rudolf 1610-ben bebörtönözte Báthoryt, aki gyóntatója tanácsára ajándékozta a csúcsdíszt a császárnak.
Rudolf ezt követően egy udvari ötvössel a saját koronájára helyeztette az értékes relikviát. A kissé átalakított koronáról 1610-ből már rajz is rendelkezésre áll, melyen a magyar Szent Koronáról származó zafír és alatta a kiskereszt látható. Az osztrák leltárakban 1611-től már ez a zafír szerepel a Rudolf-korona csúcsdíszeként.
A történettudomány jelenleg azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy a Szent Korona alsó, abroncsrésze I. Géza magyar király második felesége, a bizánci Szünadéné révén került Magyarországra 1074 körül. Ez a rész valójában egy oromdíszes női korona volt, görög feliratokkal, melyet Mihály bizánci császár ajándékozott.
A latin nyelvű felső keresztpántot csak később illesztették a koronához. Mivel bizáncias stílusú koronáról volt szó, a korabeli példák alapján feltételezhető volt, hogy tetejét egy értékes drágakő díszítette. Spielmann Gábor numizmatikus kutató éppen egy 1206-os érme vizsgálatakor figyelt fel erre a lehetőségre, amelyen a Szent Korona tetején egy kerek dísz látható.
Ez a megfigyelés adta az alapot a kutatásnak, amely a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött Rudolf-féle osztrák császári korona csúcsdíszéig vezette. A kutató elmélete szerint a Szent Korona eredeti csúcsdísze, egy zafírkő, az 1500-as évek közepén került lecserélésre a ma ismert keresztre.
Spielmann Gábor legújabb kutatásai két új forrással támasztják alá a zafír csúcsdísz elméletét és annak kalandos útját. Az egyik forrás Gyulaffi Lestár (1557-1605) történetíró és diplomata elbeszélése, aki Báthory Zsigmond titkára volt. Gyulaffi írása szerint Ugrai Gergely Bihar vármegyei főispán adta át Bocskai Istvánnak „a magyar koronának egy ágát” 1595 körül, Mária Krisztina és Báthory Zsigmond házassága idején.
Bocskai ezt a díszt Báthory Zsigmondnak ajándékozta, mint aki az ország egyik részének uraként arra méltó volt. A forrás részletesen leírja a dísz külsejét: „Igen szép safélykű, nagy öreg volt annak az korona virágjának abban az részében.” A „safélykű” egyértelműen zafírkőre utal, a „nagy öreg” pedig annak impozáns méretét hangsúlyozza. A „korona virágja” az alsó, liliomszerű aranyfoglalatra és a kis keresztre vonatkozott.
A másik fontos forrás Báthory Zsigmond 1610 március-áprilisi bírósági tárgyalásának jegyzőkönyve, ahol különösen élénk érdeklődést mutattak a csúcsdísz iránt. Az ékességet ekkor „egy drágakővel díszített liliom egy igen régi magyar koronából” néven említették, ami arra utal, hogy Báthory csak a tárgyalás után adhatta át Rudolfnak.
Ezeket az információkat további bizonyítékok is alátámasztják, mint például a Rudolf-korona két korai festménye, a zafír feltűnése a Habsburg leltárakban 1611-től, valamint a Rudolf-korona 1610-es tervrajza, amelyen már a zafír és alatta a kiskereszt is látható.
Spielmann Gábor szerint bár Gyulaffi Lestár beszámolója nem tisztázza, hogyan került Ugrai Gergelyhez a zafírkő, szinte bizonyos, hogy Báthory Zsigmond tájékoztatta II. Rudolfot a csúcsdísz eredetéről. A Habsburgok érdeklődése a szakrális drágakő iránt nem volt véletlen.
A mohácsi vész után a Habsburgok eltökélten törekedtek a szétzilált Magyar Királyság megszerzésére. A több száz éves Szent Korona csúcsdíszének birtoklása, és annak saját koronájukra helyezése szimbolikus jelentőséggel bírt, mint egy értékes szerzemény és a hatalom legitimációjának eszköze.
A Rudolf-korona, melybe a magyar korona zafírja is bekerült, később az újonnan megalakuló Osztrák Császárság hivatalos, állami koronájává vált. Sőt, 1915-ben az Osztrák-Magyar Monarchia címerében a magyar és az osztrák korona egyszerre jelent meg, ezzel is hangsúlyozva a két birodalom közötti kapcsolatot és a Habsburgok magyarországi igényét.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása