A világóceánok átlaghőmérséklete augusztus 22-én új, soha nem látott rekordot döntött, elérve a 21,1 Celsius-fokot. Ez a szokatlanul magas érték különösen aggasztó, mivel az óceánok hőmérsékleti csúcsai hagyományosan a déli félteke nyarán, márciusban vagy áprilisban szoktak bekövetkezni. A mostani rekord egy rendkívül erősnek ígérkező El Niño jelenség közeledtét vetíti előre, amely jelentős és széleskörű hatással lehet a globális éghajlatra, a tengeri ökoszisztémákra és a part menti közösségekre egyaránt.
Az Európai Unió Kopernikusz Klímaváltozási Szolgálata (C3S) adatai szerint a világóceánok felszíni átlaghőmérséklete augusztus 22-én 21,1 Celsius-fokra emelkedett, ezzel felülmúlva az eddigi legmagasabb, 2024 márciusában mért 21,09 fokos értéket. Ez a fejlemény azért is figyelemre méltó, mert az óceánok globális hőmérsékleti rekordjai jellemzően a déli félteke nyarán, azaz márciusban vagy áprilisban dőlnek meg. Az augusztusi átlaghőmérséklet korábbi csúcsa 20,98 fok volt, így a mostani mérés mind a globális, mind az adott hónapra vonatkozó rekordot megdöntötte. A jelenség egyik magyarázata, hogy a sarkvidéki tengereken, így a Déli-óceánon és a Jeges-tengeren is sorra dőltek meg a hőmérsékleti csúcsok, hozzájárulva a globális átlag emelkedéséhez.
Az óceánok felmelegedése szorosan összefügg a várhatóan rendkívül erős El Niño jelenséggel, amely a szakértők szerint évtizedek óta nem látott mértékű lehet. Az El Niño egy természetes éghajlati ciklus, amely a csendes-óceáni passzátszelek gyengülésével vagy irányváltozásával jár. Ennek következtében a meleg tengervíz felemelkedik az óceán nagy, keletibb területein, jelentősen befolyásolva a helyi és globális időjárási mintákat. Mivel a Csendes-óceán a bolygó felszínének jelentős részét fedi le, az ottani hőmérséklet-ingadozások az egész világ éghajlatára kihatnak; a jelenség hidegebb változatát La Niñának nevezik. A mostani felmelegedést az emberi tevékenység okozta klímaváltozás és az El Niño együttes hatása erősíti, ami további hőt juttat a globális éghajlati rendszerbe.
Samantha Burgess, az Európai Középtávú Időjárási Előrejelző Központ klímaügyi stratégiai vezetője rámutatott, hogy ez a rekord egyértelműen jelzi az óceánok növekvő terhelését és feszültségét. A melegebb óceánok számos súlyos kockázatot hordoznak magukban, amelyek globális szinten éreztetik hatásukat. Az 1990-es évek eleje óta a tengeri hőhullámok száma megtriplázódott, ami komoly veszélyt jelent a tengeri élővilágra és a part menti közösségekre. A felmelegedő víz térfogata megnő, ami a tengerszint emelkedéséhez vezet, közvetlenül fenyegetve az alacsonyan fekvő szigeteket és a part menti területeken élő lakosságot. Emellett a magasabb vízhőmérséklet tönkreteheti a korallzátonyokat és a tengerifűmezőket, amelyek alapvető fontosságúak a tengeri táplálékláncok stabilitása, a halászat és az akvakultúra szempontjából. A melegebb tengerek több hőt adnak át a légkörnek és intenzívebb párolgást okoznak, ami erősebb és pusztítóbb viharok kialakulásához vezethet. Végül, de nem utolsósorban, a felmelegedő óceánok kevesebb szén-dioxidot képesek elnyelni, holott a klímaváltozás elleni globális küzdelemben kulcsszerepet játszanak a légköri szén-dioxid megkötésében.
Zachary Labe, a Climate Central klímakutatója szerint a mostani hőmérsékleti rekord nem meglepő a klímatudósok számára, hanem évtizedes kutatások és megfigyelések logikus következménye, amelyek a bolygó folyamatos felmelegedését mutatják. Labe hangsúlyozta, hogy a fosszilis üzemanyagok égetésének drasztikus visszafogása nélkül ez a melegedési tendencia tovább folytatódik. A szakember arra is figyelmeztetett, hogy a következő hónapokban valószínűleg újabb hőmérsékleti rekordok dőlnek meg. Az óceánok felmelegedése messzemenő és komplex hatással lesz társadalmaink minden aspektusára, beleértve a gazdasági stabilitást és a globális biztonságot is. Ezért a tudományos közösség szerint elengedhetetlen a sürgős és összehangolt globális fellépés a klímaváltozás megfékezésére és a következmények enyhítésére.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása