Az Alkotmánybíróság döntését követően Magyarország új klímatörvény megalkotására készül, melynek célja az éghajlatváltozás hatásaival szembeni felkészülés és a kibocsátáscsökkentés. A jogszabály előkészítése során a kormány ígéretet tett arra, hogy figyelembe veszi a civil szervezetek által széles körű egyeztetéssel kidolgozott, átfogó javaslatokat. Dr. Sulyok Katalin nemzetközi és környezetjogász rámutatott azokra a kulcsfontosságú területekre, amelyeket feltétlenül szabályozni kell az új törvényben.
Az Alkotmánybíróság 2026. június 30-i hatállyal érvénytelenítette a 2020-as klímatörvény 2030-ra vonatkozó kibocsátáscsökkentési célkitűzését, és ambiciózusabb szabályozás megalkotására szólította fel az Országgyűlést. Erre reagálva 180 civil szervezet fogott össze, és elkészített egy közel 60 oldalas törvénytervezetet, melyet a minisztérium is megvizsgál. A kormány bejelentése szerint az új klímatörvény várhatóan novemberben kerül elfogadásra, és már szerepel a parlament jogalkotási menetrendjében.
Dr. Sulyok Katalin a Másfélfokon megjelent írásában tíz olyan területet emelt ki, amelyek szabályozása nemzetközi jogi, emberi jogi és alkotmányjogi kötelezettsége Magyarországnak. Ezeknek a pontoknak feltétlenül szerepelniük kell az új jogszabályban, hogy az megfeleljen a nemzetközi egyezményekből és az Emberi Jogok Európai Egyezményéből fakadó követelményeknek. A civilek javaslatait megfontolják a törvény kidolgozásakor.
A jelenleg hatályos, 2020-ban elfogadott klímatörvény több hiányosságot is mutat. Nem tartalmaz érdemi szabályokat a már bekövetkezett klímahatásokhoz való alkalmazkodásra, és a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó előírásai is elégtelenek. Hiányoznak belőle a felelős intézmények, a jogalkotási feladatok, a határidők, és nem nyújt megfelelő garanciákat a végrehajtásra sem.
A civil tervezet kidolgozásakor a hazai szakértő civilszervezetek évtizedes tapasztalataira és a természettudományos eredményekre támaszkodtak, különös tekintettel a vízgazdálkodás, a tájvédelem és a klímavédelem területeire. Az éghajlatváltozás ugyanis minden szektort érint, ezért az új törvénynek átfogóan kell szabályoznia a tájhasználatot, a vízgazdálkodást, az önkormányzati feladatellátást, az élelmiszeripart, a katasztrófavédelmet, az egészségügyet és az oktatást is. A civilek 56 oldalas javaslata három fő területet ölel fel: a kibocsátáscsökkentést, az alkalmazkodást és az éghajlatváltozás sokkszerű hatásaival szembeni ellenállóképességet.
A nemzetközi jog is megerősíti az államok kötelezettségeit ezen a téren. Tavaly nyáron az ENSZ Nemzetközi Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága is hozott döntéseket, amelyek szerint az egyéneknek joguk van arra, hogy az államok megvédjék őket a klímaváltozás súlyos hatásaitól. Az államoknak számos kötelezettségük van a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a kibocsátáscsökkentés terén.
A felmelegedés féken tartásának egyetlen lehetséges módja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése. Ehhez elengedhetetlen, hogy a rövid- és középtávú kibocsátáscsökkentési célok átláthatóak és nyomonkövethetők legyenek, és biztosítsák Magyarország klímasemlegességét 2050-re. A nemzetközi bíróságok döntései alapján ambiciózusabb 2030-as célszámokra és több köztes célra van szükség 2050-ig.
Sulyok Katalin szerint létfontosságú egy úgynevezett karbonköltségvetés meghatározása, amelyben az állam rögzíti a 2050-ig még kibocsátható összes üvegházhatású gáz mennyiségét. Ezt az összmennyiséget kell felosztani az egyes szektorok és időtávok között, így pontosan meghatározva az ágazatokra háruló kibocsátáscsökkentési feladatokat. Ez a karbonköltségvetés nem pusztán számviteli, hanem tervezési eszköz, amely segíti a gazdaságot a karbonsemleges átállás előre tervezésében.
A gazdasági szektor a fő kibocsátó, így a vállalatokon múlik a kibocsátások csökkentése. Jelenleg azonban a cégeknek nincs jogi kötelezettségük a karbonsemleges átállásra, ezen változtatni kell az éghajlatváltozás elleni védekezés és a károk mérséklése érdekében. Magyarországnak jobban ki kell használnia a szél- és geotermikus energiát a napenergia mellett.
A klímavédelem nem létezhet természetvédelem nélkül, hiszen az erdők és természetes zöld felületek képesek megkötni a légkörbe már kibocsátott gázokat. Ezért elengedhetetlen a tájhasználat megváltoztatása, a köz- és magánterületek lebetonozásának csökkentése, valamint a természetnek tér adása. Fontos a víz tájban tartása, a városi zöld felületek megőrzése és bővítése az alkalmazkodás érdekében. Az erdőkezelési gyakorlatnak is változnia kell, a védett területeken történő tarvágásokat meg kell szüntetni.
A törvénynek nemcsak az előre látható klímahatásokra való felkészülésről kell rendelkeznie, hanem az extrém, váratlan jelenségekkel szembeni ellenállóképesség feladatairól is. Az ország túlélési tervének is szerepelnie kell a jogszabályban, például a stratégiai élelmiszer- és takarmánytartalék újbóli felállításával, amely korábban megszűnt.
Kiemelt figyelmet kell fordítani a számonkérhetőségre, mert a jogkövetkezmények nélkül maradó kötelezettségek könnyen üres ígéretekké válhatnak. A közigazgatási és polgári jogi felelősségnek is jelentős szerepe lehet ebben. Az államnak továbbá meg kell osztania az éghajlatváltozással kapcsolatos jövőbeli forgatókönyveket és döntéselőkészítő tanulmányokat. Ezáltal az egyének és vállalatok tájékozott döntéseket hozhatnak a megváltozott éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodásról, valamint nyomon követhetik és számonkérhetik a vállalások teljesítését.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása