A modern ember eredete sokkal összetettebb, mint azt korábban feltételezték. A genetikai örökségünk mintegy húsz százaléka egy olyan ősi népességhez vezethető vissza, amelynek pontos kilétét ma sem ismerjük. Egy új genetikai modell szerint a modern ember elődei több mint egymillió éven át külön fejlődhettek, majd mintegy 300 ezer éve ismét keveredtek.
A Cambridge-i Egyetem kutatói 2025 márciusában a Nature Genetics folyóiratban számoltak be eredményeikről. A vizsgálat szerint a ma élő emberek közös genetikai múltjában két, régóta elkülönült ősi népesség játszhatott szerepet. A Trevor Cousins, Aylwyn Scally és Richard Durbin által kifejlesztett cobraa nevű új módszerrel a ma élő emberek teljes genomszekvenciáit elemezték.
A számítógépes modell szerint két ősi népesség körülbelül 1,5 millió évvel ezelőtt különült el egymástól. Az egyik, A-val jelölt csoport jelentős létszámcsökkenésen esett át, majd ismét növekedni kezdett. A B-vel jelölt népesség eközben külön fejlődött tovább, és a mai emberi genom ősi eredetének mintegy 21 százalékához járulhatott hozzá.
A két csoport körülbelül 300 ezer éve ismét genetikai kapcsolatba kerülhetett. Ez az időszak közel esik a Homo sapiens legkorábbi ismert képviselőinek megjelenéséhez. Fontos azonban, hogy a kutatás nem bizonyítja, hogy egyetlen találkozásból született volna meg a modern ember, csupán statisztikai mintázatokból következtettek a hosszú őstörténetre.
A kisebb genetikai hozzájárulást adó B népesség kiléte továbbra is ismeretlen. Nem tudni, hol élt, hogyan nézett ki, vagy milyen eszközöket használt. Egyelőre az sem világos, hogy két külön emberfajról vagy egyetlen faj hosszú időre elkülönült csoportjairól van-e szó.
Az emberiség eredete jóval összetettebb lehet, mint azt a hagyományos evolúciós ábrák sugallják. A lehetséges kapcsolatok között felmerülhet a Homo erectus, a Homo Heidelbergensis vagy más, még nem azonosított ősi emberi népesség, de egyik megfeleltetés sem bizonyított. Nem zárható ki, hogy a rejtélyes népességhez tartozó fosszíliákat már feltárták, de egyelőre nem lehet őket összekötni a genetikai modellben kirajzolódó csoporttal.
A kutatás ezért nem lezárja, hanem új kérdésekkel gazdagítja az emberi családfáról folyó vitát. A tudósok teljes genomszekvenciákból és összetett statisztikai modellekből tudnak ilyen régi kapcsolatokat megbecsülni. A modern ember kialakulása minden bizonnyal nem egyetlen, megszakítás nélküli fejlődési vonal története.
A vizsgálat egyik legérdekesebb eredménye, hogy a B népességhez rendelt genetikai örökség nem egyenletesen oszlik el a genomban. Bizonyos, az idegsejtek fejlődésében, kapcsolódásában és működésében szerepet játszó géncsoportokban a vártnál gyakrabban fordul elő. Az idegsejtek egymáshoz kapcsolódásával összefüggő egyik génkategóriában például több mint tizenegyszeres feldúsulást mutatott a statisztikai elemzés.
Ez felveti, hogy a régmúltban örökölt változatok szerepet játszhattak az idegrendszer evolúciójában. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti azt, hogy agyunk húsz százaléka ettől a népességtől származna, vagy hogy az emberi intelligencia kialakulását neki köszönhetnénk. A kutatás nem azonosította közvetlenül az egyes genetikai változatok pontos hatását az agy működésére.
A természetes szelekció szintén alakíthatta ezt az örökséget. A B csoporthoz köthető genetikai szakaszok ritkábban fordulnak elő a fehérjéket kódoló gének közelében, ami arra utalhat, hogy egyes változatok hátrányosak voltak és idővel visszaszorultak. Mások fennmaradhattak, esetenként akár előnyösek is lehettek, hozzájárulva az emberi evolúcióhoz.
A feltételezett keveredés jóval korábban történt, mint a modern ember későbbi világméretű elterjedése. Ezért a modell alapján nem egyetlen mai földrajzi vagy népességi csoport sajátosságáról, hanem az emberiség közös őstörténetéről van szó. A becsült 79–21 százalékos arány ugyanakkor nem azt jelenti, hogy minden ma élő ember DNS-ének pontosan ugyanaz az ötöde származik a B csoporttól.
Ez a felfedezés különbözik a neandervölgyi és a gyenyiszovai örökségtől. A neandervölgyi eredetű DNS a legtöbb Afrikán kívüli népességben átlagosan mintegy két százalék, míg a gyenyiszovai genetikai hozzájárulás egyes ázsiai és óceániai népességekben jelentős. A most feltételezett keveredés ezeknél sokkal régebbi lehetett.
Jelenleg nincs ismert szemszín, arcforma, hajszín, testalkat vagy más külső tulajdonság, amelyből következtetni lehetne a rejtélyes népesség genetikai hozzájárulására. Ugyanígy nem lehet ebből egy ember intelligenciájára, személyiségére vagy viselkedésére következtetni. A kereskedelmi származási DNS-tesztek ma nem képesek megbízhatóan megmondani, hogy egy konkrét ember örökítőanyagának mekkora része származik a feltételezett B népességtől, mivel nincs közvetlenül azonosított ősi DNS-minta.
Ősi népességek különválhattak, vándorolhattak, alkalmazkodhattak, majd újra találkozhattak és genetikai örökségük összekeveredhetett. A cambridge-i eredmény erre a bonyolult múltra kínál új magyarázatot. A cobraa modell egy meghatározott feltételezésekre épül, így további kutatásoknak, valamint új régészeti és őslénytani bizonyítékoknak kell megerősíteniük a genetikai következtetéseket.
A tudomány következő nagy kérdése, hogy kik voltak ők, és pontosan mit örököltünk tőlük. Az ismeretlen őseink nyomait nem csupán a föld mélyén, hanem saját örökítőanyagunkban is kereshetjük, ami új fejezetet nyithat az emberiség történetében.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása