Egy magyar kutató, Spielmann Gábor új elmélettel állt elő a Szent Korona évszázados rejtélyével kapcsolatban, amely a korona egyes részeinek illeszkedési problémáira és a Dukász Mihály zománclemez „kilógására” ad magyarázatot. Felfedezése szerint a korona eredeti bizánci készítése során méretezési hibák adódtak, amelyek későbbi, magyarországi korrekciót tettek szükségessé. Ez a korrekció magában foglalta egy darab kivágását a korona abroncsából, hogy az elemek megfelelően illeszkedjenek. Az elmélet új megvilágításba helyezi a nemzeti ereklye történetét és szerkezeti anomáliáit.
Spielmann Gábor kutatása szerint a Szent Korona számos látszólagos anomáliája, mint például a Dukász-lemez szokatlan pozíciója, egyetlen okra vezethető vissza: az elemek hibás méretezésére már a bizánci gyártás során. Amikor a görög abroncskoronát a latin keresztpánttal egyetlen zárt koronává akarták összeilleszteni – valószínűleg III. Béla uralkodása idején –, az első és hátsó pántok nem estek pontosan szembe. A keresztpánt elforgatása sem oldotta meg a problémát, mivel az aszimmetria feltűnő maradt volna.
A korabeli mesterek a legkevésbé feltűnő megoldást választották: kivágtak egy darabot a Bizáncban rosszul pozicionált oromzat mögötti abroncsból. Ez a korrekció a korona hátsó részén, a Dukász-lemez felezőpontjától kissé balra történt, ahol egy körülbelül öt milliméter széles csíkot távolítottak el. Az abroncs jobb oldalát ezután behúzták az így keletkezett helyre és összeforrasztották, ezzel csökkentve a foglalat méretét.
A vágás nyomát az ötvös a korona külsején csiszolással eltüntette, de a belső részen látható maradt. A korrekcióra további fontos bizonyítékot szolgáltatnak a vágásra illesztett ovális drágakő által hagyott nyomok. Ezek a nyomok csak úgy keletkezhettek, ha az abroncsból valóban eltávolítottak öt millimétert.
A történettudomány mai álláspontja szerint a Szent Koronát nem Szent István királyhoz kötjük, hanem jóval később, 1074 körül került Magyarországra. Ekkor I. Géza magyar király második felesége, a bizánci Szünadéné hozta magával Dukász Mihály bizánci császár ajándékaként, a békülés jeleként. Ez az eredeti darab az alsó, görög feliratos abroncsos rész volt, amelyet ma már elfogadottan egy bizánci női koronának tartanak.
A latin nyelvű felső keresztpántot csak később illesztették hozzá, valószínűleg III. Béla király uralkodása idején, 1172 és 1196 között. Spielmann Gábor feltételezése szerint a Dukász-lemezhez tartozó drágakövet először 1074 előtt, Bizáncban illesztették oda. A javítás miatt, valószínűleg az 1190-es években, Magyarországon leszedték, majd a vágás után visszaforrasztották.
Végül a drágakövet II. Mátyás idején, 1608 és 1619 között cserélték le a mai kőre, bár ennek oka mindmáig ismeretlen. A kutató rámutat, hogy a drágakő eltávolítása és az alatta lévő lemez kivágása előtt és után másfajta nyomokat kellett hagynia, ami pontosan igazolódik a látható jelek alapján.
Spielmann Gábor kutatása azért jelentős, mert koherens magyarázatot ad a Szent Korona több, eddig megmagyarázhatatlan szerkezeti rendellenességére. A Dukász-lemez „lelógása” és más anomáliák, mint a keresztpántok illeszkedési problémái, mind egyetlen okból, az eredeti bizánci méretezési hibából fakadnak. A kutató hangsúlyozza, hogy az általa felsorolt anomáliák távolságai és irányai pontosan egyeznek az előre várható értékekkel, ha a kezdeti állítását vesszük alapul.
Ez az elmélet kizárja azokat a felvetéseket, amelyek szerint más módon is korrigálni lehetett volna a pontatlanságokat, mivel az alternatív megoldások más típusú anomáliákat eredményeztek volna. A látható nyomok, különösen a drágakő foglalata és a forrasztások által hagyott jelek, egyértelműen alátámasztják a vágás és az áthelyezés tényét. A kutatás így mélyebb betekintést nyújt a korona készítésének és korrekciójának folyamatába, tisztázva évszázados kérdéseket.
A Szent Korona története nemcsak méretbeli korrekciókról, hanem számos más kalandos eseményről is tanúskodik. Szapolyai János magyar király özvegye, Izabella királynő például letörte a korona eredeti zafírkő csúcsdíszét, amelyet fiának adott. Ez az ékesség Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem révén jutott el II. Rudolf német-római császárhoz, aki saját koronájához használta fel.
A ma is látható kereszt az 1500-as évek közepén került a koronára. Ennek a keresztnek a ferdesége, amely a legvalószínűbb elmélet szerint 1638. február 14-én alakult ki, prózai okokra vezethető vissza. Mária Anna királyné pozsonyi koronázásakor Bécsben felejtették a koronaláda kulcsait, ezért a ládát feszegetni kezdték, aminek következtében a kereszt megsérült és elferdült.
Érdekes módon, egyes szakértők mégis szakrális jelentőséget tulajdonítanak a kereszt 13-14 fokos hajlásszögének. Szerintük ez a szög nem lehet véletlen, mivel pontosan megfelel a földtengely és az égi egyenlítő hajlásszögének. Ez a nézőpont azt sugallja, hogy a Szent Koronával történő események, még a szerkezeti anomáliák is, földöntúli, szakrális okokkal magyarázhatók.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása