A Parkinson-kór, az idegrendszer egyik leggyakoribb degeneratív betegsége, világszerte milliókat érint. A kór lényege a középagyban lévő feketeállomány dopamintermelő idegsejtjeinek fokozatos pusztulása, ami mozgáskoordinációs zavarokhoz, remegéshez és merevséghez vezet. A betegség kezelése jelenleg elsősorban a tünetek enyhítésére korlátozódik, mivel hiányzik egy olyan terápia, amely érdemben lassítaná vagy megállítaná a neuronok pusztulását.
Eddig a tudósok a nikotin idegvédő hatására gyanakodtak, vagy statisztikai anomáliának tekintették a dohányzók körében megfigyelt alacsonyabb Parkinson-kockázatot. Egy frissen publikált, példátlanul nagyszabású tanulmány azonban meglepő válasszal állt elő: a védőhatás mögött az égéstermékek egyik leghalálosabb összetevője, a szén-monoxid (CO) állhat.
A neves JAMA Neurology folyóiratban megjelent kutatás több mint 500 ezer kínai felnőtt egészségügyi adatait követte nyomon tizenkét éven keresztül. Kína ideális helyszín volt a vizsgálathoz, mivel a felnőtt lakosság csaknem negyede dohányzik, a férfiak körében pedig az arány megközelíti az 50 százalékot. A hosszú távú követés megerősítette a dohányzás romboló hatását: a dohányosok körében meredeken emelkedett a tüdőrák, az érrendszeri elzáródások és az általános halálozás gyakorisága.
Ezzel párhuzamosan azonban a Parkinson-kór kockázata látványosan alacsonyabb maradt náluk. A kutatás legfontosabb tudományos eredménye a nemdohányzóknál mutatkozott meg. A kutatók ugyanis a dohányzástól függetlenül is megvizsgálták a kilélegzett szén-monoxid szintjét, és megállapították, hogy azoknál, akik soha nem dohányoztak, a magasabb CO-szint szintén alacsonyabb Parkinson-kockázattal járt. Ez a védőhatás ráadásul anélkül érvényesült, hogy megnőtt volna a daganatos vagy keringési betegségek esélye. Fontos megjegyezni, hogy a hatás kizárólag a Parkinson-kórra korlátozódott, az Alzheimer-kór és más demenciák előfordulására nem nyújtott védelmet a gáz jelenléte.
A szén-monoxidot a közvélemény elsősorban mint csendes gyilkost ismeri. Íztelen, színtelen, szagtalan gáz, amely magas koncentrációban a hemoglobinhoz kötődve kiszorítja az oxigént a véráramból, szöveti oxigénhiányt és halált okoz. Az éremnek azonban van egy másik oldala is: az emberi test rendkívül finom egyensúlyban maga is termel mikroszkopikus mennyiségű szén-monoxidot, amely esszenciális szerepet játszik az oxidatív sejtkárosodások kivédésében és a belső gyulladások csillapításában.
Clara Bueno Lopez, az Oxfordi Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője rámutatott, hogy alacsony koncentrációban a szén-monoxid képes aktiválni bizonyos neuroprotektív, idegvédő biokémiai útvonalakat. Ezek a folyamatok mérséklik a központi idegrendszer krónikus mikrogyulladásait, így védőpajzsot vonhatnak a sérülékeny dopaminerg neuronok köré, még azelőtt, hogy a degeneráció beindulna.
A felfedezés időzítése kiváló, mivel a legfrissebb előrejelzések szerint a népesség elöregedésével a Parkinson-kóros esetek száma 2050-re megduplázódhat, elérve a globális 25 milliós betegszámot. Jelenleg nincs olyan terápia, amely érdemben lassítaná vagy megállítaná a dopaminerg neuronok pusztulását, a kezelések elsősorban a tünetek enyhítésére szolgálnak. Ez a felfedezés így közvetlen lökést adhat a jövőbeli terápiáknak, amelyek a betegség okait célozhatják meg.
A Harvard Medical School szakemberei Dr. Michael A. Schwarzschild vezetésével már jelenleg is klinikai vizsgálatot folytatnak. Ebben azt vizsgálják, hogy az alacsony dózisú, szájon át alkalmazott szén-monoxid készítmények biztonságosan és megfelelően adagolhatóak-e Parkinson-kórban, illetve milyen biológiai hatásokat váltanak ki. Az oxfordi epidemiológiai eredmények fontos humán alapot szolgáltatnak a CO terápiás alkalmazásának vizsgálatához.
Az orvosok és kutatók határozottan óva intenek mindenkit a téves következtetésektől: az eredmények véletlenül sem jelentik azt, hogy rá kellene gyújtani a megelőzés érdekében. A cigarettafüst több ezer karcinogén és érkárosító méreganyagot tartalmaz, amelyek pusztítása nagyságrendekkel felülmúlja a véletlenszerűen jelentkező védőhatást. A tudomány igazi célja most az, hogy a szén-monoxid jótékony molekuláris mechanizmusát izolálja, és egy biztonságos, célzott gyógyszer formájában adja oda a betegeknek – füst, hamu és rákkockázat nélkül.
A tudomány mai állása szerint nem elsősorban a nikotin, hanem a cigaretta égése során felszabaduló füst felelős főként a dohányzással kapcsolatos megbetegedésekért. Épp ezért a legjobb, ha egyáltalán nem dohányzunk. Aki még el sem kezdte, az ne is szokjon rá, aki pedig már dohányzik, az minél hamarabb szokjon le róla, hiszen az első cigarettamentes naptól jelentősen csökkennek a megbetegedés kockázatai.
Azok a felnőtt dohányosok, akik az ismert kockázatok ellenére is tovább folytatják a dohányzást, tájékozódhatnak az ártalomcsökkentés lehetőségeiről. A füstmentes technológiák, mint az elektronikus cigaretta, a dohányt nem tartalmazó nikotinpárna vagy a dohányhevítéses technológia, akár 70-95 százalékkal csökkenthetik a károsanyag-kibocsátást. Fontos azonban tudni, hogy ezek sem kockázatmentesek, nikotint tartalmaznak, amely függőséget okoz és megemeli a vérnyomást, a hosszú távú egészségügyi hatások vizsgálatára pedig még további kutatások szükségesek. Az ártalomcsökkentés csak a cigaretta teljes mellőzésével érhető el, együttes használatuk esetén nem érvényesül. A legjobb, ha egyáltalán nem fogyasztunk semmilyen dohány- és nikotintartalmú készítményt.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása