A szélerőművek magyarországi telepítésének gazdasági és környezeti vonatkozásait részletes vizsgálatoknak kell alátámasztaniuk, mielőtt döntések születnének – hangsúlyozta egy szakértő. A beruházások megtérülése, a hálózati integráció kihívásai és a környezeti terhelések egyaránt alapos elemzést igényelnek.
Egy szakértő szerint a szélerőművek magyarországi beruházási költségei hasonlóak lehetnek a dániai vagy hollandiai projektekéhez, ám a hazai szélviszonyok gyengébbek. Míg Nyugat-Európa partvidékein évente akár 3000 teljes terhelésű üzemóra is elérhető, addig Magyarországon a legjobb területeken 500-1200 óra várható. Ez a különbség jelentősen rontja a beruházások megtérülését.
Az újabb becslések, melyek modern, magasabb turbinákkal 2000-2400 órás termelést feltételeznek, túlzottan optimistának tűnnek a szakértő számára. Az általa használt, évtizedes meteorológiai adatokra épülő térképek nem támasztják alá, hogy a korszerűbb technológia gyökeresen átírná a magyarországi szélviszonyokat. Aggályosnak tartja, ha az államnak kellene garantálnia a vállalkozók nyereségét, amennyiben a tényleges termelés elmaradna az üzleti tervben szereplőtől.
Több szakember gyakran Ausztriával, Csehországgal vagy Szlovákiával veti össze Magyarországot a szélerőművek telepítése kapcsán, ahol számos ilyen létesítmény működik. A szakértő azonban felhívja a figyelmet a földrajzi adottságok eltéréseire, különösen a tengerparti régiók és a belső, szárazföldi területek között. A tengerparti szélviszonyok, mint például a román vagy horvát tengerparton, nem relevánsak a magyarországi helyzet értékelésénél.
A szakértő szerint Csehország adottságai állhatnak a legközelebb a magyarországi viszonyokhoz. Óvatosságra int a szakértői konszenzussal kapcsolatban, példaként említve a Nagymaros körüli vitákat, ahol a mérnöki vélemények eltértek a közbeszédben domináns állásponttól. A szélenergia hálózati integrációja is kihívásokat rejt, mivel a szél ingadozó termelése miatt gyorsan indítható tartalékkapacitásokra, például gázturbinákra van szükség.
Ez a tartalékkapacitás fenntartási költségeket jelent, melyeket hozzá kell számolni a szélerőművek teljes gazdaságossági mérlegéhez. A környezetvédelmi szempontokról is kevés szó esik, pedig egy szélerőmű telepítése jelentős beavatkozást jelent a környezetbe. Egy öt megawattos turbina alapjához például mintegy 2000 tonna betonra és 100 tonna betonvasra van szükség.
A szélerőművek életciklusának végén felmerülő költségek és környezeti terhek kiemelt figyelmet igényelnek. Jelenleg az alaptestek nagy része a földben maradhat, ami több ezer tonnás betonszerkezeteket jelenthet a jövő generációi számára. A szakértő elfogadhatatlannak tartja, ha egy terület új tulajdonosa évtizedekkel később egy korábbi ipari beruházás alaptestjét örökli.
További kockázatot jelent a jegesedés, amikor téli, párás időben jég rakódik le a lapátokon, majd leválva nagy távolságra repülhet. Ennek kezelésére egyértelmű biztonsági és felelősségi szabályokra van szükség. A szélerőművek zajhatása és az infrahang egészségügyi hatásai is vitatottak, ezért független vizsgálatokkal kell tisztázni a kérdést, annak ellenére, hogy egyes nemzetközi szervezetek eddig nem találtak meggyőző bizonyítékot a káros hatásokra.
A gyorsan forgó lapátok veszélyt jelentenek madarakra és denevérekre, valamint a turbinák a helyi mikroklímát is módosíthatják a légáramlásból kivont energia révén. Bár a kutatások szerint más tényezők nagyobb madárpusztulást okoznak, és a mikroklíma változása csekély, a szakértő következetes szabályozást és felelősségtisztázást sürget. Különösen fontosnak tartja a beruházás előtti méréseket és modellezéseket egy eleve melegedő kontinensen.
A széllapátok újrahasznosítása komoly kihívást jelent, mivel a kompozit anyagok kezelése ma sem egyszerű. A szakértő szerint már az engedélyezési fázisban rendelkezni kellene arról, hogy a teljes életciklus végén miként történik a lapátok ártalmatlanítása vagy újrahasznosítása. Bár léteznek fejlődő technológiák, mint a mechanikai darálás vagy cementipari hasznosítás, az ipari méretű, biztonságos megoldások még vita tárgyát képezik.
Az Egyesült Államokban például a kompozit lapátokat gyakran hulladéklerakókban helyezik el, és a darabolás során finom részecskék kerülhetnek a levegőbe, ami munkavédelmi kérdéseket vet fel. A szakértő ezért pénzügyi biztosítékra is szükségét látja az esetleg csak évtizedekkel később jelentkező károk rendezésére. A „szennyező fizet” elvét alkalmazva a beruházónak kellene vállalnia a teljes rekultiváció költségét, beleértve a föld alatti alaptestek eltávolítását is, hogy a későbbi generációk ne örököljenek terheket.