Az Európai Unió hivatalos agrár- és vidékfejlesztési platformja, az EU CAP Network, követendő jó gyakorlatként említi a Hargita megyei Székelydálya klímaadaptációs és vízmegtartó kezdeményezését. A mindössze 250 lakosú székelyföldi falu projektje a természetes módszereket utánozva igyekszik megőrizni az egyre fogyó vízkészleteket. Bár a helyi beavatkozások már látható eredményeket hoznak, a kezdeményező szerint a tartós sikerhez országos szintű szabályozásra és a régi vízvezetékek felújítására is szükség lenne.
Székelydályában az elmúlt években kezdődött meg a fenékküszöbök építése a kiszáradt patakmederben, melynek célja a víz helyben tartása. Azóta a faluban és a szomszédos településeken, mint Ége és Székelypetke, összesen több mint harminc, helyi alapanyagokból – gallyakból, földből és kőből – készült vízmegtartó konstrukció jött létre. Ezek a kis, általában 20-40 centiméter magas akadályok a patak vizét lassítják, lehetővé téve, hogy az a talajba szivárogjon és dúsítsa a talajvizet.
A fenékküszöbök a természetes folyamatokat, például a hódok tevékenységét utánozzák, ezzel hozzájárulva a talaj szivacsképességének növeléséhez. A víz lassítása nemcsak a forrásokat és kutakat táplálja, hanem a villámárvizek megelőzésében is kulcsszerepet játszik. Fontos szempont, hogy az állandó vízfolyásoknál a halak mozgását ne akadályozzák az építmények, ezért kis léptékű, de sok ilyen szerkezetet hoznak létre.
Székelydálya és környéke korábban bővizű terület volt, ahol a helyiek úsztak és halásztak a patakban, ám az utóbbi években súlyos aszály sújtja a régiót. Az Ége-patak az év nagyobb részében száraz, ami drasztikus hatással van a mindennapi életre és az állattartásra; a gazdák kénytelenek kilométerekről hordani a vizet, sokan inkább eladják állataikat.
A projektet Bencze Szilvia vidékfejlesztési szakember kezdeményezte, aki 2023-ban költözött vissza Székelyföldre, miután a magyar Agrárminisztériumban és uniós szinten dolgozott. Kezdeti szkepticizmus után a helyi közbirtokosság vezetője, a polgármester és a Homoród-Küküllő LEADER Egyesület igazgatója, Lázár László is teljes mellszélességgel támogatta a kezdeményezést, segítve a helyiek mobilizálását a kalákákra.
A módszer alapjait dr. Hajdu Zoltán, a marosvásárhelyi Focus Eco Központ vezetője osztotta meg, aki a Nyárád-mentén szerzett tapasztalatokat. Inspirációt jelentett Michal Kravčík szlovákiai példája is, ahol egy helyi kezdeményezés országos vízmegtartási programmá nőtte ki magát, mintegy 500 település bevonásával és jelentős uniós források felhasználásával, munkanélküliek bevonásával.
A Homoród-Küküllő LEADER Egyesület az Európai Bizottság C4C – Klímatudatos Közösségek programjában nyert támogatást, amely lehetővé tette egy holland szakértő bevonását, egy tanulmány elkészítését és egy szlovákiai tanulmányi kirándulást. Ez a kirándulás meggyőzte a helyi gazdákat és polgármestereket a megoldások egyszerűségéről és hatékonyságáról, eloszlatva kezdeti kétségeiket.
Az első tíz fenékküszöb megépítését az EU Munkatársi Alap az Igazságos és Fenntartható Jövőért pályázaton nyert 10 ezer euró tette lehetővé. Később Égében 11, Székelypetken 10 további fenékküszöb, valamint öt rönkgát is elkészült az Olt Vízgyűjtő Igazgatóság közreműködésével, ami azért fontos, mert az engedélyeztetés kezdetben kihívást jelentett.
A vízmegtartó projektek kulcsfontosságúak a talajvízszint helyreállításában és a vízellátás biztosításában az aszály sújtotta régiókban. Bár a szabad szemmel látható hatások megjelenése időjárástól függően 5-8 évet is igénybe vehet, vannak már gyorsabb eredmények is. Petken például az első fenékküszöb napok alatt feltelt vízzel, és a gazdák itattak is belőle, emellett a nagy esőzések okozta károk is csökkentek.
Égében a kutak vízszintjének emelkedéséről számoltak be a helyiek, ami a talajvíz dúsulásának közvetlen jele. A LEADER egyesület tájékoztató kiadványt is megjelentetett a Székelyföldön alkalmazható vízmegtartási megoldásokról, terjesztve a jó gyakorlatokat. Ezek a természetalapú megoldások nem csupán a vízellátást javítják, hanem a környezeti ellenállóképességet is növelik.
A helyi szinten elért sikerek ellenére a projekt kezdeményezője, Bencze Szilvia rámutat, hogy a rendszerszintű változások elmaradása késleltetheti a teljes hatás elérését. Székelydálya és a környező falvak, mint Petke, nem kapcsolódnak nagy regionális vízvezetékrendszerekhez, hanem saját kutakra és helyi, megcsappant forrásokra támaszkodnak. Ez a vízhiány már feszültségeket is okozott a helyi közösségekben.
A meglévő vízvezetékek jelentős felújításra szorulnának, mivel a rendszerben sok a pazarlás. Bencze Szilvia aggódik amiatt, hogy a források dúsítása hiábavaló lehet, ha a víz utána elvész a rossz állapotú vezetékrendszerben. Ez a helyiek elégedetlenségét fenntartaná, sőt, akár dühöt is szülhet.
Az önkormányzatok igyekeznek tenni a vízellátás biztosításáért, de lehetőségeik korlátozottak, és a problémák megoldása sok időt vehet igénybe. A projekt rávilágít arra, hogy a helyi, természetközeli megoldások mellett elengedhetetlen a vízgazdálkodás átfogó, országos szintű felülvizsgálata és fejlesztése a fenntartható vízellátás érdekében.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása