Szász Máté új könyvében, a "Digitális fenevadakban" a modern digitális tér, az okostelefonok és a mesterséges intelligencia (AI) által rejtett veszélyekre hívja fel a figyelmet. A szerző szerint a digitális világ súlyos károkat okoz az emberi agynak és a társadalmi kapcsolatoknak. A kötet rámutat, hogy az információáramlás gyökeresen átalakult, és a mindennapjaink részévé vált digitális eszközök elkerülése szinte lehetetlen.
A könyv az internet, az okostelefonok és az AI veszélyeit vizsgálja, egy korábbi, a sminkek és szépségipar káros hatásait elemző kötet után. A digitális eszközök szinte mindenkit érintenek, hiszen a legtöbb ember rendelkezik laptoppal, táblagéppel, telefonnal és közösségi média profillal. Az agyunk folyamatosan óriási információmennyiségnek van kitéve, amit képtelen feldolgozni, ami fáradtsághoz és agyi kapacitás csökkenéséhez vezet.
Ennek ellenére az emberek félnek kikapcsolni telefonjaikat, attól tartva, hogy lemaradnak valamiről, és dopaminfüggővé váltak. A boldogsághormon az értesítésekből, ismerősnek jelölésekből és hírekből származik. Szász Máté szerint a techcégek a figyelmünkért versenyeznek, ami a modern gazdaság egyik fő motorjává vált. Az emberek naponta órákat töltenek a telefonjukon, ahol vásárlásra, regisztrációra és fogyasztásra ösztönzik őket.
Az alkalmazásokat úgy fejlesztik, hogy megragadják a felhasználók figyelmét, megnehezítve az eszközök letételét. Ez az állandó függőség neuroanatómiai elváltozásokat okoz az agyban. A közösségi média platformok fejlesztői, mint például Mark Zuckerberg, neurobiológusokkal és pszichológusokkal dolgoztak együtt, hogy függőséget okozó rendszereket hozzanak létre. Ezért indítottak ellenük pereket tavasszal, melyeket további 1600 eljárás követett, a felelősségre vonás céljával.
A techcégek egyik stratégiája a változó arányú megerősítés elve, amely szerint az értesítések kisebb adagokban vagy egy nagy jutalom formájában érkeznek, de nem folyamatosan. Ez az elv azt erősíti, hogy bármikor jöhet valami pozitív, így a felhasználók folyamatosan görgetnek. Naponta átlagosan 96 métert görgetünk ujjunkkal a képernyőn, ami az amerikai Szabadság-szobor magasságának felel meg. Életünk során átlagosan hat évet töltünk képernyőnézéssel, ami alatt számos más hasznos tevékenységet végezhetnénk.
Az információ régen releváns, de kevés volt, ma viszont az információ beérkezése jutalomérzést vált ki az agyban, állandó várakozásban tartva minket. Az agy extrém érzékeny a gyorsan mozgó vizuális ingerekre, miközben a lemaradástól való félelem (FOMO) miatt nehéz kilépni a digitális spirálból. Ha nem érkeznek értesítések, sóvárgás jelentkezik.
Szász Máté kiemeli az online randiappok káros hatásait is, amelyek irreális elvárásokat támasztanak, erősítik a vizuális ingerek befolyását és mélyítik a magányt. Ezek a személyiségtorzulások társadalmi szinten a családot és a civilizációt is fenyegetik, hozzájárulva az agresszív "incel" jelenség megjelenéséhez. Az általános társadalmi agresszió is a netfüggés számlájára írható, mivel a szélsőséges vélemények keltik fel az érdeklődést, és a Meta rendszere előnyben részesíti a polarizált tartalmakat.
A techcégek viselkedéselemzéssel személyre szabják a felhasználók hírfolyamát, hogy minél tovább az oldalon tartsák őket, így véleménybuborékok jönnek létre. Ezekben a buborékokban csak a saját álláspontunkat alátámasztó posztok jelennek meg, torzítva a társadalomról alkotott képünket. Az agresszió a mindennapokban is növekszik, mivel az online térben arc és név nélkül "szurkáljuk" egymást, és az idegrendszerünk kifárad a folyamatos görgetésben és jelenlétben. Ez az indulatok kontrollálásának hiányához, erőszakos vezetési stílushoz és feszült beszélgetésekhez vezet.
Az online tárgyalások, mint a Zoom meetingek, komoly stresszforrások, mert hiányzik a testbeszéd, késleltetettek a reakciók, és hajlamosak vagyunk magunkat nézni ahelyett, hogy a másikra figyelnénk.
A digitális káros hatások kompenzálására Szász Máté több megoldást is javasol. Ezek közé tartozik a papíralapú könyvek olvasása, amelyekre jobban emlékszünk, mint az átgörgetett cikkekre. Fontosnak tartja az élő beszélgetéseket és a telefonmentes családi vacsorákat, amelyek erősítik a személyes kapcsolatokat. A nyelvtanulás és a térképek használatához való visszatérés is segíthet, mivel a GPS és a Waze alkalmazások sorvasztják az agy térbeli tájékozódási képességét.
A szerző szerint a digitális eszközök hatására a 60 évesek agya ma egy 80 éves ember agyának felel meg. Ez a megállapítás rávilágít a digitális függőség súlyos, hosszú távú következményeire, amelyek az egyéni és társadalmi jólétet egyaránt érintik.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása