Éles szakmai vita bontakozott ki az Oktatási Hivatal és a Déryné Program között létrejött együttműködési megállapodás kapcsán, amelynek értelmében a program anyagai hivatalos tananyagként épülhetnek be a köznevelésbe. A bejelentésre reagálva számos színházi szakember fejezte ki aggodalmát, köztük Schilling Árpád rendező is, aki egy Facebook-bejegyzésben fogalmazta meg kritikáit.
Az Oktatási Hivatal és a Déryné Program 2026. június 1-jén írt alá együttműködési megállapodást. Ennek értelmében a Déryné Program drámapedagógiai és színházi célú szakmai anyagai, mint az óravázlatok, oktatási videók és kiadványok, hivatalosan is bekerülhetnek a közoktatásba. Ezek az anyagok megjelenhetnek tankönyvekben, okostankönyvekben, segédanyagokban, a Nemzeti Köznevelési Portálon, sőt, a meglévő tankönyvekhez QR-kódos linkeléssel is kapcsolódhatnak.
Schilling Árpád szerint a döntéshozatal alapvető problémája, hogy az Oktatási Hivatal a teljes hazai színházpedagógiai szakmát megkerülve kötött külön szerződést a Déryné Programmal. A rendező kifogásolja, hogy nem történt szakmai egyeztetés, meghallgatás, és senki nem kérdőjelezte meg az intézmény létrejöttének körülményeit.
Kiemelte, hogy a programot annak idején „egyik pillanatról a másikra kreálták” Vidnyánszky óhajára, és szerinte az Oktatási Hivatalnak előbb át kellett volna világítania a programot, mielőtt megállapodást kötött volna vele.
Schilling Árpád kritikája nem csupán az aktuális megállapodásra terjed ki, hanem tágabb kontextusba helyezi a felvetést. A rendező szerint az elmúlt tizenhat év színházpolitikai gyakorlatát is szakmaibb és etikusabb szempontok szerint kellene felülvizsgálni.
Felvetette a kérdést, hogy milyen szerepet játszik a döntésben az a tény, hogy Sipos Imre kulturális államtitkár-helyettes felesége is a Déryné Program munkatársa. Emellett rávilágított arra is, hogy a hazai színházpedagógia máig forráshiánnyal küzd, miközben a Déryné Program szerinte bőven jut forráshoz.
Példaként említette, hogy a legutóbbi Nemzeti Kulturális Alap (NKA) kiírásból a legrégebbi műhelyek egy fillért sem kaptak, ami tovább erősíti a forráselosztás egyenlőtlenségével kapcsolatos aggodalmakat.
A megállapodás híre éles vitát indított el a színházi szakmában, elsősorban azért, mert sokan kérdésesnek tartják, hogy egyetlen program módszertani anyaga miért kap kiemelt, állami legitimációt élvező utat az oktatásba. A hazai színházi nevelés és drámapedagógia évtizedek óta sokszereplős, sokszínű terület, és a szakma képviselői szerint a mostani döntés figyelmen kívül hagyja ezt a sokféleséget.
Schilling Árpád felszólította az Oktatási Hivatalt, hogy azonnal hozza nyilvánosságra, milyen pedagógiai, színházművészeti és vidékfejlesztési szempontok indokolják a Déryné Program milliárdos állami támogatását és a gyerekek programban való részvételét. Kérdésként vetette fel, hogy készült-e bármilyen hatástanulmány vagy interjús felmérés, és hogy magukat a gyerekeket egyáltalán megkérdezték-e a programról.
A Magyar Színházi Társaság, Herczog Noémi és Komáromi Sándor mellett Gabnai Katalin is megszólalt az ügyben, aki saját tapasztalataira hivatkozva fogalmazott meg súlyos aggályokat. Gabnai Katalin megrendítőnek tartja, hogy magas pozíciókat betöltő emberek azt gondolják, ilyen jellegű programokra van szükség az iskolákban.
Ijesztőnek nevezte, hogy a „zavaros kotyvalékot” drámatanároknak merik felajánlani és nagy ütemben népszerűsíteni is fogják. Szomorúnak találja, hogy tehetséges színészeket kényszerítenek „szörnyűséges és külsőséges játékmódra”, továbbá kritizálta azokat az „elkapatott, elnevelt kommunikátorokat”, akik „drága bőrdíványon” ecsetelik önnön kiválóságukat és „közhelyes badarságokat” mondanak oktató jelleggel.
Gabnai Katalin nem érti pontosan, mit takar valójában a bejelentett megállapodás, és választ vár az illetékesektől a felmerült kérdésekre. Az ügyben kibontakozó vita rávilágít a színházpedagógia és az oktatásügy metszéspontjában lévő feszültségekre és az átláthatóság iránti igényre.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása