Az energiakrízis idején a közbeszédben egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy vajon a jelenlegi helyzet megágyazhat-e a rezsicsökkentés megszüntetésének vagy jelentős átalakításának. Az elmúlt napok közéleti megszólalásai, köztük Magyar Péter nyilatkozatai, sajátos megvilágításba helyezik ezt a témát, felerősítve a rendszerről szóló szakmai és politikai diskurzust.
Magyar Péter, a Tisza Párt vezetője, a közelmúltban arról beszélt, hogy Magyarország energetikai rendszere évek óta romokban hever, és elsősorban hálózatfejlesztésre van szükség. Bár konkrétan nem említette a rezsicsökkentés jövőjét, az általa felvetett szempontok összhangban vannak azokkal a véleményekkel, amelyek az olcsó energiát garantáló rendszer módosítását vagy eltörlését szorgalmazzák.
Július közepén Holoda Attila energetikai szakértő is kifejtette álláspontját a Kompország című podcastban. Holoda, aki korábban helyettes államtitkárként dolgozott az Orbán-kormányban, majd a baloldali összefogás támogatásával indult a 2019-es helyhatósági választásokon, úgy véli, hogy a rezsicsökkentés a jelenlegi formájában nem tölti be eredeti célját, mivel sokan kimaradnak belőle. A szakértő szerint a rendszer azt a téves üzenetet közvetíti, mintha másfél évtizede nem változott volna semmi a világpiacon, miközben az energia és más termékek ára drasztikusan emelkedett. Holoda rámutatott, hogy az emberek érzik, hogy az árat máshol fizetik meg, és a rendszert át kell alakítani, méltányosabbá és fogyasztóbarátabbá kell tenni. Hangsúlyozta továbbá, hogy ha a rezsicsökkentés mindenki számára érvényes, akkor nem jut elegendő forrás a rendszerek karbantartására és fejlesztésére.
Nem Holoda Attila az egyetlen, aki a rezsicsökkentés átalakítását sürgeti. Horn Gábor, a Republikon Intézet vezetője, korábbi SZDSZ-es politikus is az energiahelyzetet feszegette egy Facebook-bejegyzésben. Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke pedig arra figyelmeztetett, hogy a rezsicsökkentés egy bonyolult mechanizmus, amelynek bármely eleméhez való hozzányúlás dominóeffektust indíthat el.
A Pénzügyi és Költségvetési Bizottság fideszes elnöke, Bencsik János azt javasolta, hogy a Mol extraprofitadójából származó bevételt továbbra is a rezsivédelmi alapba irányítsák a lakossági terhek mérséklése érdekében. A Pénzügyminisztérium azonban nem támogatja, hogy a többletbevételt előre meghatározott célra különítsék el, álláspontjuk szerint az extraprofitadó a költségvetés stabilitását szolgálja, és felhasználásáról a költségvetési törvény rendelkezik majd. Ez azt jelenti, hogy nincs automatikus kapcsolat az extraprofitadó és a rezsicsökkentési alap között.
A szakértők szerint a rezsicsökkentés esetleges kivezetése vagy drasztikus megemelése jelentős terhet róna a háztartásokra. Szalai Piroska, a Fidesz országgyűlési képviselője kiemelte, hogy a magyar átlagos lakossági energiaköltség az uniós átlag 38 százaléka, ami a legalacsonyabb Európában. Amennyiben a rezsitámogatás megszűnne, a magyar érték a cseh vagy lengyel szintre emelkedne. Egy ilyen változás átlagos gáz- és áramfogyasztású háztartás esetén évi 600 ezer forinttal növelné a kiadásokat, ami inflációs spirált indíthatna el.
A Tisza-kormány által bevezetett intézkedések, amelyek Brüsszel elvárásaival is összhangban vannak, szintén a rezsicsökkentés fokozatos felszámolására utalhatnak. Ilyen például az a törvényjavaslat, amely kötelezné a villamosenergia-szolgáltatókat, hogy okosmérővel rendelkező fogyasztóknak dinamikus, azaz tőzsdei árakat követő árképzés mellett is tegyenek ajánlatot. Bár a hatósági árak továbbra is elérhetőek maradnának, a szakértők szerint jelenlegi piaci környezetben a dinamikus tarifa aligha lenne kedvezőbb a háztartások számára, hacsak nem emelnék meg drasztikusan a hatósági árakat. Az Európai Unió is elvárja az energiatakarékossági programok indítását a lakosság részére.
Az energiakrízis tehát nem csupán gazdasági, hanem komoly társadalmi és politikai kérdéseket is felvet a rezsicsökkentés fenntarthatóságával és jövőjével kapcsolatban. A vita középpontjában az áll, hogyan lehetne egy méltányosabb, a valós piaci viszonyokat jobban tükröző, ugyanakkor a lakosság terheit nem aránytalanul növelő energiaár-rendszert kialakítani.