Az OECD 2025-ös PISA-tesztjének frissen közzétett eredményei rávilágítanak a magyar oktatás hosszú távú kihívásaira. Bár Magyarország továbbra is a feltörekvő OECD-országok átlaga felett teljesített, a régió éllovasai, mint Lengyelország és Észtország, jelentős előnnyel rendelkeznek. A mostani gyenge teljesítmény várhatóan évtizedekig érezteti hatását a munkaerőpiacon és a gazdasági növekedésben, de a negatív következmények enyhítésére léteznek lehetőségek.
A PISA (Programme for International Student Assessment) egy háromévente zajló nemzetközi felmérés, amely a 15-16 éves diákok matematika, szövegértési és természettudományi készségeit vizsgálja. A magyar diákok teljesítménye 2009 óta folyamatosan romlik, és 2025-re már az 1980-as évek szintje alá esett. Míg 2009-ben a magyar eredmény még az OECD átlaggal volt egy szinten, addig 2025-re mintegy 5 ponttal az alá került.
Ez a visszaesés 2009 és 2025 között Magyarországon megközelítőleg 30 PISA pontot tett ki, szemben az OECD-országok átlagos 25 pontos csökkenésével. Az utolsó három évben a romlás döntően a szövegértési készségek területén volt a legmarkánsabb, mind az OECD-ben, mind Magyarországon. Az 5 pontos magyar lemaradás az OECD átlaghoz képest nagyjából három havi tanulási előrehaladásnak felel meg.
A nemzetközi tanulói teszteken Magyarország teljesítménye az 1970-es és 1980-as évek közepén meredeken javult, gyakorlatilag eltüntetve az addigi lemaradást. Azonban az 1980-as évek második felétől az 1990-es évek közepéig visszaesés volt tapasztalható, majd 2009-ig ismét javuló tendenciát mutatott az oktatás. Azóta viszont az irány egyértelműen negatívba fordult, és a 2025-ös eredmények az 1980-as szint alá kerültek.
Fontos megjegyezni, hogy a romlás nem kizárólag magyar jelenség, hiszen az OECD-országok átlagos teljesítménye is csökkent 2009 és 2025 között. Magyarország azonban nem csupán része volt ennek az általános visszaesésnek, hanem az OECD-átlaghoz képest is tovább csúszott vissza, ami aggodalomra ad okot.
A PISA-eredmények különösen fontosak, mert a ma 15-16 éves korosztályok néhány éven belül belépnek a munkaerőpiacra, és évtizedekig a munkaképes korú népesség részét alkotják. Az általuk megszerzett készségek hosszú távon befolyásolják a gazdaság humántőke-állományát. Ez a folyamat lassú, így a jelenlegi gyengébb eredmények hatása akár négy-öt évtizeden keresztül is érzékelhető lesz.
Bár a PISA nem méri a szociális, nem kognitív készségeket, a továbbtanulás során szerzett tudást vagy a munkavégzés közbeni tapasztalatot, a szövegértés, a matematikai készségek és a problémamegoldás alapvető képességek. Ezek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a teljesítményt a legtöbb munkakörben. Az OECD becslései szerint egy tartós, 30 PISA pontos visszaesés hosszú távon 4-5 százalékkal alacsonyabb termelékenységi szintet eredményezhet, ha a gyengébb eredmények egymást követő korosztályokat érintenek.
A 2009 óta romló PISA-eredmények hatása már fokozatosan megjelenik a munkaerőpiacon, de a teljes gazdasági következmény még évtizedeken keresztül érezhető lesz. Éves növekedési veszteségként ez konzervatív becslések szerint néhány tized százalékpontot jelenthet, ami hosszú távon jelentős kumulált hatással bír. Egy erőteljes oktatási reform azonban érdemben gyorsíthatja a termelékenység növekedését és mérsékelheti a veszteséget.
Az OECD felmérése több lehetséges magyarázatot is felvet, mint például az iskolán kívüli digitális eszközhasználat, a mesterséges intelligencia hatása, valamint a szülői és tanári támogatás hiánya. Fontos azonban megjegyezni, hogy az adatok nem alkalmasak ok-okozati összefüggések kimutatására. A mobiltelefonok iskolai használatának 2024 szeptemberében bevezetett korlátozása potenciálisan pozitív hatású lehet, de annak eredményeit később adatok alapján kell majd értékelni.
A magyar oktatási rendszerben három kiemelt strukturális probléma azonosítható, amelyek hozzájárulhatnak a gyenge PISA-eredményekhez. Először is, az oktatási teljesítmény erősen függ a családi és társadalmi háttértől. A 2025-ös PISA adatai szerint a társadalmi-gazdasági szempontból legkedvezőbb helyzetű magyar diákok természettudományból 103 ponttal jobban teljesítettek, mint a leghátrányosabb negyedbe tartozók, míg az OECD átlag csupán 85 pont volt.
Másodsorban, a természettudományos teljesítménykülönbségek varianciájának több mint fele az iskolák közötti eltérésekhez kötődik. Ez az arány jelentősen magasabb, mint Finnországban és Norvégiában (10%), vagy Észtországban (20% alatt). Ezenfelül a magyar tanulók negyede nem érte el a PISA alapvető, 2-es készségszintjét 2025-ben, szemben az észt 10 százalékkal. Ez azt jelzi, hogy jelentős tartalékok vannak az alulteljesítő diákok eredményeinek javításában, és az iskolának jobban kellene ellensúlyoznia a családi háttérből fakadó hátrányokat.
Harmadsorban, a kiemelkedően teljesítők aránya is alacsony. Természettudományból a legmagasabb, 5-ös és 6-os készségszinten teljesítő magyar tanulók aránya 2025-ben mindössze 5 százalék volt, szemben az OECD-átlag 7 százalékával, és az észt, finn értékekkel, amelyek 10 százalék felettiek. A cél tehát nem csupán a különbségek csökkentése, hanem a rosszul teljesítő diákok felzárkóztatása és a tehetséggondozás erősítése.
A hátrányos helyzetű tanulók eredményeinek javítására számos reformlehetőség kínálkozik. Ezek közé tartozik a korai szelekció csökkentése, a közös általános képzés meghosszabbítása, a tanítás minőségének javítása, valamint a jobb tanárok és oktatási erőforrások célzottabb irányítása a hátrányos helyzetű iskolák felé. Magyarországnak érdemes lenne szisztematikusan megvizsgálnia azokat az országokat és reformokat, amelyek sikeresen csökkentették a családi háttér és az oktatási eredmények közötti összefüggést.
Több biztató nemzetközi tapasztalat is létezik. Norvégiában a jó minőségű és széles körben hozzáférhető bölcsődei és óvodai ellátás bővítése különösen a hátrányosabb helyzetű gyermekek későbbi eredményeit javította. Lengyelország és Finnország példája azt mutatja, hogy a tanulók túl korai szétválasztásának elkerülése és az általános képzés meghosszabbítása javíthatja a gyengébben teljesítők eredményeit. Észtországban a késői szelekció, az erős óvodai rendszer és a tanárképzés szelektivitása összefüggésbe hozható a jobb PISA-eredményekkel, melyekből Magyarország is tanulhat.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása