A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) szakembereinek elemzése szerint a Paksi Atomerőmű nyári, előre nem tervezett termeléskiesése jelentős, mintegy 37,4 milliárd forintos árampiaci többletköltséget eredményezett.
Ez a kiesett atomerőművi termelés pótlására fordított összeg az MVM-csoport kereskedő cégénél merült fel. Az elemzés részletesen bemutatja a számítás módszertanát, a veszteség okait és felveti a felelősség, valamint a költségek viselésének kérdését.
A Paksi Atomerőmű termelésének korlátozása július 18-án kezdődött egy rövid ideig tartó, 160 megawattos leterheléssel, amelyet a Duna magas vízhőmérséklete indokolt.
Ezt követően július 27-től több lépcsőben zajló, egészen augusztus 26-ig tartó, fokozatos visszaterhelésekre került sor. A Mavir honlapján elérhető nukleáris erőművi termelési adatok alapján a REKK kutatói számszerűsítették a kiesést.
A normál működéshez mért termeléskiesést úgy határozták meg, hogy minden olyan órát veszteségként számoltak el, amelyben az erőmű termelési szintje 1750 megawatt alatt maradt. Ez a limitérték figyelembe veszi, hogy az erőmű termelése normál esetben sem állandó, és a szabályozási energiapiacon való aktivitás miatt is lehet alacsonyabb.
A teljes vizsgált időszakra vonatkozóan a kiesett termelés mértéke 922 ezer gigawattórára tehető, feltételezve egy 1850 megawattos normál üzemelési szintet.
Az MVM-csoport kereskedő cége alapesetben a Paksi Atomerőmű teljes termelését értékesíti, és egyben felelős a saját ellátási szerződéses kötelezettségeinek teljesítéséért.
Amikor az erőmű nem tudta leszállítani a szükséges villamos energiát, az MVM-nek piaci forrásokból kellett pótolnia a hiányzó mennyiséget. A többlet kereskedelmi költség így a piaci áron beszerzett és a meg nem termelt áram önköltségének különbségéből adódott.
A pénzügyi hatások elemzéséhez az ENTSO-E Transparency Platform Magyarországra vonatkozó negyedórás spot piaci villamos energia nagykereskedelmi ár adatait használták fel, amelyek megegyeznek a hazai áramtőzsdén, a HUPX-en kialakult árakkal.
Az erőmű veszteségének meghatározásához a nagykereskedelmi áron számított beszerzési költséget csökkentették az erőmű önköltségi árával. Ezt az önköltséget a Paksi Atomerőmű 2025-ös éves beszámolójában közölt adatok alapján, 14 forint/kilowattórában határozták meg.
A számítás konzervatív felső becslést jelent, feltételezve, hogy az MVM minden hiányzó mennyiséget az aktuális spotpiaci áron vásárolt meg, bár rövidebb távú termékekkel kombinálva csökkenthette volna a költségeket.
A REKK elemzése szerint a bekövetkezett kisvizes állapot nem tekinthető rendkívüli, előre nem látható eseménynek, amely indokolná a költségek társadalmasítását.
Már a Paks 2 erőmű előkészítésére indított Lévai projekt keretében, a 2010-es évek elején készült hidrológiai vizsgálatok is felhívták a figyelmet a vízellátással kapcsolatos kihívások kezelésének szükségességére.
Továbbá, a Nukleáris Biztonsági Egyezmény keretében 2025-ben az Országos Atomenergia Hivatal által készített Tizedik nemzeti jelentés is egyértelműen rögzíti, hogy a kisvizes helyzet olyan körülmény, amelyre az erőműnek fel kellett volna készülnie.
A jelentés 17. oldalán olvasható, hogy a globális éghajlatváltozás következtében Paks környezetére fokozatos melegedés várható, különösen nyáron, ami az atomerőmű hűtését szolgáló Duna vizének extrém magas hőmérsékletéhez kötődő üzemeltetési problémák fokozottabb megjelenésére utal.
A 18. oldalon pedig a szárazság miatti vízállás problémája is szerepel, amely a Duna vízgyűjtő területén fellépő tartós szárazság révén veszélyeztetheti a hűtővízellátást.
A fentiek alapján nehéz lenne elfogadni, hogy az idei nyári helyzet olyan rendkívüli esemény lett volna, amelyre ne lehetett volna előre kockázatcsökkentési tervvel felkészülni.
Az elemzők szerint a hűtési rendszer áttervezése, a szivattyúk áthelyezése vagy akár a részleges mederduzzasztás megvalósítása jelentősen kisebb költséget jelentett volna, mint a magasabb áramárak miatt alig egy hónap alatt elszenvedett 37,4 milliárd forintos veszteség.
A REKK álláspontja szerint, ha az MVM magánvállalatként működne, ez a veszteség egyértelműen a tulajdonosokat terhelné. Az a tény, hogy a cég állami tulajdonban van, nem ad indokot arra, hogy az elmaradt üzemeltetői kockázatmenedzsment miatti veszteséget a társadalom viselje, vagyis a közpénzekből fedezzék.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása