Amikor az emberek egy nagyobb, nyitott térben céltalanul sétálnak, gyakran megfigyelhető, hogy mozgásuk idővel szabályos mintázatot ölt. Meglepő módon a csoportok szinte kivétel nélkül az óramutató járásával ellentétes irányba, azaz balra kezdenek körözni. Ez a jelenség felveti a kérdést, vajon miért nem véletlenszerűen választunk irányt, ha nincsenek külső tényezők, amelyek befolyásolnának bennünket.
A szóban forgó kutatás 2020-ban, a koronavírus-járvány idején indult, eredetileg azzal a céllal, hogy az emberek zárt térben történő mozgását vizsgálja a megfelelő távolságtartás mellett. A kísérletekről készült felvételeket elemezve a kutatók meglepő felfedezést tettek: a résztvevők szinte mindannyian ugyanabba az irányba, az óramutató járásával ellentétesen kezdtek körözni. Ez a kollektív mozgásminta, amely egyéni interakciókból születik meg tervezés nélkül, az emergens viselkedés klasszikus példájának tűnt.
A jelenséget fizikusok vizsgálták öt éven át, számos lehetséges magyarázatot kizárva. A kezdeti feltételezések szerint a körkörös mozgást az emberek egymás közötti viselkedése vagy a környezet hozhatja létre. A kutatók azonban sorra tesztelték és elvetették ezeket az elméleteket, hogy megfejtsék a balra húzó preferencia mögött meghúzódó okokat.
Az első gyanúsítottak között szerepelt a helyiség kialakítása és a falak jelenléte. Korábbi idegtudományi vizsgálatok szerint a jobbkezesek hajlamosabbak balra, a balkezesek pedig jobbra fordulni, és mivel a többség jobbkezes, felmerült, hogy ez, a falakkal együtt, okozhatja a körzést. Egy újabb kísérlet során a résztvevőket egyenként indították el egy fal felé, majd feljegyezték fordulási preferenciájukat, és ennek alapján állítottak össze csoportokat. Az eredmény azonban ugyanaz maradt: a csoportok továbbra is az óramutató járásával ellentétesen mozogtak, függetlenül az egyéni fordulási hajlamtól.
A falak befolyásának kizárására a kutatók egy 3000 négyzetméteres, nyitott iskolai területen folytatták a kísérleteket több mint száz tinédzserrel. Ezen a falak nélküli, akadálymentes területen a balra tartó körözés nemhogy nem tűnt el, hanem még erősebben jelent meg, mint a beltéri teszteknél. Ezzel egyértelműen kizárták a környezeti tényezők, mint a falak, befolyását a jelenségre.
A csordaszellem, vagyis a tömeges alkalmazkodás gondolata is felmerült, különösen a közlekedési szokások kapcsán. Spanyolországban, ahol a kutatás indult és jobb oldali a közlekedés, az emberek jobbra térnek ki egymás elől. Az elmélet szerint ez a jobbra húzódás egy nagyobb térben idővel óramutató járásával ellentétes körözéshez vezethet. Ezt az elméletet azonban Japánban is tesztelték, ahol bal oldali a közlekedés, de a résztvevők ott is az óramutató járásával ellentétes irányban kezdtek bolyongani, így a közlekedési szokások sem adtak magyarázatot.
Végül a kulturális magyarázatot is vizsgálták, miszerint életünk során megtanuljuk, hogy a természetes körözési irány az óramutató járásával ellentétes (pl. társasjátékok, atlétikai pályák). Ha ez igaz lenne, a jelenségnek gyengébbnek kellene lennie fiatal gyerekeknél, akik még nem találkoztak annyi ilyen konvencióval. A kutatók óvodásokat is megfigyeltek, de náluk volt a legerősebben tetten érhető a balra tartó tendencia, ezzel kizárva a tanult kulturális minták szerepét is.
A számos kizárt magyarázat ellenére a kutatók továbbra sem tudják pontosan, miért húzunk balra. A legvalószínűbb feltételezés szerint a jelenség valamilyen velünk született, egyéni biomechanikai sajátosságra vagy az idegrendszer működésének apró aszimmetriájára vezethető vissza. Ennek alátámasztására több mint kétszáz önkéntest kértek meg, hogy teljesen egyedül sétáljanak egy üres térben, és ők is az óramutató járásával ellentétes irányban kezdtek körözni. Ez bizonyítja, hogy a tendencia nem a tömeges interakciókból vagy a környezeti tényezőkből fakad, hanem az egyén szintjén jelentkezik.
Bár elsőre csak egy érdekes emberi kérdésnek tűnhet, annak megértése, hogy hogyan és mi alapján mozognak az emberek, rendkívül jelentős. A kutatás rávilágít arra, hogy mozgásunkban létezhet egy mélyen a szervezetünk működésébe épült irányultság, amely tudattalanul befolyásolja döntéseinket.
Az emberi mozgásminták ismerete, akár egyénileg, akár csoportosan, kulcsfontosságú a zsúfolt közösségi terek, mint a repülőterek, pályaudvarok, metróállomások vagy stadionok tervezésénél. A természetes és akadálymentes tömegáramlás biztosítása hatalmas mértékben hozzájárulhat a biztonsághoz és a hatékonysághoz.
Ha valóban létezik egy velünk született balra tartó hajlam, azt a jövőbeli gyalogosforgalmi rendszerek és építészeti megoldások tervezésénél figyelembe kell venni. Ez segíthet optimalizálni a terek kihasználását és javítani az emberek mozgásának élményét, minimalizálva a torlódásokat és a balesetveszélyt.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása