Völgyesi Gabriella, a Unique zenekar énekesnője és mesterséges intelligencia szakjogász az ELTE-n szerzett diplomát e témában. Az Óbudai Egyetem "Mi lesz velünk?" című podcastjában fejtette ki nézeteit a mesterséges intelligencia (MI) társadalmi, jogi és gazdasági hatásairól. Szerinte olyan technológiával állunk szemben, amelytől nehéz megszabadulni, és amelytől mindannyian, eltérő mértékben, függünk.
Völgyesi Gabriella aggodalmát fejezte ki a gyermekek tartalomszűrő buborékokban való fogyasztása miatt, ahol az algoritmusok kizárólag a preferenciáiknak megfelelő tartalmakat kínálják. Ez a jelenség csökkenti a más vélemények iránti érzékenységet, és a bevonódás, azaz az engagement maximalizálását célozza. A felhasználók minél több időt töltenek a felületek előtt, annál értékesebbé válnak a szolgáltatók számára.
A profilozást ugyan a GDPR szabályozza, de a felhasználási feltételeket és a sütiszabályzatokat kevesen olvassák el. A szakjogász szerint fontos, hogy megkülönböztessük, mikor tanulunk mi, és mikor válunk mi magunk termékké. A megoldást nem a technológia teljes elutasításában, hanem a nyelvtudás és a szövegkezelési képességek fejlesztésében látja, melyek segíthetnek a jövő generációinak kiemelkedni.
A szerzői jog a szerzők vagyoni és személyhez fűződő jogait védi az egyéni, eredeti jellegű műveken keresztül, legyen szó dalról, szövegről vagy videóról. Azonban az elmúlt években a tartalomgyártás egyre inkább az MI-rendszerek feladata lett, amelyek multimodális képességeikkel szöveget, képet, videót és kódot is képesek előállítani. Ezek a gépi úton, felhasználói utasítások alapján készült alkotások versenyre kelnek az emberi alkotásokkal, kiszorítva a hagyományos szerzőket a piacról.
A nagy nyelvi modelleket gyakran szerzői művekkel tanítják be, anélkül, hogy ehhez a szerzők engedélyét kérték volna. Völgyesi Gabriella hangsúlyozta, hogy nem csupán a szerzők, hanem az előadóművészek és egyéb szomszédos jogi jogosultak jogai is sérülnek. A Szilícium-völgyből érkező fejlesztőket, például az OpenAI-t, azzal vádolják, hogy "kvázi lerabolták a digitálisan elérhető szerzői műveket az internetről" a rendszereik feltanításához.
Az MI által generált szintetikus tartalom szerzőségének kérdése nemzetközi jogi szinten még tisztázásra vár, de az általános álláspont szerint a szerző mindig az ember, a gép pedig csupán egy eszköz. Ezt a helyzetet a szakjogász a fényképezőgép megjelenéséhez hasonlította, amely szintén forradalmasította a kreatív ipart, és ahol végül a beállítások, fények, kompozíciók egyedisége alapján vált egy kép szerzői művé.
Nem minden esetben egyértelmű azonban az emberi szerzőség sem; egy egyszerű, általános prompt alapján készült kép nem minősül szerzői jogi műnek, mivel nem egyéni és nem fejezi ki az alkotó személyiségét. Ezzel szemben egy részletgazdag, több prompton keresztül formált elképzelés manifesztációja már felvethet szerzői jogi vetületet, az eseteket egyedileg kell elbírálni. L. Simon László is hasonlóan vélekedett, szerinte az lesz a kulcskérdés, hogy egy alkotás valóban emberi kéz munkája-e.
A szerzői jogi törvények ismernek szabad felhasználási eseteket, mint az idézés vagy a paródia, amelyek engedélykérés nélkül alkalmazhatók. Az MI-tanítás alapját képező szöveg- és adatbányászat is jelenleg szabad felhasználásnak minősül Európában. Ez a gyakorlat azonban ellentétes a szerzői jogász közösségek véleményével, mivel szembemegy azzal az elvvel, hogy a szerző monopolhelyzetből irányítja műve életét.
Az uniós CDSM-irányelv lehetőséget ad a szerzőknek a felhasználás kizárására jogfenntartó nyilatkozattal, ám ennek technikai formája jogbizonytalanságot okoz. Az MI-fejlesztők rendszereinek "fekete doboz" jellege, ahol az adatok súlyozása üzleti titok, megnehezíti a tiltások betartásának ellenőrzését. Az EU azonban augusztus 2-tól érvényesíti az AI-rendelet átláthatósági szabályait, amelyek előírják a géppel készített tartalmak jelölését.
A zenészek körében megosztott a vélemény az MI-ről: egyesek elhatárolódnak tőle, mert munkájuk elvesztésétől tartanak, míg mások képességfokozó eszközként használják ritmusszekció, vokál vagy hangszerelés kiegészítésére. Ez a jelenség nem előzmény nélküli, hiszen a festőművészek mellett inasok dolgoztak, vagy a koncertlemezeket is utómunkával idealizálták, ami azt mutatja, hogy a teljesítmény "kisínezése" korábban is elfogadott volt.
A Spotify, a világ legnagyobb zenei streamingszolgáltatója jelentős mennyiségű MI-zenét tartalmaz, és bár próbálja szűrni, ez egy "macska-egér játék". Tavaly már MI-generált dal is felkerült a magyar Viral 50 lista élére. A deepfake-ek, különösen elhunyt zenészek esetében, személyiségi és kegyeleti jogi kérdéseket vetnek fel, élő előadóknál pedig a hozzájárulás hiánya problémás.
Jogsérelem esetén polgári peres úton lehet fellépni, kártérítést vagy sérelemdíjat kérni, bár Magyarországon ez utóbbi összege jellemzően alacsony. Büntetőjogi tényállás a deepfake-en keresztüli csalásra még nem létezik. Völgyesi Gabriella szerint a felelősség mindig az embert terheli, aki a generált tartalmat nyilvánosságra hozza; a gép tévedhet, de felelősséget nem vállal.
A jövő sikeres munkavállalója az lesz, aki képes a gépek által generált hatalmas szövegmennyiséget gyorsan átlátni és a lényeget megragadni. A tudás demokratizálása egyelőre inkább marketingfogásnak tekinthető.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása