A tengerfenék mélyén rejtőző, rendkívül sűrű és oxigénhiányos víztömegeket, melyeket „halálmedencéknek” neveznek, kutatók vizsgálták a Mexikói-öbölben és a Vörös-tengerben. Ezek a különleges képződmények paradox módon halálosak a magasabb rendű élőlények számára, miközben a mikroszkopikus élet virágzó oázisai. A tengeri földtudományok szakemberei az AGU Advances című szaklapban tettek közzé egy felfedezést, amely átfogóan elemzi ezen egyedi ökoszisztémák életciklusát és jelentőségét.
A kutatócsoport 2022-ben hívta fel magára a figyelmet, amikor a Vörös-tenger északi részén azonosították a NEOM nevű, rendkívül sós mélytengeri medencét. A legújabb kutatások során, a NEOM-tól mintegy 90 kilométerre délre, ugyanazon a geológiai törésvonalon, a Hume Deep nevű formációban egy korábbi hipersós medence maradványaira bukkantak. Ez a medence az óceáni áramlatok változása miatt mára felhígult, és sótartalma visszatért a normális tengervíz szintjére.
Bár a Hume Deep már nem aktív „halálmedence”, aljzata egyedülálló időkapszulaként szolgál, amely fémekben gazdag üledékeket rejt. Ezek az üledékek egyértelműen tanúskodnak a sótűrő mikroorganizmusok korábbi jelenlétéről és tevékenységéről. A szakemberek urán-tórium kormeghatározással rekonstruálták a lerakódások idővonalát, melyet elpusztult tengeri élőlények maradványain végeztek.
Az adatokból kiderült, hogy a fémes ásványok felhalmozódása legalább 14 ezer éven keresztül zajlott zavartalanul. Az aktív folyamat mintegy kétezer évvel ezelőtt állt le, ami geológiai léptékkel mérve rendkívül rövid időszaknak számít.
A „halálmedencék” elnevezés az emberi perspektívát tükrözi, hiszen a magasabb rendű tengeri élőlények, mint a halak vagy rákok, másodpercek alatt elpusztulnak a hipersós, oxigénmentes vízben. Ezzel szemben a mikroszkopikus élőlények számára ezek a medencék ideális környezetet biztosítanak a túléléshez és a virágzáshoz. A tengerfenék elszíneződése és ásványi szerkezete bizonyítja, hogy a vas, réz és kálium dúsulása nem csupán szervetlen kémiai reakciók eredménye.
A NEOM-ban és a Hume Deepben felfedezett fémfeldolgozó mikrobák katalizátorként működtek, jelentősen, akár százszorosára növelve egyes fémek koncentrációját. Ez a mikrobiális tevékenység kulcsfontosságú a fémek felhalmozódásában. A sós medencék keletkezési mechanizmusa még nem teljesen tisztázott, de a vezető elmélet szerint olyan geológiai területeken jönnek létre, amelyek korábban a tengerszint felett helyezkedtek el.
A kiszáradó sós tavak elpárolgása vastag sórétegeket hagyott a kőzetekben, amelyeket a későbbi tengerszint-emelkedés elárasztott. A felszín alól kioldódó tömény sóoldat sűrűsége miatt megült a tengerfenék mélyedéseiben, létrehozva ezeket az egyedi képződményeket.
A „halálmedencék” megértése gazdasági szempontból is egyre sürgetőbbé válik a globális zöld átállás és az elektrifikáció miatt. A réz és a ritka fémek iránti kereslet jelentősen megnőtt, ami a bányatársaságok érdeklődését a mélytengeri ásványkincsek felé fordítja. Bár a Vörös-tengeri medencék túl kicsik és a kitermelés túl költséges, jelentős környezetvédelmi kockázatokkal járna.
A kutatók rámutatnak egy sokkal kézenfekvőbb lehetőségre: a mai szárazföldi, gazdag fémérc-lelőhelyek jelentős része ősi, évmilliókkal ezelőtt kiszáradt tenger alatti sós medencék maradványa lehet. Ezen víz alatti folyamatok pontos megértése segíthet a rejtőzködő érctelepek hatékonyabb felkutatásában a szárazföldön.
A felfedezés legmélyebb rétege az asztrobiológiához és az evolúcióhoz kapcsolódik. A tengerfenék oxigénmentes, forró, sós és ásványi anyagokban dús medencéi kísértetiesen hasonlítanak a Föld óceánjainak ősi állapotára, amely a nagy oxigenizációs esemény előtt, évmilliárdokkal ezelőtt jellemezte bolygónkat. Sok kutató szerint a földi élet éppen az ilyen mélytengeri hidrotermális zugokban, a mikrobiális közösségek védett bölcsőiben fejlődhetett ki.
Ezek az extrém földi laboratóriumok analógiaként szolgálnak a Naprendszer jeges holdjaira is. A Szaturnusz Enceladus vagy a Jupiter Europa nevű holdjának jégpáncélja alatt rejtőző, geotermikusan fűtött óceánjaiban a most megfigyeltekhez nagyon hasonló fizikai és kémiai viszonyok uralkodhatnak. Elméletileg ezeken a helyeken ma is fennmaradhatnának a földi élethez hasonló egyszerű szervezetek, ami izgalmas távlatokat nyit az élet keresésére a kozmoszban.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása