Laurent Pujo-Menjouet, a Lyoni Claude Bernard Egyetem matematikusa újszerű megközelítést javasol a szerelmi kapcsolatok elemzésére. Elmélete szerint a romantikus elköteleződésekben rejlő potenciál egy matematikai képlettel is leírható, hasonlóan más komplex rendszerekhez. Kutatása rávilágít, hogy a vonzalom miként erősödhet vagy gyengülhet, és hogyan befolyásolhatják külső tényezők a kapcsolat stabilitását. Pujo-Menjouet hangsúlyozza, hogy létezik egy kritikus, matematikailag meghatározható küszöb, amelyen túl a párok közötti harmónia fenntartása rendkívül nehézzé, vagy akár lehetetlenné válhat. Munkája nem a szerelembe esés megjóslására irányul, hanem a kapcsolatokat dinamikus rendszerekként mutatja be, melyek az idő múlásával változnak, reagálnak a zavarokra, és a stabilitás vagy a hanyatlás felé haladhatnak. Ezen rendszerek megértése segíthet a pároknak abban, hogy időben felismerjék a problémákat és korrekciós lépéseket tegyenek.
A francia matematikus a párkapcsolatokat olyan komplex rendszerekként vizsgálja, ahol a vonzalom dinamikája folyamatosan változik. A külső nyomás elmozdíthatja a relációt a stabilitásból, ami egy kritikus pont eléréséhez vezethet. Ez a pont az, ahol a kapcsolat fenntartása már jelentős kihívást jelent.
Pujo-Menjouet a párkapcsolatok elemzéséhez ökológiai modelleket adaptál, mint például a Malthus-féle növekedési modelleket, amelyek az exponenciális populációnövekedést írják le. Felhasználja továbbá a Lotka-Volterra egyenleteket is, melyek a ragadozók és zsákmányállatok egyedszámának időbeli változását modellezik. Ezenkívül az Allee-effektust is tanulmányozza, amely azt mutatja be, hogy alacsony egyedszámú populációkban csökkennek a túlélési és szaporodási esélyek.
Ezeket a koncepciókat a párkapcsolatokra alkalmazva a kritikus küszöb fogalmát arra használja, hogy meghatározza, mikortól válik egyre valószínűbbé a szakítás. John Gottman pszichológus kutatásaira is támaszkodik, aki kimutatta, hogy a szerelmi viselkedés adatokként számszerűsíthető. Az elv az, hogy ahogyan a népességnövekedés előre jelezhető, úgy modellezhető az érzések evolúciója egy párkapcsolaton belül.
A küszöbérték a kapcsolat fenntartásához szükséges minimális stabilitási szintet jelenti. Pujo-Menjouet modellje három fő erőt vesz figyelembe, melyekre odafigyelve felismerhetők a veszélyzónák, és időben megtehetők a korrekciós intézkedések. A matematikus szerint nem az a kérdés, hogy vannak-e konfliktusok, hanem az, hogy a párok rendelkeznek-e az egyensúly helyreállításához szükséges ellenálló képességgel.
Pujo-Menjouet új könyvében, a Love! Valor! Equations! The Mathematics of the Couple című művében matematikai ökológiai, pszichológiai, irodalmi és filmes hivatkozásokkal magyarázza, miért élnek egyes párok évekig konfliktusban, stresszben, de együtt, míg mások egy kisebb nehézségen sem tudnak átlendülni. Tedx előadásában híres irodalmi és filmes példákon, mint Cyranón és Roxane-on, Petrarcán és Laurán, valamint Jules-en és Jimen keresztül illusztrálja a vonzalom dinamikáját.
Kiemeli a másikra figyelés, a bizalom és a kapcsolat "beszürkülésének" elkerülésének fontosságát. Munkája nem a romantikus vonzalom előrejelzésére irányul, hanem a kapcsolatok időbeli változásainak és a zavarokra adott reakcióinak megértésére. A cél az, hogy a párok felismerjék a tendenciákat és proaktívan kezeljék a kihívásokat, ezzel elősegítve a hosszú távú stabilitást.
A kutatás jelentősége abban rejlik, hogy a matematikai modellezést a párkapcsolatok mélyebb megértésére alkalmazza. A modellek segíthetnek megmagyarázni, hogyan fejlődnek a kapcsolatok, és milyen lépések segíthetnek a pároknak fenntartani azokat. Ezáltal a párok időben változtathatnak a dinamikájukon, mielőtt az instabilitás nyilvánvalóvá válna, és megelőzhetik a súlyosabb problémákat.
A francia matematikus jelenleg azon dolgozik, hogy ezeket a matematikai modelleket mesterséges intelligenciával kombinálva egy figyelmeztető rendszert hozzon létre a párkapcsolatok számára. Ez a rendszer képes lenne észlelni az instabilitás jeleit, még mielőtt az érintettek tudatára ébrednének, így proaktív beavatkozásra adna lehetőséget. A módszert egyfajta párkapcsolati GPS-hez hasonlítja, amely megmutatná a kapcsolat aktuális állapotát, dinamikáját, és javaslatokat tenne egy egészségesebb állapot eléréséhez.
Fontos megjegyezni, hogy a matematikai modelleknek vannak korlátai. A legtöbb modell nyugati kapcsolatokból származó adatokon alapul, holott a románcok tartósságát és sikerességét jelentősen befolyásolhatják kulturális szokások, életkori vagy felekezeti különbségek. Emellett az előre nem jósolható események, mint például egy terápia megkezdése vagy a szokások megváltoztatása, azonnal módosíthatják az egyenletek eredményeit, rávilágítva a valós élet komplexitására.
Az egyenletek tehát inkább tendenciákat azonosítanak, semmint elkerülhetetlen kimeneteleket határoznak meg. A matematika képes rávilágítani a mintázatokra és útmutatást adni, de egy románc hossza, mélysége és boldogsága végső soron két emberen múlik. Az egyenletek megmutathatják az utat, de azt mégis a pároknak kell együtt végigjárniuk, aktív részvétellel és odafigyeléssel.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása