Kelet-Közép-Európa gazdasági felzárkózása az elmúlt két évtized egyik kiemelkedő sikere, melyben Csehország és Lengyelország is jelentős fejlődést mutatott. Mindkét ország sikeresen nevelt ki nemzetközi szinten is versenyképes exportvállalatokat. Magyarország a régió legnyitottabb gazdasága, ám exportjának minősége és a hazai hozzáadott érték tekintetében elmarad versenytársaitól.
A gazdaság fejlettségét nem csupán az export aránya, hanem az abban rejlő hazai hozzáadott érték is meghatározza. Ebben a mutatóban Magyarország jelentősen rosszabbul teljesít, mint Csehország és Lengyelország. Míg hazánkban az export felét teszi ki a hazai hozzáadott érték, addig Csehországban ez 59 százalék, Lengyelországban pedig 66 százalék.
A különbségek a vállalati termelékenységben és méretben is megmutatkoznak. A külföldi tulajdonú vállalatok esetében Magyarország termelékenysége közel azonos a cseh és lengyel szinttel. Ezzel szemben a hazai tulajdonú magyar cégek termelékenysége csak a cseh szint 70, illetve a lengyel szint 77 százalékát éri el.
A vállalati struktúrában is jelentős eltérések figyelhetők meg. Magyarországon a cégek mindössze 0,7 százaléka számít közepes vagy nagyvállalatnak, szemben Ausztria 1,7 százalékos arányával. Különösen szembetűnő, hogy a magyar vállalatok 95 százaléka mikrovállalkozás.
Ez a helyzet azt jelenti, hogy míg a Magyarországon működő multinacionális cégek teljesítménye hasonló a régiós társakéhoz, addig a hazai tulajdonú vállalatok jelentős lemaradásban vannak. Ez a különbség hosszú távon befolyásolja az exportteljesítményt és a gazdaság versenyképességét.
Csehország már a 19. században is a Habsburg-birodalom ipari központja volt, és a rendszerváltáskor is a leginkább iparosodott országnak számított a régióban. Ez a mély ipari hagyomány segítette a gyors integrációt a nyugati gazdaságokkal, különösen Németországgal, az autó- és gépgyártás területén.
A Škoda példája jól mutatja ezt a folyamatot: bár 1991 óta a Volkswagen-csoport része, számos cseh beszállító épült rá, majd a sikeres referenciáknak köszönhetően más német vállalatokkal is együttműködhettek. A cseh mérnöki szaktudás és az alacsonyabb munkaerőköltség révén sok magas hozzáadott értékű exportcég jött létre. A cseh export mintegy 60 százalékát az autó- és járműipar, a gépgyártás és az elektronika adja.
Lengyelország 1992 óta szinte folyamatos gazdasági növekedést produkált, mára egy főre jutó reál-GDP-ben megelőzve Magyarországot. A majdnem 40 millió fős belső piac lehetővé teszi, hogy a vállalatok otthon érjék el a sikeres exporthoz szükséges kritikus méretet, mielőtt a nemzetközi versenybe lépnének. Magyarországon ezzel szemben sok cég túl korán szembesül a nemzetközi kihívásokkal.
A lengyel gazdaságban a rendszerváltás előtt is nagyobb volt a magángazdaság szerepe, mint más posztszocialista országokban. A piacgazdaságba való átmenetet sokkterápiával hajtották végre, megtörve az állami monopóliumokat és teret engedve a piaci versenynek. A privatizáció is lassabb és fokozatosabb volt, ami hozzájárult a lengyel középvállalati szektor megerősödéséhez és az oligarchikus struktúrák kevésbé elterjedt kialakulásához.
A lengyel gazdaság kevésbé függ az aktuális politikai irányvonalaktól, és a politikai-gazdasági összefonódás is kisebb. A lengyel vállalatok több hozzáadott értéket termelnek, amit a hatékony állami vállalkozásfejlesztési programok, például a PFR alap is támogathatott, feltehetően alacsonyabb korrupciós kockázattal.
Ezzel szemben a magyar gazdaság egy része járadékvadászatra optimalizálódott, ahol az exportpiaci verseny helyett az uniós és állami támogatások, pályázatok kihasználása volt a fő cél. Annak ellenére, hogy a kormányzat az elmúlt években GDP-arányosan jelentősen többet költött gazdaságfejlesztésre, ez nem eredményezett növekedési többletet, ami a támogatások nem hatékony felhasználására utalhat.
Egy valóban vállalkozásbarát környezet nem csupán a direkt támogatásokban vagy az alacsony adókban nyilvánul meg, hanem a kiszámítható szabályozói környezetben is. Az elmúlt évtizedekben ebből a szempontból a cseh és lengyel gazdaságpolitika jobban teljesített, mint a magyar. A hirtelen rendeleti úton történő szabályváltozások hátráltatják a hosszú távú tervezést és a befektetéseket.
A külföldi működőtőke szerepe is eltérő. Csehországba és Lengyelországba érkező nyugati cégek menedzsmenttudást, exportkapcsolatokat és technológiai know-how-t hoztak, amiből a helyi vállalkozások is profitáltak. Bár Magyarországra is érkeztek külföldi vállalatok, az akkumulátorgyárak és kínai autógyártók zárt értékláncai korlátozzák a magyar cégek érdemi hozzáadott értékű becsatlakozási lehetőségeit.
A gazdasági szerkezet diverzifikációja kulcsfontosságú a hosszú távú sikerhez. Magyarország erősen támaszkodik az autóiparra és néhány multinacionális nagyvállalatra, ami sebezhetővé teszi a gazdaságot. Ez a koncentráció korlátozza a hazai vállalatok fejlődési lehetőségeit és a hozzáadott érték növelését.
Lengyelország ezzel szemben sokkal diverzifikáltabb gazdasági szerkezettel rendelkezik. Számos szektorban, mint az IT (Asseco), játékfejlesztés (CD Projekt), kiskereskedelem (LPP), bútoripar (Forte), élelmiszeripar (Dino) és üzleti szolgáltatások, sikeres, exportképes, regionális vagy globális tőzsdei vállalatok jöttek létre. Ez a sokszínűség ellenállóbbá és dinamikusabbá teszi a lengyel gazdaságot a globális kihívásokkal szemben.
A jövőbeli felzárkózáshoz Magyarországnak a hazai tulajdonú vállalatok termelékenységének és méretének növelésére, a gazdaság diverzifikálására, valamint egy kiszámíthatóbb és vállalkozásbarátabb szabályozói környezet kialakítására kell törekednie. A hatékonyabb gazdaságfejlesztési programok és a nyitottabb értékláncú külföldi befektetések vonzása is elengedhetetlen a magasabb hozzáadott értékű export eléréséhez.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása