Vass Tibor, egy rendkívül tapasztalt magyar tengerész, aki már öt évtizede járja a világ tengereit, egyedülálló expedíciót vezetett Odüsszeusz bolyongásainak útvonalán. A középiskola óta foglalkoztatta a legendás görög hős alakja, és tengerészeti ismereteit felhasználva alkotta meg saját elméletét Odüsszeusz útjáról. Kutatásaival nem csupán az eposzban leírt helyszíneket azonosította, hanem több ponton pontosította és cáfolta a korábbi, széles körben elfogadott elméleteket is.
A 2000. május 14-én indult „2000. Évi Odüsszeusz Expedíció” célja az volt, hogy a Homérosz eposzában szereplő tengerészeti utalások alapján beazonosítsa a főhős tízéves bolyongásának helyszíneit. Vass Tibor a 15,5 méter hosszú Albatros nevű vitorlással hajózta végig a feltételezett útvonalat, miután egy 6000 kilométeres autós előkészítő expedícióval feltérképezte a szárazföldi lehetőségeket. Az expedíció során számos helyszínt elsőként azonosított, és jelentős eltéréseket talált E. Bradford brit kutató korábbi állításaihoz képest.
Vass Tibor hangsúlyozza, hogy az Odüsszeia egyfajta „kódot” rejt, amennyiben komolyan vesszük a hajózási részeket. Az eposzban található információk, mint a hajózások időtartama, a szelek iránya és a helyszínek leírása, tengerészetileg igazolható utazásra utalnak. Példaként említi, hogy hat nap evezés egyértelműen meghatározza egy hely távolságát, hasonlóan a szárazföldi „három napi járóföld” kifejezéshez.
Az expedíció során több kulcsfontosságú helyszínt is beazonosítottak. A lótuszevők szigetét a Tunéziához tartozó Djerba-szigettel azonosította, figyelembe véve a kilenc napig tartó vihar okozta sodródást és az északias szeleket. A Küklopszok szigetét a Szicília nyugati partjainál fekvő Favignana-szigetben vélte felfedezni, mely a leírás szerint lapos, termékeny földű, és mellette hegy emelkedik. A küklopsz barlangját pedig a közeli Levanzo-szigeten találták meg, ahol egy ősemberbarlangot is felfedeztek, cáfolva Bradford Trapani mögötti Eryx hegyre vonatkozó elméletét.
A szelek istenének, Aiolénak szigetét a Palermótól északra fekvő Ustica-szigettel azonosította, melynek meredek, rézszínű sziklapartjai illeszkednek Homérosz leírásához. Egy másik fontos felfedezés az a „hazai part” volt, amelyet Odüsszeusz társai láttak, mielőtt a szelek visszasodorták őket Aiolé szigetére. Ezt a Polikasztro-öböltől délre eső olasz partszakasszal azonosította, melynek jellege (erdős, sziklás, hegyes) és a hajózási távolságok megfelelnek az eposzban leírtaknak.
Vass Tibor több mint ötven éve hajózik a világ tengerein, és tengerészeti egyetemi tanulmányai során szerzett elméleti és gyakorlati tudását kamatoztatta Odüsszeusz útvonalának rekonstruálásában. Munkájában E. Bradford „A megtalált Odüsszeusz” című könyve motiválta, mely magyarul is megjelent 1969-ben. A magyar tengerész célja az volt, hogy tengerészeti szempontból is hiteles magyarázatot adjon az eposzban leírt eseményekre.
Kutatásai során Vass Tibor megkérdőjelezte a trójai háború epikus méretét is, valószínűsítve, hogy inkább egy elhúzódó csetepaték sorozata lehetett, semmint egy hatalmas háború. Rámutatott, hogy Homérosz Iliászban említett több mint ezer hajóból álló görög flotta mérete valószínűleg költői túlzás. A mükénéi civilizáció lélekszáma alapján gazdaságilag és logisztikailag is képtelenség lett volna hatvanezer harcost Trója ellen küldeni.
Odüsszeusz eredetileg tizenkét hajóval és mintegy hatszáz katonával indult a trójai hadjáratra, és ugyanennyivel próbált hazatérni. A tízéves hazaút során azonban elveszítette valamennyi hajóját és emberét. Vass Tibor elmélete innen indult ki, figyelembe véve az ókori hajózás korlátait. Az akkori hajók lapos fenekűek voltak, tőkesúly nélkül, így könnyen felborulhattak. Nem ismerték az iránytűt, éjszaka nem hajóztak, hanem partra húzták a hajókat, és nagyrészt evezéssel, csak kedvező szélben vitorlával haladtak.
Vass Tibor kutatása jelentős mértékben hozzájárul az Odüsszeia értelmezéséhez, egy új, tengerészeti szempontból megalapozott perspektívát kínálva. Munkája nem csupán egy szép történetként, hanem egy valós utazás leírásaként is olvashatóvá teszi az eposzt, amennyiben a hajózási információkat hitelesen értelmezzük. Az általa azonosított helyszínek és a korábbi elméletek cáfolata rávilágít arra, hogy az ókori irodalmi művekben rejlő földrajzi és navigációs adatok mélyebb elemzése új felfedezésekhez vezethet.
A magyar tengerész munkája bizonyítja, hogy a modern tengerészeti ismeretek és a helyszíni kutatás révén lehetséges az ókori szövegekben rejlő „kódok” megfejtése. Ezáltal az Odüsszeia nem csupán mitológiai elbeszélés, hanem egyfajta útleírás is lehet, amely valós földrajzi pontokhoz köthető eseményeket rögzít. A felfedezések új alapokra helyezhetik az eposz kutatását és az ókori hajózásról alkotott képünket.
Vass Tibor nem áll meg az eddigi eredményeknél, már egy újabb expedícióra készül, ami további lehetőségeket kínál Odüsszeusz útjának még alaposabb feltárására. Ez a folyamatos kutatás és a helyszíni igazolás iránti elkötelezettség tovább mélyítheti az Odüsszeia történetének megértését, és újabb bizonyítékokkal szolgálhat az eposzban rejlő valóságtartalomra vonatkozóan. A jövőbeli expedíciók potenciálisan további, eddig ismeretlen helyszíneket azonosíthatnak, vagy megerősíthetik a már megtaláltak hitelességét.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása