Egy magyar tengerész, Vass Tibor évtizedes hajózási tapasztalatát és elméleti tudását ötvözve egyedülálló expedíciót hajtott végre, melynek során Homérosz Odüsszeiájának főhőse, Odüsszeusz tízéves bolyongásainak útvonalát azonosította és végighajózta. Kutatásai során több helyszínt elsőként fedezett fel, és számos, korábban elfogadott elméletet cáfolt, új megvilágításba helyezve az ókori eposz földrajzi és navigációs valóságát. A felfedező jelenleg egy újabb expedícióra készül, hogy tovább pontosítsa eredményeit és újabb részleteket tárjon fel.
Vass Tibor 2000. május 14-én indult útnak az Albatros nevű 15,5 méteres vitorlással, egy 6000 kilométeres autós előkészítő expedíciót követően. Célja az volt, hogy az Odüsszeia szövegében rejlő tengerészeti utalások alapján azonosítsa Odüsszeusz bolyongásainak helyszíneit. Az expedíció során számos kulcsfontosságú helyszínt sikerült beazonosítania, például a lótuszevők szigetét, a küklopszok földjét, Aiolé szigetét, valamint egy korábban ismeretlen "otthoni" partszakaszt.
Kutatásai során Vass Tibor több ponton felülírta E. Bradford brit kutató korábbi, széles körben elterjedt állításait. Például a lótuszevők szigetét a tunéziai Djerba szigetével azonosította, figyelembe véve a kilenc napos sodródás távolságát és az északias szeleket. A küklopszok szigetét Favignanában, a barlangjukat pedig a közeli Levanzo szigetén találta meg, melyek sokkal inkább megfelelnek a homéroszi leírásoknak, mint a korábban feltételezett helyszínek. Levanzo szigetén egy több tízezer éves ősemberbarlangot is felfedeztek, mely mintegy megerősítette a helyszín ősi jellegét.
A szelek istenének, Aiolénak szigetét a Palermótól északra fekvő Ustica szigetében vélte felfedezni, melynek meredek, rézszínű sziklapartjai illeszkednek az eposz leírásához. Az expedíció során azonosított egy második új helyszínt is: azt a partszakaszt, amelyet Odüsszeusz és társai "otthonként" véltek látni, mielőtt a vihar visszavetette volna őket Aiolé szigetére. Ez a helyszín az olasz csizma lábfején, a Polikasztro-öböltől délre eső, erdős, sziklás partvidék, mely megfelel a görög partok jellegének és a hajózási távolságoknak.
Vass Tibor már öt évtizede járja a tengereket, és már középiskolás korában megragadta Odüsszeusz alakja. A tengerészeti egyetemen szerzett elméleti és gyakorlati ismeretei alapozták meg azt az elméletet, mely szerint az Odüsszeia hajózási szempontból értelmezhető és bejárható útvonalat ír le. E. Bradford "A megtalált Odüsszeusz" című könyve motiválta őt a kutatásra, de saját tapasztalatai alapján több ponton is eltért Bradford következtetéseitől.
A tengerész szerint az Odüsszeia nem csupán egy szép történet vagy metafora, hanem egy valós utazás kódját hordozza. Hangsúlyozza, hogy az eposz igazi értékét a hajózási információk adják: a helyszínek közötti utazások időtartama, a szelek iránya és a helyszínek részletes leírása. Ezek az adatok, mint például a "6 napig evezve" kifejezés, pontosan meghatározzák a távolságokat, hasonlóan a szárazföldi "3 napi járóföld" mértékegységhez.
Vass Tibor megkérdőjelezi az epikus méretű trójai háború megtörténtét is, valószínűbbnek tartva egy elhúzódó csetepaték sorozatát. Az Iliászban említett több mint 1000 hajóból álló flotta méretét költői túlzásnak tekinti, mivel a mükénéi civilizáció lélekszáma gazdaságilag és logisztikailag képtelenné tette volna ekkora haderő felvonultatását. Odüsszeusz eredetileg 12 hajóval és mintegy 600 katonával indult Trója ellen, és a hazaút során vesztette el mind hajóit, mind embereit.
Vass Tibor kutatásai és expedíciója azért kiemelkedően fontosak, mert új, gyakorlati alapokon nyugvó perspektívát kínálnak az Odüsszeia értelmezésére. A tengerészeti szempontok figyelembevételével a homéroszi eposz nem csupán irodalmi műként, hanem egy valós, navigációs kihívásokkal teli utazás leírásaként is olvasható. Ez a megközelítés lehetővé teszi a történetben rejlő "kód" megfejtését, és konkrét földrajzi helyszínekhez köti az eseményeket, melyek korábban csak legendaként éltek.
A felfedezések jelentősége abban rejlik, hogy megkérdőjelezik a korábbi tudományos konszenzust, különösen E. Bradford elméleteit, és pontosabb, tengerészeti szempontból igazolható alternatívákat kínálnak. Ezáltal hozzájárulnak az ókori földrajz és hajózás mélyebb megértéséhez, és rávilágítanak arra, hogy az eposzok nem feltétlenül csak költői fantáziák, hanem valós történelmi és földrajzi maggal is rendelkezhetnek. A kutatás bemutatja, hogy az ókori tengerészek, bár iránytű nélkül, de a partok mentén, a szelek és a csillagok segítségével is képesek voltak tájékozódni és jelentős távolságokat megtenni, még ha éjszaka partra is húzták lapos fenekű hajóikat.
Vass Tibor egy újabb expedícióra készül, ami további lehetőséget kínál az Odüsszeusz-útvonal részleteinek feltárására és megerősítésére. Ez a folyamatos kutatás nemcsak a klasszikus irodalom és történelem iránt érdeklődők számára tartogat izgalmas felfedezéseket, hanem a tengerészet és a navigáció fejlődésének megértéséhez is hozzájárul.
A jövőbeli expedíciók tovább pontosíthatják a már azonosított helyszíneket és potenciálisan újabb, eddig ismeretlen pontokat tárhatnak fel Odüsszeusz bolyongásainak útvonalán. Ezáltal a magyar tengerész munkája hosszú távon is befolyásolhatja az Odüsszeia tudományos értelmezését, és inspirációt adhat más kutatóknak az ókori szövegek gyakorlatias megközelítésére.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása