Egy mérnök-közgazdász elemzése szerint a magyar kormánynak az ország előtt álló nyilvánvaló gazdaságpolitikai feladatokra kellene összpontosítania, különös tekintettel az előrelátható negatív gazdasági tendenciákra. A szakértő hangsúlyozza, hogy a nagyvállalkozókkal kapcsolatos intézkedések helyett a stratégiai gondolkodás és a hosszú távú megoldások keresése lenne a prioritás. Az elemzés rávilágít a magyar gazdaság exportvezérelt jellegére és az Európai Unió, különösen Németország gazdasági helyzetének meghatározó szerepére.
A magyar gazdaság jelentős mértékben az exportra épül, melynek túlnyomó része az Európai Unióba, ezen belül is Németországba irányul. Ezért az unió gazdasági jövője kulcsfontosságú Magyarország számára, noha Mario Draghi 2024-es jelentése is kedvezőtlen kilátásokat vázol fel.
A szakértő kritikusan szemléli Draghi jelentését, téves diagnózison alapulónak és rossz terápiás javaslatokat tartalmazónak tartva azt. Szerinte az EU lemaradásának fő okai nem a drága energia vagy a tőkepiacok széttagoltsága, hanem az euró bevezetése, az unió klímapolitikája, valamint az Oroszországgal való szembefordulás, amely korábban nagy piacot és olcsó nyersanyagokat biztosított.
Az elemzés kiemeli, hogy az euró bevezetése előtti Európai Gazdasági Közösség még a világ vezető régiójának számított, és fejlődési üteme meghaladta az Egyesült Államokét. A jelenlegi európai kilátások nem ígéretesek, ezért is próbálkozott az előző magyar kormány a keleti nyitás politikájával, melynek eredményei azonban csak évtizedek alatt válnak láthatóvá, ahogy Kína fejlődése is mutatja.
Az európai gazdaság lassulásának hátterében a szakértő szerint az euró bevezetése, az unió klímapolitikája és az Oroszországgal való kapcsolatok megromlása áll. Ezek a tényezők együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy az EU gazdasági teljesítménye elmaradjon az Egyesült Államokétól.
Az euró előtti időszakban az Európai Gazdasági Közösség még dinamikusabban fejlődött, mint az Egyesült Államok, ami rávilágít a monetáris unió lehetséges negatív hatásaira. A kelet felé fordulás politikája egy hosszú távú stratégia volt, amely a kedvezőtlen európai tendenciákra adott válaszként igyekezett új piacokat és lehetőségeket találni.
Kína példája azt mutatja, hogy egy tudatos fejlesztési politika évtizedek alatt képes jelentős eredményeket hozni. Ehhez azonban egységes és lényeglátó vezetésre van szükség, amely hosszú távon képes fenntartani a kijelölt irányt.
A jelenlegi magyar kormány egyes lépései tovább ronthatják a gazdasági helyzetet. Ilyen például a Paks II projekt politikai indíttatású elodázása, vagy a szél- és naperőművek erőltetett telepítése.
Az utóbbiak ugyanis nem garantálják az ország energiaellátásának biztonságát, sőt, növelhetik az energiaköltségeket. Az ingadozó termelésük kiegyenlítéséhez lényegében azonos kapacitású gázerőművekre is szükség van, ami jelentős plusz költséget jelent.
Az euró záros határidőn belüli bevezetése is kedvezőtlen lenne. A maastrichti kritériumok teljesítéséhez szükséges megszorítások az alapvető állami szolgáltatások, mint az oktatás, egészségügy és nyugdíjak rovására mennének. Az euró bevezetése után a belső infláció gyorsabban növekedne az uniós átlagnál (Balassa–Samuelson-hatás), ami az exportáló vállalatok versenyképességét rontaná, növelve belső költségeiket, miközben exportbevételeik változatlanok maradnának.
Ez a folyamat romló külső egyensúlyhoz és növekvő államadóssághoz vezetne. Ennek megakadályozására belső leértékelésre lenne szükség, ami az állami kiadások drasztikus csökkentését jelenti, gátolva a gazdasági növekedést, mint ahogy Görögország esetében is megfigyelhető volt.
A tervezett vagyonvisszaszerzés is több kárt okozhat, mint amennyi költségvetési bevételt hoz. Ezek a vagyonelemek jellemzően termelő vállalatokban és ingatlanokban találhatók, visszavételük államosítást jelentene, mely után az államnak kellene működtetnie és fenntartania azokat.
Ennek a szándéknak a napvilágra kerülése már most is negatív hatásokkal járt: a vállalati beruházások 15 százalékkal estek vissza, és a munkanélküliség is növekedni kezdett.
A szakértő szerint a kormányzati prioritásoknak az ország egészét érintő, hosszú távú stratégiai feladatokra kellene összpontosítaniuk, ahelyett, hogy egy szűk politikai csoport érdekeit szolgálnák. Három kulcsfontosságú területet emel ki, amelyekre a figyelmet irányítani kellene.
Először is, az ország energiaellátásának biztonságos alapokra helyezése elengedhetetlen a stabilitás szempontjából. Másodszor, a biztonságos vízellátás megoldása kritikus fontosságú a jövőre nézve. Harmadszor pedig, a várható új klimatikus helyzetben meg kell határozni a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar szerepét az ország élelmezésében és külkereskedelmében.
Ezekbe a stratégiai gondolkodási folyamatokba a szakértő szerint nem NGO-kat vagy zöldszervezeteket, hanem az adott területen évtizedes gyakorlatot szerzett, tapasztalt szakértőket kellene bevonni. Ezáltal biztosítható lenne, hogy a meghozott döntések valóban az ország ügyét vinnék előre.