Lengyel Tamás színész a Szinten túl Krug Emíliával című műsor legutóbbi adásában nyilatkozott a magyar kulturális élet, különösen a film- és színházművészet aktuális helyzetéről. A beszélgetés során kritikus hangnemben elemezte a rendszerszintű problémákat, a finanszírozási gyakorlatokat, valamint a szakmai érdekképviselet hiányát. A színész hangsúlyozta, hogy a kialakult helyzetben a társadalom nem csupán áldozat, hanem részben felelős is a történtekért.
Lengyel Tamás a független produkcióként készülő, Tasnádi István rendezte Örökség című film kapcsán beszélt a filmgyártás kihívásairól. Elmondása szerint a film elkészítéséhez a színészek, köztük Mucsi Zoltán és Molnár Áron, ingyen dolgoztak, és mindössze tizennégy nap állt rendelkezésre a forgatásra, ami jelentősen kevesebb a megszokott harminc-negyven napnál. A színész felvetette, hogy a magyar filmre szánt keretösszeg jelentős részét egy-két nagyszabású produkció, például a Most vagy soha! és a Hunyadi című film viszi el.
Ez a helyzet oda vezet, hogy számos tehetséges alkotó, mint például Hajdu Szabolcs is, rendkívül szűkös anyagi forrásokból, gyakran szívességi alapon kénytelen dolgozni. Lengyel Tamás igazságosabb filmtámogatási rendszert javasolt, amelyben a nagy összegeket, például egy hétmilliárd forintos keretet, kisebb, egymilliárdos vagy hétszázmilliós tételekre osztanák fel. Ezeket a támogatásokat szakmai alapú pályázatok útján osztanák szét, így azok az alkotók is hozzájuthatnának, akik jelenleg nem részesülnek támogatásban.
A Loupe Színházi Társulás tagjaként Lengyel azt is elmondta, hogy társulatuk tudatosan nem pályázik állami forrásokra. Ezzel lehetőséget szeretnének biztosítani azoknak a kevésbé ismert alkotóknak, akiknek nincs meg a piacon való önálló megélhetéshez szükséges ismertségük. Kiemelte, hogy Magyarországon a 9,5 milliós lakosságú piac korlátozottan képes eltartani sok független produkciót.
A színész szerint a jelenlegi kulturális rendszer problémái a múltbéli döntések és a szakmai érdekképviselet hiányának következményei. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kulturális elit vezetőinek cseréje sem feltétlenül hoz változást a döntéshozatal kizárólagosságában. Példaként említette Kiss-B. Atilla esetét, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen indított osztályt, annak ellenére, hogy egy korábbi „rendszerváltás” után az ilyen „problémás emberek” ügyei kivizsgálásra várnak.
Lengyel Tamás úgy véli, hogy a rendszerek gyakran összecsúsznak, és az érdeklobbik továbbra is hatékonyan működnek. Emiatt a kormányváltások sem hozzák el automatikusan a problémás személyek eltávolítását a rendszerből, amíg róluk ítélet nem születik. A színész szkeptikus a színészek körében alulról szerveződő érdekképviselet esélyeit illetően, ezért egy felülről, felelős döntéshozók által létrehozott színészkamara szükségességét hangsúlyozta.
Javaslata szerint az ilyen kamara előírhatná, hogy a közpénzből finanszírozott produkciókban résztvevők hetven százalékának kamarai tagnak kellene lennie. A beszélgetés során előkerült az Eszenyi-ügy és Máté Gábor korábbi, nagy visszhangot kiváltó kijelentése is, amely a következmények hiányáról szólt. Lengyel Tamás veszélyesnek tartja az ilyen jellegű megnyilvánulásokat, mert azok megszüntetik vagy annullálják a következmények iránti igényt.
Szerinte a szakmában jelenleg nincs kialakított szabályrendszer arra, hogy mi történik, ha valakiről megállapítják, hogy bántalmazó volt. Az ilyen személyek továbbra is dolgozhatnak, és bár az intézmények elhatárolódhatnak, hiányzik egy egységes mechanizmus. A színész egy független etikai bizottság felállítását szorgalmazza, amelynek tagjai nem függnének az aktuális hatalomtól vagy a szakmában befolyásos személyektől. Ez a bizottság lenne hivatott kivizsgálni az ilyen eseteket és javaslatot tenni a következményekre. Lengyel Tamás szerint a társadalmi nyugalomhoz elengedhetetlen a következménynélküliség megszűnése.
Lengyel Tamás az elszámoltatás kérdését is alapvető fontosságúnak tartja. Kiemelte, hogy meg kell érteni és elemezni kell az elmúlt tizenhat év társadalmi folyamatait, hogy láthatóvá váljon, hogyan jutottunk el a jelenlegi helyzethez. Az elszámoltatást normális jogi úton, demokratikus keretek között kell végrehajtani. Meggyőződése, hogy ha a Fidesz-szavazók is szembesülnek azzal a pénzmennyiséggel, amelyet az országból „kiloptak”, és amelyet nem az ország fejlődésére fordítottak, ők is egyetértenek majd az elszámoltatás szükségességével.
A színész a NER-rel való együttműködés kapcsán elmondta, hogy az elmúlt tizenhat év egyik problémája az volt, hogy az emberek nem mondtak nemet bizonyos dolgokra. Bár megérti az egzisztenciális kérdéseket, és nem ítéli el feltétlenül azokat, akik például a Hunyadi című produkcióban szerepeltek, de a kritikamentes gondolkodást már problémásnak tartja. Lengyel Tamás szerint az, hogy tizenhat évig egy „maffiaállam” uralkodott az ország felett és „kirabolta még a padlást is”, azt jelenti, hogy a társadalom nemcsak áldozat, hanem ok is, mivel nem lépett fel ellene.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása