Az emberi beszéd kialakulása az evolúció egyik legrejtélyesebb kérdése. A tudósok régóta keresik a választ arra, hogyan vált az ember az egyetlen olyan fajjá, amely képes a komplex nyelvi kommunikációra. Egy új, uniós finanszírozású kutatási projekt most a kutyák vokális képességeit vizsgálja, abban a reményben, hogy az ember legjobb barátja fényt deríthet erre a titokra.
Faragó Tamás, az ELTE bioakusztikai kutatója vezeti a K9VocLearn elnevezésű ötéves programot, amely azt vizsgálja, hogy a háziasítás hogyan befolyásolta a kutyák hanghasználatát. A kutatók célja, hogy megértsék, vajon az évezredes együttélés az emberekkel elsajátíttatta-e a kutyákkal a vokális tanulás alapjait, vagyis a képességet, hogy mások hangjainak hallgatásával módosítsák saját hangadásukat.
A K9VocLearn projekt keretében az ELTE kutatói részletes vizsgálatokat végeznek a kutyák vokális kommunikációjának megértésére. A BARKS Lab (Behavioural and Acoustics Research for K9 Sounds) elnevezésű laboratóriumban a kutyákat különféle érzelmi állapotokat kiváltó helyzetekben figyelik meg. Ezek közé tartozik a játék, egyszerű tanulási feladatok végrehajtása, rövid ideig tartó elválasztás a gazdájuktól, sőt még egy "rejtélyesen" mozgó tárggyal való találkozás is.
A kutatók minden egyes ugatást, nyüszítést, morgást és vonyítást rögzítenek, miközben folyamatosan monitorozzák a kutyák viselkedését és pulzusszámát. Ez az átfogó adatgyűjtés segíti őket abban, hogy összefüggéseket találjanak az egyes hangadások és a kutyák érzelmi állapota között. A projekt egyik kulcskérdése, hogy a kutyák képesek-e megtanulni tudatosan képezni bizonyos hangokat, nem csupán ösztönösen reagálni.
A kutyák több mint 14 ezer éve élnek az emberekkel, segítve őket vadászatban, állatterelésben és őrzésben, mára pedig gyakran családtagként osztoznak az otthonunkon. Ez az évezredes együttélés rendkívül érzékennyé tette őket az emberi gesztusok és jelzések értelmezésére. Azonban a vokális tanulás, vagyis a hangutánzás képessége, az emberre jellemző egyedülálló tulajdonság, amely elengedhetetlen a beszélt nyelv elsajátításához.
Faragó Tamás kiemelte, hogy a hangadás módosításának és új hangok képzésének képessége nélkül az ember nem tudna megtanulni beszélni. Más emlősök között csak néhány faj, mint a delfinek, bálnák, fókák, denevérek és elefántok mutatnak hasonló vokális rugalmasságot, míg az emberszabású majmok, az ember legközelebbi rokonai, ezen a téren sokkal korlátozottabbak. A kutyák evolúciós helyzete azonban különleges, mivel évezredek óta szelektíven tenyésztik őket az emberek számára hasznos tulajdonságaik, például szelídségük és együttműködési képességük alapján.
A kutatók azt feltételezik, hogy azok a tulajdonságok, amelyek a kutyákat egyre együttműködőbbé és társas szempontból toleránsabbá tették, befolyásolhatták a hangadásuk módosításának és kontrollálásának képességét is. Faragó Tamás szerint a kutyák szociális kognitív készségei és együttműködési képességei sokban hasonlítanak az emberekéhez, ezért kiváló modellként szolgálhatnak az emberi evolúció korai szakaszainak megértéséhez. Ez az „önháziasítási hipotézis” néven ismert elmélethez kapcsolódik, amely szerint az emberi evolúció során a természetes kiválasztódás a szociális toleranciát és az együttműködést részesítette előnyben, hasonlóan az állatok háziasításához.
Ha a fokozott szociális tolerancia elősegíti a rugalmasabb kommunikációt, akkor a kutyák háziasításának vizsgálata kulcsfontosságú lehet azon evolúciós feltételek azonosításában, amelyek végül lehetővé tették az emberi beszéd kialakulását. Egy 2023-as tanulmány például kimutatta, hogy a farkasokhoz genetikailag közelebb álló kutyafajták gyakrabban vonyítottak válaszul, míg a távolabbi rokonok inkább ugattak. Az ELTE kutatói szerint a kutyák szinte minden helyzetben megfigyelhető ugatása a háziasítás közvetlen következménye, mivel őseink valószínűleg azokat a kutyákat részesítették előnyben, amelyek hanggal tudtak riasztást adni.
Sándor Sára, genetikus és kutyaoktató tervezi a tréningeket, amelyek során a hangsúly a kutyák önkéntes részvételén és a tudatos hangképzés megtanításán van. Fontos, hogy a kutyák ne érezzenek nyomást, és jelezhessék, ha stresszesnek vagy fáradtnak érzik magukat, és nem kívánják folytatni a feladatot. A tréningek rövidek, hogy biztosítsák a kutyák önállóságát és jóllétét.
A kutatás végső célja nem az, hogy a kutyák emberi értelemben vett „beszédre” legyenek képesek, hanem az, hogy kiderítsék, milyen mértékben tudnak tudatos ellenőrzést gyakorolni a hangjuk felett. Például, képes-e egy kutya jelre nyüszíteni úgy, ahogy izgalmában tenné, anélkül, hogy az izgalmat kiváltó tárgy (pl. labda) jelen lenne. A vizsgálatokba nem csak a sokat ugató kutyák kerülnek be; a minimális hangrepertoárral rendelkező egyedek is értékes adatokat szolgáltatnak, és képesek lehetnek jelre hangot adni.
A „beszédes” kutyák ugatása gyakran genetikai okokra, érzelmi állapotra vagy külső ingerekre vezethető vissza, nem pedig tudatos hangképzésre. A hangadás feletti kontroll azt is jelentheti, hogy megtanulnak csendben maradni, ha arra kérik őket. A jövőben a projekt a kutatók saját kutyáin túl szélesebb körű önkéntes résztvevőket is bevon, budapesti gazdik segítségével, valamint egy nemzetközi, polgári tudományos kihívás keretében is gyűjtenek adatokat világszerte.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása