Krasznahorkai László, a világhírű magyar író közel tíz év után lépett ismét nyilvánosság elé idehaza, az Eötvös Loránd Tudományegyetem ünnepi programsorozatának keretében. Az ELTE Krasznahorkai-évének részeként rendezett eseményen az írót díszdoktorai közé választotta az egyetem, és egy róla elnevezett, futurisztikus olvasóteret is átadtak. A beszélgetés során Gintli Tibor egyetemi tanár kérdezte az írót irodalmi műveiről, egyetemi éveiről, valamint a 2025-ös irodalmi Nobel-díj elnyerésének meglepő körülményeiről, melyek mély benyomást tettek a közönségre.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karának megújult Trefort-kertjében zajló felolvasást Karafiáth Orsolya vezette fel, aki kiemelte Krasznahorkai mondatainak fizikai átélhetőségét. A felolvasáson Darázs Lénárd rektor, Dragomán György, Garaczi László és Seres Lili Hanna mutattak be rövid szakaszokat az író életművéből. Elhangzottak részletek a Kegyelmi viszonyok című kötetből, mint „Az utolsó hajó” és a „Borbélykézen” című elbeszélések, a Háború és háború második fejezetéből, valamint a Sátántangó nyitánya, amely egyben az első Krasznahorkai-regény zárlata is. A felolvasásokat követően a Múzeum körúton, a történelmi kert romjai fölé felhők érkeztek, és elkezdett esni az eső, ami a Krasznahorkai szövegeire jellemző hangulatot idézte. Ezt követően került sor a Krasznahorkai Olvasótér átadására, mely egy futurisztikus, Kubrick-díszletre emlékeztető, napsárga térelválasztókkal, betonvas tartópillérrel és acéllemez polcokkal kialakított tér. Itt több mint száz hazai és külföldi Krasznahorkai-kötet található. Az ünnepi programsorozat részeként egy "Hangzuhany-performansz" is helyet kapott a Gólyavár előtt, ahol a Sátántangó részleteit 18 nyelven olvasták fel egyszerre, valamint egy "Milyen remény" című kísérleti audiovizuális előadás is bemutatásra került.
Krasznahorkai László 1977 és 1983 között volt az ELTE magyar–népművelő szakos hallgatója, ahová saját bevallása szerint a jogi karról menekült át, sok remény nélkül. Akkoriban a Piarista közben tartották a bölcsészkari órákat. Elsősorban a magyar szak érdekelte, de mivel kötelező volt mellé egy másikat is választani, az egyetem ügyintézőitől érdeklődött a legkevésbé „vesződséges” szak felől, így köteleződött el a népművelés mellett, amit később nagyon megszeretett. Bartus Dávid, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja a megnyitó beszédében kiemelte, hogy bár az egyetem díszdoktorai között olyan nevek szerepelnek, mint Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, sőt Nobel-díjasok is, mint José Saramago vagy Mario Vargas Llosa, Krasznahorkai az első, aki korábban az intézmény hallgatója volt. Továbbá, olvasóteret sem neveztek még el senkiről az egyetemen. Gintli Tibor professzor, a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatója, a beszélgetés vezetője felvezetőjében elmondta, hogy az író negyedszer volt az ELTE vendége, és a 2025 áprilisi választások eredményének ismeretében vállalta csak el a mostani visszatérést.
A beszélgetés egyik legérdekesebb része Krasznahorkai László visszaemlékezése volt a 2025. október 9-i napra, amikor értesült a Nobel-díj elnyeréséről. A hír Frankfurtban érte, ahol barátját és egykori kiadóját látogatta meg, egy nehéz családi helyzetbe csöppenve: a feleség halálos beteg volt. Egy bevásárlásból hazaérve, a garázs mélyén, egy autó hátsó ülésén fogadta a hívást egy mély hangú svédtől, aki gratulált. Az író a hírre egyszerre volt "teljesen nyugodt és ideges", miközben vendéglátói értetlenül mutogattak neki az üvegen át. Miután közölte velük a fejleményeket, a házba rohantak, hogy a Nobel-díj honlapján kövessék a ceremóniát, ahol vendéglátói kitakarták előle a laptop képernyőjét, így csak hallotta, ahogy nevét felolvassák. Az azóta eltelt időt az író úgy foglalta össze: "Tudom, hogy megkaptam a Nobel-díjat, de nem hiszem el." A díj átvételekor Svédországban a szivarozás tiltása foglalkoztatta a leginkább, ám az ünnepi vacsora után váratlanul szivarokat kínáltak neki, kiderült, hogy a svéd király maga is szenvedélyes szivarozó, így nála minden további nélkül rá lehetett gyújtani. Krasznahorkai beszámolt továbbá egy stockholmi látogatásáról is, ahol egy migráns diákok számára fenntartott iskolában járt, és a gyerekek a Sátántangó szereplőiből készítettek papírmasé-figurákat.
Az ELTE által szervezett Krasznahorkai-év programsorozata nem csupán egy írót ünnepelt, hanem a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának életműve előtt tisztelgett, és bemutatta az egyetem és a Nobel-díjas alkotó közötti szoros kapcsolatot. A felolvasások, a "Hangzuhany-performansz" és az egyedi olvasótér kialakítása mind azt mutatta, hogy az egyetem aktívan reflektál egykori diákjának világhírűvé vált munkásságára. Krasznahorkai személyes anekdotái, mint a Nobel-díj értesülésének különös körülményei vagy a szivarozás iránti vágya a díjátadón, emberközelivé tették a nagyságot, és rávilágítottak az író sajátos humorára és gondolkodásmódjára. Az események összessége emlékezetes visszatérést jelentett az író számára, és méltó módon ünnepelte meg az egyetem és a magyar irodalom kapcsolatát, kiemelve Krasznahorkai László egyedülálló helyét a kortárs irodalomban.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása