A parlamenti választásokat követő napokban jelentős belső feszültségek és konfliktusok alakultak ki a magyar közmédia, az MTVA székházában. A Fidesz váratlan veresége után a Kunigunda útján dolgozók körében vegyes érzelmek, köztük sírás, veszekedés és felszabadulás is megjelent. A Direkt36 beszámolója szerint a munkatársak kénytelenek voltak szembenézni a korábbi propagandisztikus működés kérdésével, valamint azzal, hogy miért maradtak a szervezetnél, ha az zavarta őket.
Három nappal a választás után, április 15-én délután egy feszült incidensre került sor az MTVA Adásszünet nevű büféjében, legalább húsz ember jelenlétében. Császár Attila, a köztévé egyik, a Fidesszel nyíltan szimpatizáló riportere, hangosan támadott meg egy apró termetű, törékeny MTI-s munkatársnőt. A riporter trágár kifejezéseket is használt, számon kérve a nőt fizetése forrása miatt, és azt javasolva, hogy ha nem tetszik neki valami, menjen el máshova. A letámadott MTI-s kiállt magáért, de Császár nem vett vissza fölényes fellépéséből.
Császár dühét egy korábbi állománygyűlés váltotta ki, amelyet a Fidesz választási veresége miatt hívtak össze. Az MTVA székházában nem voltak megszokottak az ilyen gyűlések, de a közelgő kormányváltás mindenkit foglalkoztatott. Németh Zsolt hírigazgató, akit kollégái "Pitbull" néven emlegettek, igyekezett lecsendesíteni a felfokozott hangulatot. Feszült pillanatokat okozott, amikor egyes dolgozók nyíltan rákérdeztek az öncenzúra folytatására és az "okosságok" érkezésére, amire Németh "szerkesztési szabadsággal" válaszolt, jelezve, hogy minden a korábbi gyakorlat szerint működik tovább. A kritikus kérdéseket feltevők között volt az az MTI-s munkatárs is, akit később Császár megtámadott a büfében, Németh válaszai pedig többeket felháborítottak.
A választási este után a vezetők hirtelen eltűntek a köztévéből, még az adás végét sem várva meg. Végül egy alacsonyabb beosztású szerkesztő köszönte meg a dolgozók munkáját, ami sokak számára a "kéz elengedését" jelentette. Ezt követően április 26-án egy MTI-s anyag jelent meg a Guardian értesüléseiről, miszerint az Orbán-kormány alatt meggazdagodottak külföldre menekítik vagyonukat. Ez a lapszemle egyfajta tesztnek bizonyult a szerkesztési szabadságra vonatkozóan, jelezve, hogy az ilyen típusú hírek eljuthatnak-e a közönséghez.
A Direkt36 az elmúlt hónapokban több mint tíz, névtelenséget kérő dolgozóval beszélgetett a választással kezdődő és a júliusi "elsötétítésig" tartó hetekről. A beszélgetésekből kiderült, hogy a választás utáni napokban a közmédia több dolgozója – aktuális pártszimpátiájuktól függően – egymásnak esett. Bár többen felszabadulásként élték meg, hogy a kézi vezérlés szinte egyik napról a másikra megszűnt, kénytelenek voltak szembenézni azzal a nyomasztó kérdéssel, hogy ha zavarta őket a propagandaszerű működés, akkor miért nem mondtak fel korábban.
A korábbi rendszerben egyes főszerkesztő-helyettesek, akik az Orbán-kormány idején a cenzúra működtetői voltak az állami hírügynökségnél, "nagyon lazán dobtak el anyagokat", azaz számos hírt tiltottak le. Ezek a középvezetők a Tisza győzelmének közeledtével már a választás előtt megváltoztatták hozzáállásukat, nyájasabbá váltak. A Fidesz veresége sok dolgozót sokként ért, mivel többen nem látták reálisan a választási esélyeket, ezért a Tisza nagyarányú győzelme váratlanul érte őket.
A belső konfliktusok és az önvizsgálat rávilágítanak a közmédia dolgozóinak nehéz helyzetére és a szakmai átállás kihívásaira. A szakmai sztenderdek szerinti munkára való átállás sem ment könnyen, többen nem rendelkeztek az ehhez szükséges képességekkel. Mások számára riasztónak tűnt, hogy felelősséget kell vállalniuk az általuk elkészített anyagokért, ami korábban nem volt jellemző.
A Fidesszel szimpatizáló dolgozókban a választás utáni napokban is komoly indulatok dúltak. Akadt olyan műsorvezető, akit annyira elkeserített a Fidesz bukása, hogy nem akart kiülni a képernyőre, és inkább a háttérbe vonult. Előfordult az is, hogy a folyosókon kritizálták Magyar Pétert, akit a következő napokban miniszterelnöknek választottak, magánbeszélgetésekben nem rejtve véka alá ellenérzéseiket.
Ezzel szemben voltak többen olyanok is, akikre reményteli várakozás volt jellemző. Ők abban bíztak, hogy a Tisza-kormány alatt a közmédia visszaszerezhet valamit a függetlenségéből. Németh Zsolt hírigazgató az április 15-i állománygyűlésen maga is szóba hozta, hogy a kollégák bírják ki egymás mellett a következő időszakot, függetlenül attól, hogy örülnek vagy szomorúak. A feszültség azonban nem múlt el gombnyomásra, a dolgozók egymás cukkolása, például a "majd téged fognak kirúgni" típusú megjegyzések tovább fokozták a belső ellentéteket.
A közmédia sajtóirodája a cikkben leírtakkal kapcsolatos kérdésekre többször is azt közölte, hogy a kérdés megválaszolása a közmédia korábbi vezetését illeti. Németh Zsolt korábbi hírigazgató és a büfében lezajlott vita érintettjei, köztük Császár Attila, nem kívántak nyilatkozni. Ez a hozzáállás is mutatja a szervezetben uralkodó bizonytalanságot és a felelősségvállalás hiányát a változások idején.
Az események rávilágítanak arra, hogy a politikai változások milyen mélyrehatóan befolyásolják egy állami média belső működését és munkatársainak mindennapjait. A "kéz elengedése" utáni időszak a közmédia számára egy új fejezet kezdetét jelentette, tele kihívásokkal és bizonytalanságokkal a jövőre nézve, miközben a dolgozók próbálták feldolgozni a propagandagépezetben eltöltött éveket és az új helyzetet.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása