A kötelező olvasmányok kérdése évtizedek óta foglalkoztatja az oktatókat és a szülőket, különösen a mai, digitális korban. Felmerül a dilemma, hogy a klasszikus művek képesek-e megszólítani a TikTok-generációt, vagy épp ellenkezőleg, elidegenítik őket az olvasástól. A téma körbejárásához irodalom szakos tanár és olvasásnépszerűsítéssel foglalkozó civil szereplő is hozzájárult, rávilágítva a kihívásokra és a lehetséges megoldásokra.
A nyári szünetek gyakran a kötelező olvasmányok feldolgozásával telnek, amikor a fiataloknak olyan művekkel kell megismerkedniük, mint a Csongor és Tünde vagy a János vitéz. Ezek a művek elvileg az irodalomba való bevezetést szolgálják, és formálhatják az olvasási szokásokat, valamint az egyéni és közösségi identitást. Azonban sokak számára az olvasás inkább feladattá, mintsem élvezetes tevékenységgé válik, ami hosszú távon elveheti a kedvüket az irodalomtól.
Egy tavalyi kutatás, amelyet Kovács Péter Zoltán, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza végzett az erdélyi fiatalok olvasási szokásairól, aggasztó eredményeket tárt fel. Azoknak a fiataloknak, akik soha nem olvasnak könyvet, majdnem fele (46 százalék) egyszerűen nem szeret olvasni. Bár a legolvasottabb szerzők között szerepelnek klasszikusok, mint Jókai, Móricz és Tamási, a népszerűségi listát egyértelműen Colleen Hoover, Leiner Laura, valamint a fantasy, kalandregények és ifjúsági történetek vezetik. Ezek a kortárs, népszerű művek, a Harry Potter-sorozat kivételével, jellemzően nem szerepelnek sem a kötelező, sem az ajánlott olvasmányok között.
A kötelező olvasmányok célja hagyományosan az irodalomhoz való közelítés, ám a "kötelező" megnevezés sok esetben visszatartó és elidegenítő hatású lehet. A romániai oktatási rendszer bizonyos mozgásteret enged a magyar nyelv és irodalom tantárgy keretében, gyakran inkább szerzőket jelölve ki, mint konkrét műveket. Ennek ellenére a tanárok többsége egyezményes listából válogat, amely magában foglalja Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Vörösmarty, Shakespeare, Kosztolányi, Mikszáth és Madách műveit.
A szülők szerepe kulcsfontosságú az olvasás megszerettetésében, ám sok felnőttben is negatív emlékek élnek a saját kötelező olvasmányaikkal kapcsolatban. Szabó Eszter, az Okulusz könyvklub alapítója szerint a gyerekek olvasásra nevelése ott kezdődik, hogy a felnőttek maguk is olvasnak, és nyitottak az irodalomra. Elmondása szerint a 30-50 év közötti felnőttek, akik nagyrészt szintén a klasszikus kötelezőkön nőttek fel, nehezen lépnek ki irodalmi komfortzónájukból, ami rossz példát mutathat a gyerekeknek.
A kötelező olvasmányok nem csupán az irodalmi ismereteket bővítik, hanem több területen is fejlesztő feladatot látnak el. Az órai feldolgozás révén értő olvasásra nevelik a fiatalokat, és a "kötelező" jelleg diszciplináris hatással bír. Ez a fegyelmező hatás hosszú távon irányadó lehet a feladat-teljesítést igénylő helyzetekben, akár a munkahelyi környezetben is. Fontos azonban, hogy ez a fegyelmezés ne menjen az olvasás iránti érdeklődés rovására.
Nagy Egon irodalom szakos tanár hangsúlyozza, hogy az érettségihez elengedhetetlen a kötelező művek ismerete, de kreatív módszerekkel be lehet vezetni kortárs alkotásokat is. Ezek a kortárs művek rezonálhatnak a klasszikusokkal, így hidat építve a múlt és a jelen irodalma között. Az intertextuális megközelítés, például Beton.Hofi és Arany János sorainak összevetése, lehetőséget ad a mélyebb összefüggések feltárására és a diákok érdeklődésének felkeltésére.
Az irodalomoktatásban a klasszikus és kortárs művek közötti feszültség összetett kérdés, amely nem csupán pedagógiai, hanem irodalomtudományi szempontból is releváns. Zabán Márta a Korunk című folyóiratban hívta fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy egyre több kortárs mű születik, amelyek célja a klasszikusok közelebb hozása a mai olvasókhoz. Ezek a művek segítenek abban, hogy a régi alkotásokat mai szemmel olvassuk, és új nézőpontokból közelítsük meg őket.
Ilyen példa Szabó Borbála János vitéz-kód című regénye, amely Petőfi művének mai jelentését vizsgálja. Hasonló célt szolgálnak A Pál utcai fiúk újraértelmezését segítő kiadványok is, mint például Nagy Ádám, Trencsényi László és Veszprémi Attila A Pál utcai küldetés – Mentsük meg Ernőt! című kötete, vagy Mészöly Ágnes A Pál utcai fiúk – Rajongói kézikönyv című könyve. Az Okulusz könyvklub is azon dolgozik, hogy megértesse az emberekkel az igényesen megírt irodalom értékét, egy előre kijelölt könyv feldolgozásán keresztül. Ezek a kezdeményezések mind azt mutatják, hogy a hagyomány és az innováció ötvözésével lehet a leghatékonyabban megszerettetni az irodalmat a jövő generációjával.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása