A Kolozsvár nyugati részén, a Törökvágás hágójánál elhelyezkedő Hója-erdő, mely 295 hektáron terül el, az utóbbi évtizedekben a paranormális turizmus egyik legkedveltebb célpontjává vált. Bár a terület egy része Natura 2000-es védettséget élvez, hírnevét nem elsősorban természeti értékeinek, hanem az azt övező rejtélyes jelenségeknek köszönheti.
A tölgyfaerdőt a nemzetközi média is kiemelt figyelemmel kíséri: a BBC a világ "legkísértettebb" helyei közé sorolta, míg a Guardian "erdélyi Bermuda-háromszögként" hivatkozott rá. A helyszín misztikus vonzereje miatt számos látogató keresi fel, remélve, hogy részese lehet a legendáknak.
Az ötvenes évek előtt még békés kirándulóhelyként ismert erdő azóta a természetfeletti jelenségek kedvelőinek zarándokhelyévé alakult, népszerűsége már-már a Drakula-kastélyéval vetekszik. A helyi lakosok által elmesélt fantasztikus történetek és a dokumentált események alapozták meg a Hója-erdő különleges státuszát.
A paranormális jelenségek vizsgálata a Hója-erdőben már az 1950-es években megkezdődött Alexandru Sift biológus vezetésével. Sift kamerával rögzítette megmagyarázhatatlan fény-árnyék jelenségeket és azonosíthatatlan formákat, melyekről felvételei tanúskodtak, bár archívuma halála után nagyrészt megsemmisült.
Az erdő nemzetközi figyelmet 1968-ban kapott, amikor Emil Barnea katonai technikus állítása szerint egy azonosítatlan repülő tárgyat fényképezett le a fák felett. Barnea egy "zajtalan, folyamatosan mozgásban lévő, fémes fényt árasztó objektumként" írta le a jelenséget, amely elmondása szerint semmihez sem hasonlított, amit korábban látott volna.
Az eset különlegességét az adja, hogy Barneának nem származott előnye a felvételből, sőt, a szocialista Romániában a paranormális jelenségekben való hitet államellenes szabotázsként is kezelhették. A kép nyilvánosságra kerülése élénk vitát váltott ki, Barneát és barátnőjét interjúztatták, és még a titkosszolgálat is alávetette őket hazugságvizsgálatnak, amely nem bizonyította, hogy ne mondtak volna igazat.
A tudományos körök kezdetben szkeptikusak voltak; a kolozsvári csillagvizsgáló igazgatója meteorológiai ballonokról vagy csalásról beszélt, és személyében is támadta Barneát. Azonban független szakértők, köztük fotósok és egyetemi technikusok, megvizsgálták a negatívokat, és nem találtak manipulációra utaló nyomot, sőt, arra a következtetésre jutottak, hogy az objektum valószínűleg saját fényt bocsátott ki. Barnea felvételeit az 1977-es első nemzetközi ufókonferencián mutatták be, ahol a világ legélesebb ufófelvételei közé sorolták őket.
Adrian Pătruț, a Babeș–Bolyai Egyetem vegyészprofesszora és a Román Parapszichológiai Társaság elnöke, 1995-ben kiadott könyvében évtizedes kutatásokat mutatott be a Hója-erdő rendhagyó jelenségeiről. Megállapította, hogy a paranormális események véletlenszerűek és statisztikailag nem elemezhetők.
Pătruț szerint bár egyes megnyilvánulások hasonlítanak az ufóként emlegetett jelenségekre, általában nem mutatják az ufológiai fenomenológia specifikus vonásait. Konklúziója szerint ezek a jelenségek léteznek, rendkívül egzotikus viselkedésük van, és jelenleg nem sorolhatók be az általánosan elfogadott tudományos paradigmákba.
Az erdőt számos legenda övezi, melyek hozzájárulnak misztikus hírnevéhez. Beszámolók szólnak eltűnt gyerekekről, csoportokról és egy juhászról, aki nyájával együtt veszett nyoma. A fák állítólag régen egyenesek voltak, mára azonban görbék és csavartak, ami sokak szerint a természetfeletti erők jelenlétére utal.
A Hója-erdő népszerűsége a paranormális jelenségekkel foglalkozó szubkultúrában rendkívül magas, amit a média és a tartalomgyártók is erősítenek. Podcastokban és videókban portálként, másik dimenzióba vezető átjáróként vagy egyszerűen a "legkísértettebb erdőként" emlegetik, ahol felvételek tűnnek el, és kamerák merülnek le ok nélkül.
Azonban a turisták valós tapasztalatai, melyeket például a TripAdvisor és a Google Térkép értékelései tükröznek, gyakran eltérnek a YouTube-on beharangozott hátborzongató élményektől. Sokan csalódottan írják, hogy nem találkoztak sem ufóval, sem szellemekkel, sőt, egyesek arra hívják fel a figyelmet, hogy a kullancsok jelentik az egyetlen valós veszélyt.
Ennek ellenére vannak olyan látogatók, akik furcsa hangokról, kísérteties hangulatról vagy akár személyes kísértetjárásról számoltak be. Egy sátorozó felhasználó például éjszakai sikolyokról mesélt, melyek megnehezítették az elalvást, és emiatt nem ajánlja gyerekeknek a látogatást.
Az erdő egyik kiemelten "kísértett" része a Kerek-tisztás (Poiana Rotundă), egy kopár, kör alakú terület az erdő közepén, ahol az 1968-as ufófelvételek is készültek. Sokan a gabonakörökhöz hasonlóan ufóleszállásokkal hozzák összefüggésbe a tisztás létét és formáját.
Azonban a legtöbb ilyen jelenségre, így a Kerek-tisztásra is, létezik tudományos magyarázat. Ökológiai jelenségről van szó, ahol a talajösszetétel, a mikroklíma és a talajvízszint magyarázza a fák hiányát és a terület különleges adottságait.
A Skeptoid elemzése szerint a Hója-erdőben nincsenek bizonyítékok paranormális jelenségekre. A turisták által tapasztalt telefon- és kamerazavarok valószínűleg gyenge térerőből, akkumulátorhibákból vagy környezeti tényezőkből adódnak, nem pedig "energiamezők" hatására. A hely paranormális hírneve inkább a média, a helyi turizmus és a misztikus szubkultúra kölcsönhatásának eredménye.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása