A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) munkatársai kiterjedt mentőakciót hajtottak végre az Izsák közelében található Kolon-tónál, miután a tó vízszintje rekordalacsony szintre süllyedt. A drámai helyzet miatt több száz védett lápi pócot és más őshonos halfajt kellett kimenteni a kiszáradás szélén álló élőhelyről. A tó vízszintje az elmúlt hetekben 2-4 centiméterrel csökkent, elsősorban az extrém hőség és a gyakori szél hatására.
A Nemzeti Park már júliusban jelezte, hogy a Kolon-tó vízállása elérte az eddig mért legalacsonyabb szintet, és a tendencia folytatódása esetén augusztus közepére a teljes meder kiszáradhat. Ez a prognózis sürgőssé tette a mentési munkálatokat, amelyek során a szakemberek az utolsó pillanatban avatkoztak be a fokozottan védett lápi pócok és más őshonos fajok megmentése érdekében.
A mentőakciót a KNPI a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) Haszonállat-génmegőrzési Intézet Vízi Genetikai Erőforrások Megőrzése Osztályának szakembereivel közösen végezte. A halászat több napon át zajlott júliusban, és jelentős kihívást jelentett a sűrű növényzettel, például tündérrózsával és hínárfajokkal benőtt, sekély vízben az apró, mindössze 5-8 centiméteres lápi pócok felkutatása és kifogása. Az elektromos halászgép, amelyet eredetileg kutatási célokra fejlesztettek ki, ebben a speciális környezetben is hatékony segítséget nyújtott.
A mentőakció során jelentős számú egyedet sikerült biztonságba helyezni. Összesen 242 lápi pócot, 68 réti csíkot, 158 széles kárászt, 27 compót és mintegy 300 kurta baing ivadékot mentettek ki. A kimentett halakat két fő helyszínre szállították. A 242 lápi pócból 163 egyed a Gödöllőn működő NBGK biztonságos, vízinövényes tavaiba került, ahol a szakemberek reményei szerint szaporodni is fognak, ezzel hozzájárulva a faj génbanki megőrzéséhez. Az állomány egy részét, 79 lápi pócot, a Nemzeti Park által működtetett Kurgán Természetvédelmi Bemutatóhely tavaiba helyezték Szatymazon.
A Kolon-tó kiszáradása nem egyedi jelenség, hanem a Homokhátságon tapasztalható szélesebb körű vízhiány része, amelyet a klímaváltozás, a csapadék mennyiségének drasztikus csökkenése, valamint az emberi tevékenység egyaránt okoz. A térségben 2015 után felerősödött a szárazság, először a kisebb, majd 2023-tól már a nagyobb csatornák is hosszú hónapokra kiszáradtak, amelyek korábban bizonyítottan lápi póc élőhelyek voltak. A Kolon-tó vízszintje már 2025 októberére a valaha mért legalacsonyabb szint alá süllyedt, az északi rész nádasai és az ott kialakított Tókás pedig már két éve teljesen szárazon állnak, ahonnan a lápi pócok már el is tűntek.
A tó kritikus állapota nemcsak a halakat, hanem más vízi élőlényeket is érint. Az elmúlt időszak időjárása miatt eltűntek például a lápi szitakötők és a bölömbikák, a nád pedig az aszálytól szenved. A lápi póc, amely egykor oly gyakori volt a Kárpát-medencében, hogy takarmányozásra is használták, mára fokozottan védett fajjá vált, természetvédelmi értéke 250 000 forint. Élőhelyei, a növényzettel sűrűn benőtt sekély, háborítatlan állóvizek és a lassan áramló kisvízfolyások eltűntek vagy átalakultak. Jelenleg a fajnak csupán négy helyszínen találhatók biztosan létező állományai Magyarországon: a Kolon-tóban, a Vörös-mocsárban, a Duna-völgyi-főcsatornában és a Kalocsai Sárköz néhány csatornájában.
A szakemberek a halmentéssel párhuzamosan egy célzott mederkotrás előkészítését is megkezdték. A tervek szerint olyan mélyebb részt alakítanak ki, amely eléri a nyugvó talajvíz szintjét, így a jövőben, a nagy aszályok idején is menedéket nyújthat a vízi élővilágnak. Amennyiben a Kolon-tó vízszintje később helyreáll, a kimentett halakat visszatelepíthetik eredeti élőhelyükre.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása